Az afrikai ország népe jól ismerte a dimenziók közötti átjárókat, amik a csillagok energiájával működtek.


Több fizikus is elismeri, hogy az Univerzumban nemcsak egy dimenzió létezik, hanem legalább 11, amelyek nem különülnek el élesen egymástól, hanem egyik áthatja a másikat, tehát lehetséges, hogy az egyikből átutazzunk a másikba.

Ennek a módját az egyiptomiak jól ismerték, hiszen tőlük származnak a csillagkapuknak nevezett átjárók, amiken keresztül térben és időben lehetett utazni, valamint össze lehetett kötni az univerzum két távoli pontját a csillagok energiájának köszönhetően. A magasabb rendű intelligenciák olyan magától értetődően használják a kozmoszt behálózó rendszert, ahogy mi felszállunk a villamosra.

A történelmünk egyik legmisztikusabb, és mai napig érthetetlen országa Egyiptom, ahol a turisták egyik ámulatból a másikba esnek, amikor megnézik az ősi monumentális műemlékeket, amelyek közül nem egynél nem is sejtik, hogy milyen csillagkapuk működtek benne.

Az egyiptomi történelemből kevesen ismerjük Thot nevét. A félisten testet öltött Atlantiszon, ahol megtanulta az atlantidák ismereteinek legjavát, majd közölte, hogy Atlantisz napjai meg vannak számlálva, de ő átmenti a tudást egy fejletlen vidékre, a mai Egyiptom területére.

Thot fondorlatos terve az volt, hogy Atlantisz pusztulása után, létrehoz egy fantasztikus kultúrát, ezért többször elment Atlantiszra, ahonnan a titkos energiamintákat átvitte Egyiptomba, ahol az istenek támogatták Thot tervét.

A félisten tehát tulajdonképpen leklónozta Atlantiszt, ami magyarázat lehet arra a rejtélyre, hogy az egyiptomi kultúra miért tűnik úgy, mintha egyik napról a másikra jött volna létre. A régészek ugyanis eddig még nem találtak olyan leletet, ami az előzményekről adna némi felvilágosítást. Természetesen erre rávághatjuk, hogy ennek oka csupán az, hogy az archeológusok még nem fedeztek fel bizonyos hiányzó leleteket.


Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a tudósok addig nem fogják elfogadni a földönkívüli technológia létezését, amíg nem találják szembe magukat eggyel, azt pedig pláne tagadják, hogy az ókorban az idegenek, vagy Atlantisz népe segített felépíteni az országot.

Mindenesetre Thot a társaival sikeresen kicsíráztatott a földből több civilizációt, amelyek közül a legmaradandóbb a Nílus melletti volt. Ezen a ponton elgondolkozhatunk, hogy az ókori Egyiptom nagyságát nem cáfolhatjuk meg, hiszen még napjainkban is rengeteg turista ámul el a régi civilizáció műemlékeit látva, pedig azoknak már csak a romjait tekintheti meg a XXI. század embere.

A régi birodalom fényűzéséről és fejlettségéről a templomkomplexumok, piramisok, szfinxek, obeliszkek, sírkamrák és a bennük rejtező meghökkentő technikai ismeretek mesélnek. Ezeket látva nem csoda, ha az ember varázslatot, vagy valami más, nem evilági magyarázatot keres arra, hogy hogyan lehetett ilyen pompás egy ország az ókorban, amikor állítólag még gyerekcipőben járt a technika és tudomány.

Egyiptom szent helyei évezredeken keresztül az istenek evilági képviselőinek, a látó papoknak és tudóknak szolgáltak mágikus ceremóniáik színhelyéül. Ezeket a templomokat misztériumiskoláknak nevezték a helyiek.


A legősibb szent templomok pedig pontosan oda épültek, ahol Thot megnyitotta a csillagkapuit, amiket ősi energiák áramoltatására használt fel. Az Élet titkai ezekbe az erőmintákba voltak kódolva.

Ezek a spirituális energia-hologramok tárolják az Univerzum sarkigazságait és alaprajzait melyektől az istenek hatalmat kaptak. Jó példa erre a piramisok hazájának kisugárzása. Amikor a történelem során más népek bevándoroltak Egyiptomba, akkor több csillagkapura is szert tettek.

Fényképfelvételek tucatjai készítettük azokról az interdimenzionális átjárókról, amelyekről addig csak a filmipar és pár író fantáziált. A templomok félreeső fülkéiben, a szfinxsorok között, az obeliszkek környezetében, egyes szobrok mellett és nyílt tereken is találtak ilyen átjárókat.

Amikor megfigyelték a csillagkapukat, akkor kiderült, hogy azok periodikusan nyílnak és záródnak, valamint érzékelik a sziluettjükben időző aurákat, hiszen a jelenlévők számának hatására automatikusan többszörösére duzzad az átjárók átmérője, valamint felerősödik az energiája.

Ha az auraszínekkel állítjuk párhuzamba a rezgésszámukat, akkor a kékes színektől a lilán keresztül a hófehérig találkozhatunk itt rezgésekkel. Egyiptom még ma is hatalmas erővel vonzza magához az embereket, akiknek a fantáziáját nagyon izgatja, hogy milyen erő és tudás hozta létre a birodalmat.


A csillagkapuk realitásának problematikája

Mint említettük, a fizikusok nem zárkóznak el az elől, az elmélet elől, hogy léteznek csillagkapuk, amiket úgy tudunk elképzelni, hogy a planéták energiával lehet létrehozni. Az elv tehát azon alapszik, hogy a csillagkapu egy gigantikus energiamassza, amely sokdimenziós kiterjedésekkel bír.

Erről az energiakoncentrátumról azonban még nagyon keveset tudnak a tudósok. Az asztrofizikai rejtélyei közé tartózik például az, hogy hogyan jön létre a gravitáció, hiszen még ezzel kapcsolatban sincs megcáfolhatatlan elmélet.

Ez azért nagyon érdekes, mert a jelek szerint roppant közel járunk ahhoz, hogy a gravitációs elméletek gyakorlati alkalmazásával bebizonyítsuk és megvalósítsuk azt, hogy élőlények távolság nélkül utazzanak a tér két pontja között.

Ebből következik, hogy hamarosan a csillagkapuk is az akadémikus szempontból bizonyítható tudományos anomáliákká léphet elő. A csillagkapuk létezése tehát már egyáltalán nem az emberi képzelet szüleményei, hiszen korábban a fekete lyukaknak, vagy a kvazároknak, azaz a világegyetem legerősebben sugárzó objektumainak a létezése is csak bugyuta képzelgésnek tűnt.

(Forrás: fullank.com)