Az egyszerűség sok esetben a legcélravezetőbb, ha valóban meg szeretnénk tudni a dolgok állását. Ennek még nem hozadéka az egyszerűsítés. Vagyis íme egy rasszizmus elleni kampány, amelyik hatásos, pedig nem hatásvadász és nem is provokatív.
Kérdéseket tettek fel gyerekeknek egy a rasszizmus meglétéhez kapcsolódó, Rasszizmus Mexikóban című kampányban – egy sötét és egy fehér színű baba között kellett választani. Egyszerű kérdések hangzottak el, úgy, mint melyik szép és melyik csúnya, avagy melyik a rossz és melyik a jó?
A kampányban látható kísérlet előzménye az afro-amerikai pszichológus házaspár, Kenneth és Mamie Clark által 1940-es években végzett tanulmány. A teszt lényege az volt, hogy gyerekeket arra kértek, válasszanak játszópajtást egy fehér és egy fekete baba közül. A színesbőrű gyerekek 63 százaléka a fehér babát választotta, 44 százalékuk pedig azt mondta, a fehér baba inkább hasonlít rá. A fehér bőrű gyerekek szintén jelentős arányban voksoltak a fehér babára. Ez a tanulmány fontos szerepet töltött be akkoriban a szegregáció (elkülönítés) elleni harcban.
Ennek mentén 2010-ben a Chicagói Egyetem és a CNN közösen végzett el egy kísérletet, itt 5 (fehérből fokozatosan barnáig sötétülő) kislányt, illetve kisfiút ábrázoló rajzból kellett adott szempontok szerint választani – írja a csaladinet.hu. Az eredmény azt mutatta, hogy az alsó osztályos fehér bőrszínű gyerekek a világos színű rajzokhoz kapcsolják a pozitív tulajdonságokat (pl. okos), míg a negatívakat a sötét színhez. Ez hasonló tendenciát mutatott a színesbőrű gyerekeknél, ha nem is olyan nagy arányban, mint a fehéreknél. Egész pontosan: a fehérbőrű alsósok 75 százaléka a butasághoz, csúnyasághoz és durvasághoz az utolsó előtti és az utolsó sötét színű rajzot választotta.
Így felmerült a genetikai rasszizmus kifejezés, amit sokan félreértelmeztek. Pedig nem arra vonatkozik, hogy az előítéletek, amikről azt hisszük, magunkra szedtük, valójában eredendően bennünk rejlenek, hanem, hogy az előítéletességnek, a társadalmi prekoncepciónak melegágya lehet a kisgyerekek által mutatott vonzalom, illetve taszítás.
A kísérletet (annak tudományos módszere és a gyerekek kora miatt) negatívan kritizálók felé jelezték, hogy ez még nem előítéletes beidegződés az alacsonyabb korú gyerekeknél, viszont jelzi, hogy nem árt időben elkezdeni az erről való beszélgetést – a kisebb gyerek korántsem színvak, mint azt a szülő hiszi. A csaladinet.hu a kísérlet kapcsán arról is ír, hogy a fehérbőrű családok 75 százalékában nem téma a faji hovatartozás, míg a színesbőrűeknél ugyanez az arány, csak fordítva. (A Margaret Beale Spencer által kivitelezett teszten 4 New York és 4 Georgia állambeli iskola 133 tanulója vett részt.)
Az alábbi mexikói kampányvideóban Kenneth és Mamie Clark kísérletét elevenítették fel. Először tisztázták mindegyik gyerekkel, hogy melyik a világos és melyik a sötét színű baba. Ezután jöhetett a teszt. (A videó alatt részletes fordítást talál!)
Kávéval és tejjel kellene ezt a kísérletet elvégezni, összeöntöd, semmi hiba, béke és kapucsínó.
A Q (question) jelöli a kérdést, az A (answer) jelöli a választ. A mexikói kisfiú arra a kérdésre, melyik baba szép, válaszul a fehérre bök. Majd egy másik fiú a csúnyaságot firtató kérdésnél a sötét babát választja. Egy kislány következik, szerint egyik baba sem rossz. De őt követően egy fehér kisfiú egyértelműen a sötét színűre mutat. (Miért? “Mert az egyik fehér, a másik meg barna” – mondja a srác.) Kislány követi, szerinte is a sötét baba a csúnya. (Miért? “Mert nem szeretem a barna színt.”) Fiúk jönnek, a fehér babákat csípik jobban. Egyikük indoklása az, hogy azért, mert a fehér emberektől nem fél annyira. Nála szemmel láthatóan fiatalabb társa szintén a fehéret választja meg “Jó”-nak, de nem tudja megmondani, hogy miért.
A két fiút követő kislány szintén nem tudja, miért a fehér baba a csúnya, de aztán arra jut, hogy azért, mert nem barna. Azután jön a fehérbőrű kisfiú, azt mondja, azért a fehér baba a jó, mert kék a szeme, meg az egész teste fehér. Majd megint jön a legkisebb fiú, miért a barna a csúnya? Mert barna. Ezt követően a rózsaszín inges kisfiú hasonlóan érvel: azért a barna a rossz, mert barna. De mégis, miért? Mert megver, mondja és a szája elé kapja a kezét. A soron lévő kislánynak azért a fehér a szimpatikus, mert szép a szeme és a fajtája is. Egy másik mexikói kislány szerint azért hasonlít rá a barna baba, mert ő a lábán és a hátán egy kicsit fehér, de az arca és a karja barna. A sárga pólós fiú jön, ugyanez a kérdés, melyik olyan, mint ő, a fiú pedig kis hezitálás után a fehérre mutat. És miben hasonlítatok? A fülünk…
Forrás: upworthy.com, csaladinet.hu, pszichologuskereso.hu, YouTube, Wikipedia
