Démonokkal suttoghatnak a fekete mágia művelői.
Ha megvizsgáljuk a világ különböző kultúráit, akkor rájöhetünk, hogy minden nép abban hisz, hogy az Univerzumban egyensúly van, tehát a jó mellett létezik a rossz. Gondoljunk csak az istenekre, a jó és gonosz teremtményekre, vagy boszorkányságra!
Ebből következik, hogy kell lennie démonmágiának, ha van angyalmágia, aminek a hivatalos neve a Teurgia. A démonmágia, halottidézés, tehát minden, ami sötét, vagy fekete mágia, az a Goécia művészete.
A démonmágiára legyinthetnénk annyival, hogy ez is csak mágia, ám ez nem olyasmi, amivel bárki kísérletezgethet, viszont el sem ítélhetjük azt a néhány embert, aki foglalkozik a sötét oldallal, hiszen azt is ismerni kell, amitől mindenki más fél.
Az emberiségre jellemző, hogy folyton attól retteg, amit nem ismer. Ha azonban valaki azt vallja, hogy a rettegés ellenére is meg akarja ismerni az ismeretlent, akkor máris bátrabb lesz az illető, aki a dolog végén rájön, hogy túldramatizálta a helyzetet.
Maga a goécia szó a görög nyelvből származik, és „varázslót”, „mágust”, „bájt” jelent, tehát nincs benne gonosz szándék, éppen ezért nemcsak a gonosz varázslók tartóznak ide, hanem a halottidézők, nekromanták is, akik képesek jóslatot kérni a halottaktól.
Ugyancsak ide soroljuk a Nigromantiát, a démonidézését. Ehhez is csak annyi kell, mint a nekromanciához, azaz egy jó varázskönyv, ami lépésenként leírja, hogy mit kell tennie az idézőnek. A középkorban még rengeteg ilyen könyv létezett, majd a XX. század elején is keletkezett néhány példány.
Ha megvan a varázskönyv, akkor a mágus dolga az, hogy kikeresse a megfelelő idézést, szertartást, és máris kapcsolatba léphet a démonnal egy temetőben, kereszteződésnél, vagy a saját otthonában. A mágusok a varázskörrel, a megidézni kívánt démon nevével, titkos-mágikus betűkkel, pecséttel, szavakkal, kántálással vagy füstöléssel hívhatják magukhoz a megidézni kívánt alakot.
Ez azonban csak akkor működik, ha a szertartást végző mágus kellően határozott a szellemi és testi erejében, a hite megingathatatlan, akaratos, céltudatos. Amennyiben ezek közül valamelyik, nem igaz a mágusra, akkor sebezhető, mert nem biztos, hogy képes parancsolni egy démonnak, vagy halottnak, úgyhogy a mágusból könnyen a gonosz lelkek eledele lehet.
Ha ez nem elég, hogy elrettenjünk a goécia művészetétől, akkor még meg kell jegyeznünk, hogy a mágikus szöveget latin, arab vagy héber nyelven íródtak, tehát a szertartás csak akkor működhet, ha rendesen ki tudjuk olvasni ezeket a szavakat.
Mindebből következik, hogy a XXI. században nem kell félnünk attól, hogy valaki egy unalmas éjszakán úgy dönt, hogy megidéz egy halottat, vagy démont! Ráadásul egy-egy szertartáshoz rengeteg kellékre van szükség. A mágusnak be kell biztosítania magát egy varázskörrel, majd kell egy másik kör, amiben a démont idézi meg, miközben ügyelnie kell rá, hogy ne hagyja el a saját körét. Amennyiben a démon látja, hogy a megidézője gyenge lélek, akkor mindent meg fog tenni, hogy felülkerekedjen rajta.
Jogos a kérdés, hogy egyáltalán miért jutna eszébe bárkinek is démont idézni, amikor egy angyalt sokkal könnyebb kihúzni a kalapból, hiszen azok csak arra várnak, hogy a segítségüket kérjük. Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy mindenkinek lehetne pincsije, de sokan mégis egy dán dogot sétáltatnak pórázon. A mágusok azért idéznek démon, mert azok olyan természetfeletti erővel bírnak, amivel bármilyen kérdésre képesek válaszolni, ráadásul bármit megtehetnek.
Sokan úgy gondolják, hogy a goécia művelőit önös érdekek vezérlik, hiszen csak az a céljuk, hogy a saját jólétüket megteremtsék azzal, hogy igába hajtanak egy démont. A mágusok így akarnak munkát, szerelmet, hatalmat, vagy természetfeletti képességeket szerezni.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a goécia művészetét jobb, ha elfelejtjük, mert túl sokat kockáztatnánk vele azért, hogy jobb legyen az életünk. Még mielőtt démont, vagy halottat próbálnánk meg idézni, gondolkodjunk el azon, hogy mennyivel értékesebb a lelkünk. Azt se felejtsük el, hogy ugyanazokat a kívánságokat kérhetjük számtalan, biztonságos szertartással, például angyalmágiával.
Híres goécia művelők: Salamon (ókor), Eliphas Levi (középkor), Franz Bardon (XX. század), Cornelius Agrippa von Nettesheim (középkor), Saint-Germain gróf (felvilágosodás), Aleister Crowley (XX. század), Samuel Liddel Mathers (XX. század)
A démonidézéshez természetesen nem fogunk tippeket adni, viszont felsorolhatunk néhány eszközt, amivel védekezhetünk a halottak szellemei, és a gonosz megtestesítői ellen.
Gyógynövények: Helyezzünk el a nyílások közelében fahéjat, rozmaringot, szegfűszeget, fokhagymát, orbáncfüvet, berkenyefát, ha távol akarjuk tartani a gonoszt!
Nazarli: A híres török szem segít elűzni a rontást és a gonoszt.
Szentelt víz: Minden gonosz teremtményt messzire kergethetünk, ha hintünk pár cseppet az ajtókra és ablakokra.
Szélcsengő: Amellett, hogy csinos dekoráció, még a démonokat is távol tartja.
Mezúza: Egy olyan erővel rendelkező kabbalisztikus talizmán, ami minden gonoszt messzire űz.
Ba Gua Tükör: A Feng Shui-ból ismert tükröt az ajtó fölé kell akasztani, ha harmóniát és jó szerencsét szeretnénk bevonzani, míg a rontást kint tartanánk.
Patkó: Akasszuk az ajtóra, hogy jó szerencsét hozzon, és távol tartsa a gonoszt!
Só: A legnépszerűbb védekező eszköz, amiből a legjobb a tengeri sót választani, de a célnak az egyszerű asztali só is megfelel. Szórjunk só csíkot az ablakok és ajtó elé, mert akkor a gonosz képtelen lesz belép. Az is jó ötlet, ha egy tálnyi sót a nyílások közelébe helyezünk.
Forrás: noiportal.hu
