Hamarosan eljön a dátum (1986. április 26.), amikor megemlékezhetünk 2015-ben a világ egyik legnagyobb katasztrófájáról, a csernobili atomkatasztrófáról és borzasztó körülményeiről.
A dokumentumfilmekben megláthatjuk, hogy az atomkatasztrófa utáni állapotok frissében milyen állapotokat tükröznek.
A filmben megláthatjuk, hogy az ukrán hatalom, amely az akkori Szovjetunió része, nem vállal semmilyen felelősséget, hiszen ők jól végezték dolgukat, az akkori műszakvezető szerint!
A filmekben azt is megláthatjuk, hogy miként áldozta fel Szovjetunió polgárait és katonáit a szarkofág építéséhez.
A szarkofág építéséhez, még a Szibériában lakó embereket is elvezényelték, de a hangsúly az volt, hogy nem volt szabad az embereknek a helyszínen sokáig tartózkodni!
A filmből megláthatjuk azt is, hogy egy egyszerű ember Kijevből jött a térségbe a munkákat ellátni, mert itt abban az időben sokkal több pénzt adtak, mint Ukrajna fővárosában!
A gyalázat a dologban az, hogy a honos lakosságnak pedig eszméletlen pénzeket fizettek azért, hogy ne menjenek el a térségből!
Az igaz történetből az a lényeg, hogy Gorbacsov elől eltagadták a valódi tényeket, aki az igazságot Svédországtól tudta meg, amikor már a szennyezés elérte a jóléti államot! Ennél fogva Gorbacsov megkérte a KGB-t, hogy a való helyzetet kinyomozza. Ezzel egy időben Gorbacsov ráadásul nyugati szakembereket hív a helyszínre, amely elég merész dolog az utópisztikus kommunizmusra nézve. Mindenesetre ez jó húzás volt az akkori szovjet vezetőtől, hiszen egy olyan rendszernek volt javarészt bedöntője, ami nem működik.
Tudnunk kell, hogy a szarkofág építésénél lévő helikopteres műveleteknél 600 áldozat volt.
A dokumentumfilmekből azt is megláthatjuk, hogy az ádáz küzdelemben a katonák nagyon rövid időn belül megöregedtek. Ezt úgy kell érteni, hogy egy 50 éves férfi aggastyán korúnak néz ki!
A sok szó után igazán az autentikus dokumentumfilmben nézhetjük meg a valóságot, amely visszahozza azokat az időket,a melyek a katasztrófa után történtek!
