A Herschel-űrteleszkóp egy hatalmas gáz- és porfelhő eddigi legélesebb fotója készítésével furcsa porgyűrűt is feltárt. A megfigyelések számos anyagcsomót is mutatnak, ahol az univerzum legerősebb csillagai születhetnek meg.
Cassandra Fallscheer, a The Astrophysical Journal folyóiratban közölt új tanulmány vezetője szerint az NGC 7538 vizsgálata közben 13 hatalmas, sűrű csomót azonosítottak, ahol a jövőben kolosszális csillagok születhetnek. Emellett az óriási gyűrűstruktúrát is felfedezték, és egyelőre nem tudják, mi hozhatta létre.
Az NGC 7538 mintegy 8800 fényévre lévő, relatíve közeli képződmény a Kefeusz csillagképben. A mintegy 400 ezer Nap-tömegű felhőben intenzív csillagkeletkezés zajlik. A csillagászok azért tanulmányozzák az NGC 7538-hoz hasonló csillagóvodákat, hogy jobban megismerjék a csillagkeletkezés folyamatát. A rejtélyes gyűrű megtalálása jelen esetben váratlan bónusz volt.
A hűvös, poros gyűrű ovális alakzatba rendeződik, hossztengelye mintegy 35, rövidebb tengelye 25 fényév. A kutatók becslései szerint mintegy 500 Nap tömegét hordozza. A hawaii James Clark Maxwell-teleszkóp kiegészítő adataival sikerült több információt szerezni róla.
Az asztronómusok gyakran figyelnek meg gyűrű- és buborékszerű struktúrákat a kozmikus porfelhőkben. A leghatalmasabb – úgynevezett O színképtípusú – csillagokból áradó erős szelek generálhatják eme terjeszkedő képződményeket, ahogy robbanásszerű, szupernóvaként való pusztulásuk is. Eme gyűrű közepén azonban nem találják energikus forrását vagy maradványát (neutroncsillag) egy ilyen felrobbant csillagnak. Lehetséges, hogy egy ilyen hatalmas objektum hozta létre a buborékot, és mivel a csillagok állandóan mozgásban vannak, később elhagyta a helyszínt.
A felvétel nagy felbontásban
A megfigyeléseket a Herschel OB Young Stellar objects (HOBYS) Key programjának égisze alatt tették. Az OB a két leghatalmasabb csillagtípusra az O- és B-típusra utal. Ezek a ragyogó kék, szuperforró, rövid életű csillagok szupernóvákként fejezik be életüket, hihetetlenül sűrű neutroncsillagot, vagy még sűrűbb fekete lyukat hagyva hátra.
Az ilyen típusú csillagok gázos, poros csomókban születnek meg, amelyek kezdeti tömege a Napénál több tucatszor nagyobb. Az NGC 7359-ban észlelt 13 csomó – amelyek egy része a rejtélyes gyűrű pereme mentén helyezkedik el – mindegyike több mint 40-szer masszívabb központi csillagunknál. A porcsomók összeomlanak saját súlyuk alatt, szívükben egyre sűrűbbé és forróbbá válnak, mígnem beindul a nukleáris fúzió és megszületik a csillag.
Jelenleg, a keletkezés korai szakaszán, a csomók eléggé hűvösek, hőmérsékletük csupán néhány tíz fokkal haladja meg az abszolút nulla fokot. Eme hőmérsékleteken sugárzásuk nagy részét az alacsony energiájú, szubmilliméteres és infravörös fénytartományban bocsátják ki, a Herschel pedig kifejezetten eme tartományok észlelésére készült. Míg a kutatók megpróbálják alaposabban feltérképezni eme születő O-típusú csillagokat a képződményben, a későbbi megfigyelések más teleszkópokkal segíthetnek feltárni a poros gyűrű rejtélyét is.
A Herschel az Európai Űrügynökség obszervatóriuma, amelyben a NASA is közreműködött. Bár 2013 áprilisában felhagyott a tudományos megfigyelésekkel, miután a várakozásoknak megfelelően kifogyott folyékony hűtőanyagából, ám a kutatók azóta is folyamatosan elemzik adatait.
