Egy kutatócsoport feltérképezte a juh génállományát, kutatásuk felfedte, hogy a juhok mintegy négymillió évvel ezelőtt váltak el a kecskéktől.

A nemzetközi csapatnak a Science folyóiratban közzétett eredményei előrelendíthetik a húsukért, tejükért és gyapjújukért tenyésztett állatok későbbi kutatását. Brian Dalrymple, a kutatás ausztrál vezetője elmondta, a kérődzők – úgymint juhok, kecskék és szarvasmarhák – mintegy 60 millió évvel ezelőtt váltak a bolygó domináns növényevőivé.

Akkoriban a földi éghajlat lehűlt, amelynek folyományaként elterjedtek a nehezen emészthető, tápanyagokban gyér növényeket nevelő füves területek. A kérődzők sikerét a bendő biztosította be. Emésztőrendszerük eme specializálódott része olyan baktériumokkal van felfegyverkezve, amelyek hatékonyan alakítják át a száraz füvet jó minőségű proteinné. Az emberek azóta aknázzák ki a kérődzők eme tulajdonságát, hogy a gazdálkodásra alkalmatlan földet termékenyebbé tegyék.

A korábbi vizsgálatok során kiderült, hogy a bendő igen edzett szerv, belső fala a keratin proteinből áll, amely jelen van a körömben, hajban és bőrben is. A bendőnek edzettnek is kell lennie, hogy kezelni tudja a kovasavval terhelt füveket, és hogy megvédje magát a bennük található baktériumoktól - magyarázza.

Dalrymple és kutatótársai szekvenálták egy kos és egy jerke genomját, mindkettő a texel fajtához tartozik, amely fontos húsforrás. Megvizsgálták a gének kifejeződését is, és feltárták, hogy a birkák bőrében kifejeződött gének nagy része a bendőben is megtalálható. Ezenkívül más specializálódott géneket is találtak - ezek a keratin keresztkötésében játszanak szerepet, és igen erőssé teszik -, amelyek kifejezetten csak a bendőben fejeződnek ki.

Az is kiderült, hogy egy sor, a zsírsavak szállításában és tárolásában szerepet játszó gén, amely embernél általában a májban és a belekben fejeződik ki, a birkáknál a bőrben jelent meg. A kutató szerint ezek a gének valószínűleg részt vállalnak a lanolintermelésben, illetve magának a gyapjúnak szintetizálásában. Az emberben és birkában a gyapjas szőrzetet szabályozó génkészlet némileg eltér, de mindkettő göndör hajat és gyapjút, valamint az azt védő olajos anyagot eredményez.

A kutatók az adatok alapján megalkottak egy családfát is, miszerint a modern birkákhoz vezető felmenő ág több millió évvel ezelőtt, a kései neogén időszakban vált el a kecskéktől és a többi kérődzőtől.