Sarkkutatók csütörtökön bejelentették, sikeresen kifúrtak egy 2000 éves jégmagot az Antarktisz szívében. Céljuk felderíteni, hogyan változott a bolygó klímája.
Az Aurora Basin North projekt ausztrál, kínai, francia, dán, német és amerikai kutatókat ölel fel. Az öthetes expedíció – melynek célpontja olyan zord terület volt, ahol a fagyott kontinens legmélyebb jégrétegeinek (több mint három kilométer vastag) némelyike fekszik – az Antarktisz múltbeli klímájának néhány legrészletesebb adatát nyújtja majd a szakembereknek.
Az ausztrál Casey-állomástól 500 kilométerre elterülő Auróra-medencéből kinyert mintegy két tonna jégmagot szétosztják az ausztrál és nemzetközi laboratóriumok között. Elemzéseket végeznek ama légköri gázokkal, részecskékkel és egyéb kémiai elemekkel kapcsolatban, amelyek csapdába estek a hóban, majd jégben.
Mark Curran, az ausztrál antarktiszi felmérés glaciológusa és a projekt vezetője szerint az eredmények segítenek kitölteni ama hiátust, amely a tudományos közösség éghajlati adatokat érintő tudásában tátong. „Többféle tesztet alkalmazva a jégmintákon információkat nyerhetünk azokról a hőmérsékleti értékekről, amelyek a jég kialakulásakor fennálltak, a viharokról, a szoláris és vulkáni aktivitásról, a tengeri jég kiterjedéséről és a különféle légköri gázok koncentrációjáról.
A mínusz 30 fokos hidegben ügyködő csapatnak egy 303 méter hosszú jégmagot sikerült kifúrnia, amely éves felbontásban adatokat szolgáltathat az utóbbi 2000 év éghajlatáról. Curran szerint csak egy maréknyi, 2000 évet felölelő, hasonló felbontású mintát nyertek ki az egész kontinensen, és ez még csak a második, amelyet a kelet-antarktiszi szektorban fúrtak ki.
Két sekélyebb fúrás során 116 és 103 méteres mintákat is szereztek, ezek 800-1000 évet ölelnek fel. A begyűjtött adatokkal megfelelő helyszínt kereshetnek egy még ambiciózusabb expedícióhoz, amelynek célja egymillió éves jégmag feltárása.
Curran szerint az ilyen minta révén jobban megismerhetnék, mintegy 800 ezer évvel ezelőtt mi okozta a drámai eltolódást a jégkorszakok gyakoriságában, emellett alaposabban feltérképezhetnék vele a szén-dioxid klímaváltozásban betöltött szerepét. Antarktiszi gleccserről levált jéghegyet követnek
Az ausztrál Casey-állomástól 500 kilométerre elterülő Auróra-medencéből kinyert mintegy két tonna jégmagot szétosztják az ausztrál és nemzetközi laboratóriumok között. Elemzéseket végeznek ama légköri gázokkal, részecskékkel és egyéb kémiai elemekkel kapcsolatban, amelyek csapdába estek a hóban, majd jégben.
Mark Curran, az ausztrál antarktiszi felmérés glaciológusa és a projekt vezetője szerint az eredmények segítenek kitölteni ama hiátust, amely a tudományos közösség éghajlati adatokat érintő tudásában tátong. „Többféle tesztet alkalmazva a jégmintákon információkat nyerhetünk azokról a hőmérsékleti értékekről, amelyek a jég kialakulásakor fennálltak, a viharokról, a szoláris és vulkáni aktivitásról, a tengeri jég kiterjedéséről és a különféle légköri gázok koncentrációjáról.
A mínusz 30 fokos hidegben ügyködő csapatnak egy 303 méter hosszú jégmagot sikerült kifúrnia, amely éves felbontásban adatokat szolgáltathat az utóbbi 2000 év éghajlatáról. Curran szerint csak egy maréknyi, 2000 évet felölelő, hasonló felbontású mintát nyertek ki az egész kontinensen, és ez még csak a második, amelyet a kelet-antarktiszi szektorban fúrtak ki.
Két sekélyebb fúrás során 116 és 103 méteres mintákat is szereztek, ezek 800-1000 évet ölelnek fel. A begyűjtött adatokkal megfelelő helyszínt kereshetnek egy még ambiciózusabb expedícióhoz, amelynek célja egymillió éves jégmag feltárása.
Curran szerint az ilyen minta révén jobban megismerhetnék, mintegy 800 ezer évvel ezelőtt mi okozta a drámai eltolódást a jégkorszakok gyakoriságában, emellett alaposabban feltérképezhetnék vele a szén-dioxid klímaváltozásban betöltött szerepét. Antarktiszi gleccserről levált jéghegyet követnek
