Egyik oldalról, mivel gyakran írok pihenésként mesét, ez a cím kissé megtévesztő: mesét sejtet. Valójában azonban egy angol közmondásra céloz:
- Két ördög közül válaszd a kisebbiket!
Sok mindenre alkalmazható közmondás ez: ha nincs más lehetőség, és az ember kénytelen két rossz, két ördög közül választani, akkor célszerűbb a kisebbik ördögre voksolni (mármint, persze, annak, aki nem a nagyobbik ördög cimborája), - így van ez ésszerűen a 2014. évi parlamenti képviselőválasztásra vonatkozóan is.
Melyik a kisebbik ördög - az utóbbi esetben?
Ez kideríthető, de különös dolog kell hozzá, amit az 1989-es rendszerváltás után ritkán látni Magyarországon (persze, a nagyvilágban is többnyire hiánycikk): becsületes gondolkodás. Nem véletlenül teszem hozzá a gondolkodáshoz a becsületes szót. No és kicsit utána kell nézni a XX. század történelmi eseményeinek is, nem elég az 1989-es rendszerváltozás utáni időszak ismerete.
A két nagy eszmei áramlat: jobboldali és baloldali. Valójában mindkét fogalom igen tág, ha nem jelöljük meg pontosabban: mit értünk alattuk, akkor használatuk zavart keltő, félrevezető lehet. Nagy is a zavar e téren, csudamód!
A jobboldali eszmék közé éppen úgy besorolható a bizonyos határig tisztességes úri konzervativizmus, továbbá a Horthy-korszak fő eszmeáramlata, de a huszadik század első felében a Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztes mozgalom zagyva elemekkel kevert eszméje is, melyet bizonyos társadalmi rétegek nagyon is támogattak (és akkor még igen finoman fogalmaztunk).
Hasonlóképpen sok mindent rejt ez a fogalom is: baloldali.
Nem véletlen, hogy az 1989-es rendszerváltás óta a hatalmon levők össze-vissza dobálódznak az ilyen fogalmakkal: jobboldali, baloldali.
A baloldali eszmékbe - tág értelmezésben - éppen úgy bele tartozik a közösség többségének érdekeit érvényesítő "szocialista rendszer" eszméje, mint a kapitalizmuson belül egy valamelyest szociálisabb (nem szocialista!) állam megteremtésének eszméje, valamint a szocialista társadalmi rend eszméjének megvalósításától sokban idegen dogmatikusan balos eszme, amelynek hatalmi megvalósulása Magyarországon mintegy fél évtizedre, a Rákosi-korszakra korlátozódott.
Az 1989-es rendszerváltás óta Magyarországon a huszadik század (és előzményeinek) olyan szégyenletes, hazugságokkal (gyakran primitív hazugságokkal!) teli ismertetése folyik, olyan mértékű népbutítás, hogy azt minden jóérzésű, tárgyilagos, becsületesen gondolkodó magyarnak szégyellnie kellene, - és elutasítania.
Ritka kivételként azonban olyan mű is található, amelyre, még ha minden megállapításával, részletével személyesen nem is értek egyet, bátran hivatkozhatom, mint a tárgyilagosságra való törekvés becsületes, elismerést érdemlő példájára. Ezt a művet Kopátsy Sándor írta, a címe: Kádár és kora. A C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó jelentette meg 2001-ben. A Magyar Elektronikus Könyvtárban is elolvasható (http://mek.oszk.hu/03300/03345/). Azoknak, akik becsületesen akarnak gondolkodni múltról, jelenről, mindenképpen ajánlom!
Visszatérve a címbeli ördögökhöz, először is azt kell leszögezni, ami hiába köztudott felületes ismeretként, kevesen értik, sokan pedig meg sem akarják érteni: Magyarországon kapitalista (tőkés) társadalmi rend van, és 1989 óta minden parlamenti politikai párt (!) kapitalista párt, jobboldalon, baloldalon egyaránt.
(Most nem foglalkozom azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt mint vált ki a kommunistának nevezett nagy gyűjtőpártból, a Magyar Szocialista Munkáspártból, amelynek eszmeileg dehogy utóda, hiszen nem a szocialista eszmét vitte tovább valamilyen formában, hanem az MSZMP szétesése után az MSZMP vezetőinek, tagjainak töredék kis része kapitalista (!) pártot hozott létre. Ez akkor "reálpolitikai árulás" volt, hiszen a nagy, nemzetközi ellenforradalom közepette az új párt parlamentáris fennmaradását csak ezt tette lehetővé. Más vetülete azonban ezen eseménynek, hogy a "szocialista" jelző elbitorlása, vagy, ha finomabban akarunk fogalmazni, eltulajdonítása, - erkölcsileg - nem volt helyeselhető, és ma sem az.)
Az ország erkölcsi állapotában 1989 táján elkezdődött, később pedig folytatódott
változásokat csak az értheti meg igazán, aki tudja, hogy milyen fontos a társadalmi rend fogalma. Az utóbbi fogalommal kapcsolatos dolgokat ma minden parlamenti politikai párt (vagy általa támogatott mozgalom) elhallgatja.
József Attila értette e fogalom jelentőségét. Nem árt visszamenni a Költő útmutatásihoz annak, aki becsületesen, tárgyilagosan akar gondolkodni Magyarország múltjáról, jelenéről, jövőjéről!
Az ország 1989-ben elkezdődött erkölcsi hanyatlásához később súlyos gazdasági visszaesés járult, utóbbi azonban döntően a nemzetközi gazdasági válság hazai következménye volt, ilyen válság - időnként - a kapitalista termelés egyik szükségszerű velejárója, kockázata.
Olvasóim, - ha akadnak ilyenek - az eddigiekből is láthatják: egyik kapitalista ördögöt sem dicsérem, sem a jobboldalit, sem a baloldalit (középen álló ördög nincsen, még ha egyes politikusok ide is, oda is kacsintgatnak, hol jobboldaliak, hol baloldaliak, ahogy érdekük kívánja).
Tegyük fel azonban a kérdést: a két ördög közül melyikre érdemes szavaznia annak, aki nem Pokolország haszonélvezője?
A jobboldaliság, - érdemes visszamenni a teljesebb válaszért a huszadik századi, sőt, régebbi eseményekhez is, - az ország problémáit valamilyen mértékig szinte minden alkalommal a gazdagok javára és a szegények kárára oldotta meg. Az elmúlt évekből is sok tény utal erre (ezeket az úgynevezett baloldali ellenzék emlegeti, emlegeti ugyan, de valójában nem elég világosan, nem úgy, hogy a fiatalabb nemzedékek megérthessék a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságokkal telt világát, - érdemes elgondolkodni: miért cselekszik így az ellenzék?). Az erkölcsi hanyatlás is az utóbbi években gyorsult fel döntően a jobboldali vezetéssel összefüggően (a gazdagoknak kedvező egykulcsos adó, különböző mutyik, jogsértések, amelyekre még európai szinten, és a világban másutt is ejnye-bejnyéznek olykor, botrányok, amelyeknél, ha jogilag nem is igazolható a szándékosan össze-vissza kavart híradásokból, mégis sejthető az elkenegetés szándéka, fokozódó jogbizonytalanság, de még a más ügyekhez képest kis jelentőségű diploma-botrányoknál is megjegyzendő: ezekből az erkölcsi hanyatlásra mutat, ahogyan vétkes tagjaikat a parlamenti politikai pártok a józan ésszel és nyilvánvaló tényekkel szemben is védeni igyekeznek, a végsőkig).
A kapitalista baloldaliság ugyan a kisebbik ördög, de azért igen távol van az angyaltól. Erősen gyanítható például, hogy az emlékezetes olajszőkítési botrányban, amit a hírek szerint mai napig nem vizsgáltak ki megfelelően, valószínűleg mindkét oldal érintett lehetett. A Horthy-korszakban is jelen volt bizonyos úri körök olyan "baloldalisága", amely kimerült a nép szenvedése iránti puszta sajnálkozásban. Miként is ír erről József Attila Vigasz c. versében?
Sok mindenre alkalmazható közmondás ez: ha nincs más lehetőség, és az ember kénytelen két rossz, két ördög közül választani, akkor célszerűbb a kisebbik ördögre voksolni (mármint, persze, annak, aki nem a nagyobbik ördög cimborája), - így van ez ésszerűen a 2014. évi parlamenti képviselőválasztásra vonatkozóan is.
Melyik a kisebbik ördög - az utóbbi esetben?
Ez kideríthető, de különös dolog kell hozzá, amit az 1989-es rendszerváltás után ritkán látni Magyarországon (persze, a nagyvilágban is többnyire hiánycikk): becsületes gondolkodás. Nem véletlenül teszem hozzá a gondolkodáshoz a becsületes szót. No és kicsit utána kell nézni a XX. század történelmi eseményeinek is, nem elég az 1989-es rendszerváltozás utáni időszak ismerete.
A két nagy eszmei áramlat: jobboldali és baloldali. Valójában mindkét fogalom igen tág, ha nem jelöljük meg pontosabban: mit értünk alattuk, akkor használatuk zavart keltő, félrevezető lehet. Nagy is a zavar e téren, csudamód!
A jobboldali eszmék közé éppen úgy besorolható a bizonyos határig tisztességes úri konzervativizmus, továbbá a Horthy-korszak fő eszmeáramlata, de a huszadik század első felében a Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztes mozgalom zagyva elemekkel kevert eszméje is, melyet bizonyos társadalmi rétegek nagyon is támogattak (és akkor még igen finoman fogalmaztunk).
Hasonlóképpen sok mindent rejt ez a fogalom is: baloldali.
Nem véletlen, hogy az 1989-es rendszerváltás óta a hatalmon levők össze-vissza dobálódznak az ilyen fogalmakkal: jobboldali, baloldali.
A baloldali eszmékbe - tág értelmezésben - éppen úgy bele tartozik a közösség többségének érdekeit érvényesítő "szocialista rendszer" eszméje, mint a kapitalizmuson belül egy valamelyest szociálisabb (nem szocialista!) állam megteremtésének eszméje, valamint a szocialista társadalmi rend eszméjének megvalósításától sokban idegen dogmatikusan balos eszme, amelynek hatalmi megvalósulása Magyarországon mintegy fél évtizedre, a Rákosi-korszakra korlátozódott.
Az 1989-es rendszerváltás óta Magyarországon a huszadik század (és előzményeinek) olyan szégyenletes, hazugságokkal (gyakran primitív hazugságokkal!) teli ismertetése folyik, olyan mértékű népbutítás, hogy azt minden jóérzésű, tárgyilagos, becsületesen gondolkodó magyarnak szégyellnie kellene, - és elutasítania.
Ritka kivételként azonban olyan mű is található, amelyre, még ha minden megállapításával, részletével személyesen nem is értek egyet, bátran hivatkozhatom, mint a tárgyilagosságra való törekvés becsületes, elismerést érdemlő példájára. Ezt a művet Kopátsy Sándor írta, a címe: Kádár és kora. A C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó jelentette meg 2001-ben. A Magyar Elektronikus Könyvtárban is elolvasható (http://mek.oszk.hu/03300/03345/). Azoknak, akik becsületesen akarnak gondolkodni múltról, jelenről, mindenképpen ajánlom!
Visszatérve a címbeli ördögökhöz, először is azt kell leszögezni, ami hiába köztudott felületes ismeretként, kevesen értik, sokan pedig meg sem akarják érteni: Magyarországon kapitalista (tőkés) társadalmi rend van, és 1989 óta minden parlamenti politikai párt (!) kapitalista párt, jobboldalon, baloldalon egyaránt.
(Most nem foglalkozom azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt mint vált ki a kommunistának nevezett nagy gyűjtőpártból, a Magyar Szocialista Munkáspártból, amelynek eszmeileg dehogy utóda, hiszen nem a szocialista eszmét vitte tovább valamilyen formában, hanem az MSZMP szétesése után az MSZMP vezetőinek, tagjainak töredék kis része kapitalista (!) pártot hozott létre. Ez akkor "reálpolitikai árulás" volt, hiszen a nagy, nemzetközi ellenforradalom közepette az új párt parlamentáris fennmaradását csak ezt tette lehetővé. Más vetülete azonban ezen eseménynek, hogy a "szocialista" jelző elbitorlása, vagy, ha finomabban akarunk fogalmazni, eltulajdonítása, - erkölcsileg - nem volt helyeselhető, és ma sem az.)
Az ország erkölcsi állapotában 1989 táján elkezdődött, később pedig folytatódott
változásokat csak az értheti meg igazán, aki tudja, hogy milyen fontos a társadalmi rend fogalma. Az utóbbi fogalommal kapcsolatos dolgokat ma minden parlamenti politikai párt (vagy általa támogatott mozgalom) elhallgatja.
József Attila értette e fogalom jelentőségét. Nem árt visszamenni a Költő útmutatásihoz annak, aki becsületesen, tárgyilagosan akar gondolkodni Magyarország múltjáról, jelenéről, jövőjéről!
Az ország 1989-ben elkezdődött erkölcsi hanyatlásához később súlyos gazdasági visszaesés járult, utóbbi azonban döntően a nemzetközi gazdasági válság hazai következménye volt, ilyen válság - időnként - a kapitalista termelés egyik szükségszerű velejárója, kockázata.
Olvasóim, - ha akadnak ilyenek - az eddigiekből is láthatják: egyik kapitalista ördögöt sem dicsérem, sem a jobboldalit, sem a baloldalit (középen álló ördög nincsen, még ha egyes politikusok ide is, oda is kacsintgatnak, hol jobboldaliak, hol baloldaliak, ahogy érdekük kívánja).
Tegyük fel azonban a kérdést: a két ördög közül melyikre érdemes szavaznia annak, aki nem Pokolország haszonélvezője?
A jobboldaliság, - érdemes visszamenni a teljesebb válaszért a huszadik századi, sőt, régebbi eseményekhez is, - az ország problémáit valamilyen mértékig szinte minden alkalommal a gazdagok javára és a szegények kárára oldotta meg. Az elmúlt évekből is sok tény utal erre (ezeket az úgynevezett baloldali ellenzék emlegeti, emlegeti ugyan, de valójában nem elég világosan, nem úgy, hogy a fiatalabb nemzedékek megérthessék a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságokkal telt világát, - érdemes elgondolkodni: miért cselekszik így az ellenzék?). Az erkölcsi hanyatlás is az utóbbi években gyorsult fel döntően a jobboldali vezetéssel összefüggően (a gazdagoknak kedvező egykulcsos adó, különböző mutyik, jogsértések, amelyekre még európai szinten, és a világban másutt is ejnye-bejnyéznek olykor, botrányok, amelyeknél, ha jogilag nem is igazolható a szándékosan össze-vissza kavart híradásokból, mégis sejthető az elkenegetés szándéka, fokozódó jogbizonytalanság, de még a más ügyekhez képest kis jelentőségű diploma-botrányoknál is megjegyzendő: ezekből az erkölcsi hanyatlásra mutat, ahogyan vétkes tagjaikat a parlamenti politikai pártok a józan ésszel és nyilvánvaló tényekkel szemben is védeni igyekeznek, a végsőkig).
A kapitalista baloldaliság ugyan a kisebbik ördög, de azért igen távol van az angyaltól. Erősen gyanítható például, hogy az emlékezetes olajszőkítési botrányban, amit a hírek szerint mai napig nem vizsgáltak ki megfelelően, valószínűleg mindkét oldal érintett lehetett. A Horthy-korszakban is jelen volt bizonyos úri körök olyan "baloldalisága", amely kimerült a nép szenvedése iránti puszta sajnálkozásban. Miként is ír erről József Attila Vigasz c. versében?
Idézem (természetesen az eredeti helyesírással):
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
Nos, nem tagadom, bár nekem a parlamenti választásra készülő kapitalista baloldal sem rokonszenves, mégis, nagyon is célszerű elmenni a választásra azoknak a bizonytalanoknak, akik többségükben - még ha nem is ismerték fel - azért bizonytalanok, mivel az elmúlt évek intézkedéseinek vesztesei. Most még mindig felismerhetik!
Célszerű elmenniük, és érdekükben áll a kisebbik ördögre szavazniuk.
Miért?
Erre több okuk is van:
1.) Aki figyelmesen nézi, hallgatja a televízióban a hazai gazdasági helyzet problémáiról nyilatkozó szakértők fejtegetéseit, vagy olvassa ezeket az újságokban, könnyen beláthatja: a kapitalista baloldalon több a jól felkészült szakértő a gazdasági életet, a pénzügyeket tekintve. (Utóbbinak okaira most nem térek ki.) Más kérdés, hogy - szerintem - a kapitalista baloldalon a gazdaságra vonatkozó javaslatokat úgy kellene megfogalmazni, hogy azokat minél szélesebb körben megértse a társadalom, olyan rétegek is megértsék, amelyek előképzettsége alacsonyabb szintű. Az idegen szavakkal, fogalmakkal teletűzdelt nyakatekert fejtegetések helyett inkább magyarul, magyarán kellene beszélni, írni. A bonyolultat is meg lehet értetni, ha valaki igazán meg akarja értetni!
2.) Az abszolút hatalom abszolút korrumpál - tarja a közmondás, és ez nagyon sokszor így van, majdnem mindig. Az elmúlt néhány év is ezt igazolta Magyarországon.
Nem jó, ha az erőviszonyok a kapitalizmusban nagyon eltolódnak, és egy társadalmi réteg szinte mindent kisajátít. A kapitalista baloldal egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek erős jobboldali nacionalista hagyományai vannak, ha egyszerű többséggel kormányra kerül is, teljhatalmat akkor sem szerezhet. (Nem is szerzett, akkor sem, amikor az elmúlt két évtizedben kormányra került, bizonyos erőviszonyok, ellensúlyok megmaradtak.) A jobboldali abszolút hatalom az elmúlt években az ország kárát okozta, beleértve a nemzetközi megítélését is. Érdemes mindezen elgondolkodni!
3.) A kapitalista baloldaltól (József Attila fentebb említett versére is gondoljunk) nem várható ugyan el, hogy megvalósítja a társadalmi-gazdasági igazságosságot (ha ezt megtenné, akkor nem is volna kapitalista). Még csak az sem várható, hogy nagyon jelentősen csökkenti a jövedelem különbségekből adódó társadalmi feszültségeket (ezt a gazdasági válság sem teszi egyelőre lehetővé), - de az elvárható, hogy az "egy pakli balkán kibontása" (a fenti idézetre utalok) helyett, ha lehetősége lesz rá, azért többet tegyen ez irányban. Erre a kapitalista baloldalnak választási szövegeinél gondolnia kell, - és arra is: ígéreteit be kell majd tartania, mert vele szemben nem lesznek olyan elnézők szavazók, mint amennyire elnézőek (és vakok) voltak a jobboldallal szemben az utóbbi években.
4.) A kapitalista baloldal stílusa, politikai kommunikációja, hangvétele, még akkor is, ha a tettek fontosak igazán, és nem a stílus, jól láthatóan sokkal elfogadhatóbb, kulturáltabb, ízlésesebb, mint az utóbbi évek jobboldali propagandája, amelynél olykor érthetetlen gőgösség, a szegényebb néprétegek lenézése is tapasztalható volt, még egyes kifejezések használatánál is.
A kisebb ördögnek, a kapitalista baloldalnak azonban, ha valóban győzni akar, másként kell viselkednie. Szerintem erőteljesebb, világosabb, közérthetőbb, a fontos részleteket és a lényeget együtt, magyarul közlő kampányt kellene folytatnia. Vissza kellene szorítani az észjátszó televíziós adásokat, amelyek ugyan nagyon szórakoztatóak bizonyos magasabb szintű (de valójában szűk) szellemi kör számára, ám ugyanakkor szemmel láthatóan nem igazodnak szélesebb rétegek tényleges elvárásaihoz. No, és a baloldali ellenzékhez tartozóknak régen fel kellett volna hagyniuk belső torzsalkodásaikkal, amelyek az e tekintetben okosabban viselkedő jobboldalon nem, vagy sokkal kevésbé jelentkeznek.
Nem volna baj, ha most, a választások előtti utolsó órában, a kapitalista baloldal megértené a közmondást: - Ne igyál előre a medve bőrére!
Félek, hogy a medve előbb érti meg..
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból)
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
Nos, nem tagadom, bár nekem a parlamenti választásra készülő kapitalista baloldal sem rokonszenves, mégis, nagyon is célszerű elmenni a választásra azoknak a bizonytalanoknak, akik többségükben - még ha nem is ismerték fel - azért bizonytalanok, mivel az elmúlt évek intézkedéseinek vesztesei. Most még mindig felismerhetik!
Célszerű elmenniük, és érdekükben áll a kisebbik ördögre szavazniuk.
Miért?
Erre több okuk is van:
1.) Aki figyelmesen nézi, hallgatja a televízióban a hazai gazdasági helyzet problémáiról nyilatkozó szakértők fejtegetéseit, vagy olvassa ezeket az újságokban, könnyen beláthatja: a kapitalista baloldalon több a jól felkészült szakértő a gazdasági életet, a pénzügyeket tekintve. (Utóbbinak okaira most nem térek ki.) Más kérdés, hogy - szerintem - a kapitalista baloldalon a gazdaságra vonatkozó javaslatokat úgy kellene megfogalmazni, hogy azokat minél szélesebb körben megértse a társadalom, olyan rétegek is megértsék, amelyek előképzettsége alacsonyabb szintű. Az idegen szavakkal, fogalmakkal teletűzdelt nyakatekert fejtegetések helyett inkább magyarul, magyarán kellene beszélni, írni. A bonyolultat is meg lehet értetni, ha valaki igazán meg akarja értetni!
2.) Az abszolút hatalom abszolút korrumpál - tarja a közmondás, és ez nagyon sokszor így van, majdnem mindig. Az elmúlt néhány év is ezt igazolta Magyarországon.
Nem jó, ha az erőviszonyok a kapitalizmusban nagyon eltolódnak, és egy társadalmi réteg szinte mindent kisajátít. A kapitalista baloldal egy olyan országban, mint Magyarország, amelynek erős jobboldali nacionalista hagyományai vannak, ha egyszerű többséggel kormányra kerül is, teljhatalmat akkor sem szerezhet. (Nem is szerzett, akkor sem, amikor az elmúlt két évtizedben kormányra került, bizonyos erőviszonyok, ellensúlyok megmaradtak.) A jobboldali abszolút hatalom az elmúlt években az ország kárát okozta, beleértve a nemzetközi megítélését is. Érdemes mindezen elgondolkodni!
3.) A kapitalista baloldaltól (József Attila fentebb említett versére is gondoljunk) nem várható ugyan el, hogy megvalósítja a társadalmi-gazdasági igazságosságot (ha ezt megtenné, akkor nem is volna kapitalista). Még csak az sem várható, hogy nagyon jelentősen csökkenti a jövedelem különbségekből adódó társadalmi feszültségeket (ezt a gazdasági válság sem teszi egyelőre lehetővé), - de az elvárható, hogy az "egy pakli balkán kibontása" (a fenti idézetre utalok) helyett, ha lehetősége lesz rá, azért többet tegyen ez irányban. Erre a kapitalista baloldalnak választási szövegeinél gondolnia kell, - és arra is: ígéreteit be kell majd tartania, mert vele szemben nem lesznek olyan elnézők szavazók, mint amennyire elnézőek (és vakok) voltak a jobboldallal szemben az utóbbi években.
4.) A kapitalista baloldal stílusa, politikai kommunikációja, hangvétele, még akkor is, ha a tettek fontosak igazán, és nem a stílus, jól láthatóan sokkal elfogadhatóbb, kulturáltabb, ízlésesebb, mint az utóbbi évek jobboldali propagandája, amelynél olykor érthetetlen gőgösség, a szegényebb néprétegek lenézése is tapasztalható volt, még egyes kifejezések használatánál is.
A kisebb ördögnek, a kapitalista baloldalnak azonban, ha valóban győzni akar, másként kell viselkednie. Szerintem erőteljesebb, világosabb, közérthetőbb, a fontos részleteket és a lényeget együtt, magyarul közlő kampányt kellene folytatnia. Vissza kellene szorítani az észjátszó televíziós adásokat, amelyek ugyan nagyon szórakoztatóak bizonyos magasabb szintű (de valójában szűk) szellemi kör számára, ám ugyanakkor szemmel láthatóan nem igazodnak szélesebb rétegek tényleges elvárásaihoz. No, és a baloldali ellenzékhez tartozóknak régen fel kellett volna hagyniuk belső torzsalkodásaikkal, amelyek az e tekintetben okosabban viselkedő jobboldalon nem, vagy sokkal kevésbé jelentkeznek.
Nem volna baj, ha most, a választások előtti utolsó órában, a kapitalista baloldal megértené a közmondást: - Ne igyál előre a medve bőrére!
Félek, hogy a medve előbb érti meg..
(2014)
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból)
