Élő oroszlánok és múzeumi példányok genetikai elemzése feltárta, hogy a modern oroszlánok legutolsó közös őse mintegy 124 ezer évvel ezelőtt élt.
A nagymacskák ma két csoportot alkotnak, az egyik Kelet- és Dél-Afrikában él, a másik Közép- és Nyugat-Afrika, valamint India oroszlánjait öleli fel. A második csoport mára veszélyeztetett, ami azt jelenti, hogy a modern oroszlánok genetikai diverzitásának mintegy fele eltűnhet.
Az oroszlán származásának felgöngyölítése nehéz feladat. A trópusi területeken élő egyedek általában kevesebb megkövesedett maradványt hagynak maguk után. Ezért egy nemzetközi kutatócsapat a gyűjteményekben és múzeumokban világszerte megőrzött példányok ősi DNS-éhez fordult.
Ross Barnett , a Durham Egyetem szakembere vezetésével szekvenálták a mitokondriális DNS-t a múzeumi példányokból, melyek felölelték a különféle alfajokat, úgymint a kihalt észak-afrikai berber oroszlánt, a szintén kihalt iráni oroszlánt, valamint Közép- és Nyugat-Afrika nagymacskáit.
A genetikai szekvenciákat összehasonlították Ázsiában, és Afrika egyéb részein élő oroszlánoktól kinyertekkel, majd megvizsgálták, hogyan fejlődtek ki a különböző alfajok. A tanulmány felfedte, hogy az oroszlán egyetlen ma is élő faja, a Panthera leo először Kelet-Dél-Afrikában jelent meg, ami alátámasztja a korábbi kutatások eredményeit.
Mintegy 124 ezer évvel ezelőtt, a kései pleisztocénben, többféle alfaj kezdett megjelenni. Akkoriban a trópusi esőerdők túlnyúltak az egyenlítői Afrikán, és a Szahara régiója szavannává alakult. A kontinens déli és keleti részén élő nagymacskák a nyugati és északi részeken élőktől elszigetelődtek és másfajta irányban fejlődtek tovább. Az eme két oroszláncsoport közötti genetikai különbségek máig fennmaradtak.
Mintegy 51 ezer évvel ezelőtt a kontinens kiszáradt,a Szahara kiterjedtebbé vált, és elvágta a nyugaton élő populációt az északitól. Ezzel egyidejűleg a nyugaton élő nagymacskák lakókörzetüket kiterjesztették Közép-Afrikára, mely akkoriban élhetőbbé vált. Azóta Afrika nagy folyói – beleértve a Nílust és a Nigert – választják szét eme populációkat.
Az ősi DNS vizsgálatával az is kiderült, hogy a modern oroszlánok csak 21 ezer évvel ezelőtt kezdték meg kivándorlásukat Afrikából. A pleisztocén végén elhagyták Észak-Afrikát, végül elérték Indiát. Jóval később, körülbelül 5000 éve egy másik csoport hagyta el a kontinenst, és érte el a mai Irán területét. Ezek az oroszlánok azonban mára kihaltak.
A kutatók szerint az eredmények segíthetik az oroszlánok védelmét célzó projekteket. A tanulmányt a BMC Evolutionary Biology folyóirat közölte.
Az oroszlán származásának felgöngyölítése nehéz feladat. A trópusi területeken élő egyedek általában kevesebb megkövesedett maradványt hagynak maguk után. Ezért egy nemzetközi kutatócsapat a gyűjteményekben és múzeumokban világszerte megőrzött példányok ősi DNS-éhez fordult.
Ross Barnett , a Durham Egyetem szakembere vezetésével szekvenálták a mitokondriális DNS-t a múzeumi példányokból, melyek felölelték a különféle alfajokat, úgymint a kihalt észak-afrikai berber oroszlánt, a szintén kihalt iráni oroszlánt, valamint Közép- és Nyugat-Afrika nagymacskáit.
A genetikai szekvenciákat összehasonlították Ázsiában, és Afrika egyéb részein élő oroszlánoktól kinyertekkel, majd megvizsgálták, hogyan fejlődtek ki a különböző alfajok. A tanulmány felfedte, hogy az oroszlán egyetlen ma is élő faja, a Panthera leo először Kelet-Dél-Afrikában jelent meg, ami alátámasztja a korábbi kutatások eredményeit.
Mintegy 124 ezer évvel ezelőtt, a kései pleisztocénben, többféle alfaj kezdett megjelenni. Akkoriban a trópusi esőerdők túlnyúltak az egyenlítői Afrikán, és a Szahara régiója szavannává alakult. A kontinens déli és keleti részén élő nagymacskák a nyugati és északi részeken élőktől elszigetelődtek és másfajta irányban fejlődtek tovább. Az eme két oroszláncsoport közötti genetikai különbségek máig fennmaradtak.
Mintegy 51 ezer évvel ezelőtt a kontinens kiszáradt,a Szahara kiterjedtebbé vált, és elvágta a nyugaton élő populációt az északitól. Ezzel egyidejűleg a nyugaton élő nagymacskák lakókörzetüket kiterjesztették Közép-Afrikára, mely akkoriban élhetőbbé vált. Azóta Afrika nagy folyói – beleértve a Nílust és a Nigert – választják szét eme populációkat.
Az ősi DNS vizsgálatával az is kiderült, hogy a modern oroszlánok csak 21 ezer évvel ezelőtt kezdték meg kivándorlásukat Afrikából. A pleisztocén végén elhagyták Észak-Afrikát, végül elérték Indiát. Jóval később, körülbelül 5000 éve egy másik csoport hagyta el a kontinenst, és érte el a mai Irán területét. Ezek az oroszlánok azonban mára kihaltak.
A kutatók szerint az eredmények segíthetik az oroszlánok védelmét célzó projekteket. A tanulmányt a BMC Evolutionary Biology folyóirat közölte.
