A Queenslandi Egyetem kutatói szerint a kúpcsigák fegyverzetének összeállítása attól függ, vadásznak-e vagy önvédelemre van szükségük
A felfedezés bepillantást enged a mérges állatok evolúciójába, és új kezelési módszerek kifejlesztéséhez vezethet a krónikus fájdalomtól szenvedő embereknél. Richard Lewis, a kutatás vezetője felfedezte, hogy a kúpcsigák gyorsan tudnak váltani a különböző mérgek között, attól függően, milyen stimuláció éri őket.
„A legtöbb mérges állatról úgy hisszük, hogy ugyanazon mérgek kombinációját használja vadászatra és önvédelemre. A térképes kúpcsiga (Conus geographus) gyakori, de igen halálos csigafaj, bénító mérgek nagy mennyiségét hordozza, melyek blokkolják az idegeket és potenciálisan halálosak az emberre” – magyarázza.
Hozzátette, kiderítették, hogy a csigafaj ezt a halálos elegyet csak akkor használja, ha veszélyben érzi magát és védekeznie kell. Mikor azonban zsákmányaira – kisebb halakra – vadászik, nem ennyire erős és komplex mérget használ, ami nem is mérgező az emberre nézve, azaz hatékonyan vált fegyverzetet a szituáció függvényében.
A kutatók a csigákat viszonylag biztonságos környezetben zsákmányszerzésre ösztönözték, illetve veszélyesebb környezetben ragadozót imitáltak, és így váltották ki a védekező szúrást. Mindkét esetben be tudták gyűjteni a kifecskendezett mérget, amit aztán korszerű tömegspektrometriás technikákkal elemeztek ki. Kiderült, hogy a védekező és a támadó mérgek nagyon is eltérőek, és a csiga méregmirigyének más-más régióiban termelődnek.
Lewis szerint ez az első alkalom, hogy bizonyítani tudták, a mérges állatok eltérő összetételű mérgeket használnak táplálékszerzésre és önvédelemre. „Figyelemre méltó adaptáció, mely mint kiderült, széles körben elterjedt a halra és puhatestűre vadászó kúpcsigáknál, és még az ősi, férgekkel táplálkozó fajoknál is megtalálható volt. Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy az eredmények más mérges állatoknál – mint kígyóknál és pókoknál – is fennállnak-e” – magyarázza.
Gyakorlati értelemben az eredmények segítik új toxinok felfedezését, melyeket a krónikus fájdalom kezelésében lehetne alkalmazni – fejtette ki.
„A legtöbb mérges állatról úgy hisszük, hogy ugyanazon mérgek kombinációját használja vadászatra és önvédelemre. A térképes kúpcsiga (Conus geographus) gyakori, de igen halálos csigafaj, bénító mérgek nagy mennyiségét hordozza, melyek blokkolják az idegeket és potenciálisan halálosak az emberre” – magyarázza.
Hozzátette, kiderítették, hogy a csigafaj ezt a halálos elegyet csak akkor használja, ha veszélyben érzi magát és védekeznie kell. Mikor azonban zsákmányaira – kisebb halakra – vadászik, nem ennyire erős és komplex mérget használ, ami nem is mérgező az emberre nézve, azaz hatékonyan vált fegyverzetet a szituáció függvényében.
A kutatók a csigákat viszonylag biztonságos környezetben zsákmányszerzésre ösztönözték, illetve veszélyesebb környezetben ragadozót imitáltak, és így váltották ki a védekező szúrást. Mindkét esetben be tudták gyűjteni a kifecskendezett mérget, amit aztán korszerű tömegspektrometriás technikákkal elemeztek ki. Kiderült, hogy a védekező és a támadó mérgek nagyon is eltérőek, és a csiga méregmirigyének más-más régióiban termelődnek.
Lewis szerint ez az első alkalom, hogy bizonyítani tudták, a mérges állatok eltérő összetételű mérgeket használnak táplálékszerzésre és önvédelemre. „Figyelemre méltó adaptáció, mely mint kiderült, széles körben elterjedt a halra és puhatestűre vadászó kúpcsigáknál, és még az ősi, férgekkel táplálkozó fajoknál is megtalálható volt. Azt viszont egyelőre nem tudjuk, hogy az eredmények más mérges állatoknál – mint kígyóknál és pókoknál – is fennállnak-e” – magyarázza.
Gyakorlati értelemben az eredmények segítik új toxinok felfedezését, melyeket a krónikus fájdalom kezelésében lehetne alkalmazni – fejtette ki.
