Egy pannóniai római légióban szolgált fiatal egyiptomi katona, Aurelius Polion családjához írt levelét tartalmazza az az 1800 éves papirusz, amelyet megfejtett és lefordított egy amerikai kutató.
A szöveget most sikerült megfejteni, s kiderült, milyen siralmasan érezte magát a katona távol otthonától.
A levelet több mint egy évszázaddal ezelőtt találták az ősi Tebtunisz egyiptomi városban azokon az ásatásokon, amelyeket Bernard Grenfell és Arthur Hunt vezetett. A két brit papirológus 1899-1900 telén bukkant számtalan papiruszra, amelyeket a felfedezésük helye után Tebtinusz-papiruszoknak neveztek el. Ezek jelentős részét a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem Bancroft Könyvtára őrzi, jó néhányat még nem fordítottak le.
A levél, csakúgy mint a Tebtunisz-papiruszok egy része, görögül íródott. Polion közli családjával, hogy nagyon szeretne hallani felőlük, és azt is, hogy eltávozást fog kérni, hogy hosszú úton hazatérhessen és találkozhasson velük. A levelet anyjának, húgának és fivérének írta.
"Imádkozom, hogy jó egészségben legyetek éjjel és nappal, és nevetekben mindig fejet hajtok valamennyi isten előtt. Nem szüneteltetem az írást nektek, de ti nem gondoltok rám" - olvasható a levélben. "Aggódom értetek, mivel bár gyakran kaptok tőlem levelet, soha nem válaszoltok nekem, hogy tudhassam, hogyan..." - a levél ezen része hiányos.
Polion hat levelet írt családjának, egyikre sem kapott választ, ami azt jelzi, hogy valami feszültség volt közte és családja között.
"Miközben távol vagyok Pannóniában, leveleket küldtem nektek, de ti idegenként kezeltek engem. Eltávozást kell kérnem a parancsnoktól, hogy hozzátok menjek, hogy tudjátok, a testvéretek vagyok..."
Grant Adamson, a Rice Egyetem doktorandusza fordította le a papiruszokat infravörös fényt használva, amely által a szöveg még inkább olvashatóvá vált. Fordítását az amerikai papirológiai társaság hivatalos közleményében tette közzé. Adamson nem biztos abban, hogy a katona családja válaszolt neki, és abban sem, hogy Polion hazaindult meglátogatni őket. A levél azonban hazaért a Kairótól délre fekvő Tebtuniszba. A levelet egyiptomiaknak címezték, és egyiptomiakat említ. Fajjum kormányzóságban, a Nílustól nem messze fekvő Tebtunisz római kori város templománál találták meg - írta Adamson a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak írt e-mailjében.
Polion, aki akkor élt, amikor Egyiptom a római birodalom fennhatósága alatt állt, Pannoniában a II. úgynevezett Adiutrix légió katonája volt, amely a 3. század derekán szolgált Aquincumban. Valószínűleg önkéntesként állt be katonának, hogy zsoldot és élelmet kapjon. Azt nem tudni, tudta-e akkor, hogy ilyen messze fog otthonától szolgálni. Önkéntes lehetett és elhagyta Egyiptomot anélkül, hogy tudta volna, hová fogják küldeni - írta Adamson. A fordítás szerint Polion a levelet egy veterán katonának küldte, aki továbbíthatta azt a családjának.
Adamson szerint a levelet akár egy mai katona is írhatta volna, habár a mai kapcsolattartás az otthoniakkal valamivel könnyebb, és egy hazaút sem tartana 1 hónapig, Polionnak ugyanis akkoriban legalább ennyi ideig tartott volna a hazautazás Pannoniából.
Adóbevallás és számlák az időszámítás előttről?
Pár éve jelent meg a hír, miszerint segítséget kér az Egyiptomban fellelt kétezer éves görög szövegek, az úgynevezett oxyrhynchusi papiruszok megfejtéséhez az Oxfordi Egyetem. Az új projekt keretében az egyetem több százezer papirusztöredéket digitalizál, hogy az önkéntesek bekapcsolódhassanak a szövegek katalogizálásába és lefordításába. "Professzoroktól egyetemi hallgatókig, amatőr ókorkutatókig bárki részt vehet a munkában" - hangsúlyozta akkor Dirk Obbink, a projekt igazgatója.
A Kairótól 160 kilométerre délnyugatra, Felső-Egyiptomban található Oxyrhynchust, a Hegyesfejű hal városát az Újbirodalom idején alapították, a 19. nomosz (óegyiptomi közigazgatási egység) székhelye volt. A hellenisztikus korban Egyiptom harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát, ahol 11 000-férőhelyes színházat, hippodromot, közfürdőket építettek. A keresztény időkben templomairól és kolostorairól volt nevezetes a Hegyesfejű hal városa.
Több mint egy évezreden át Oxyrhynchus lakói a település határában halmozták fel a hulladékot, közte a teleírt papiruszokat, amelyek a száraz éghajlatnak, valamint a mindent belepő homoknak megőrződtek. A betemetett szeméttelepről egy évezredre megfeledkeztek, míg 1896-ban két fiatal oxfordi kutató Bernard Grenfell és Arthur Hunt meg nem kezdte Oxyrhynchus feltárását.
Az oxyrhynchusi papiruszokat immár egy évszázada kutatják. A páratlan dokumentumok egy része elveszettnek hitt irodalmi műveket tartalmaz: előkerültek Szophoklész (Kr.e. 497-406) drámái, Menandrosz, a komédiaköltő (Kr.e. 342-290) művei, ahogy a Kr.e. 6. század elején élt költőnő, Szapphó versei. Az irodalmi művek azonban csupán a papiruszok egytizedét teszik ki, a többi számlák, korabeli adóbevallások, kérvények, hivatalos irományok és magánlevelek, amelyek bepillantást engednek az ókori város életébe.
Így a papiruszoknak hála megtudható, hogy bizonyos Aurelius, a hentesmester kölcsönt vett fel, és a kilencezer ezüst denariust vállalkozásának bővítésére fordította. Egy Sarapias nevű jövendő nagymama Kr.u. 127-ben íródott levélében arra kéri lányát, hogy térjen haza, s otthon adjon életet gyermekének, így ő is jelen lehetne unokája születésénél.
A szöveget most sikerült megfejteni, s kiderült, milyen siralmasan érezte magát a katona távol otthonától.
A levelet több mint egy évszázaddal ezelőtt találták az ősi Tebtunisz egyiptomi városban azokon az ásatásokon, amelyeket Bernard Grenfell és Arthur Hunt vezetett. A két brit papirológus 1899-1900 telén bukkant számtalan papiruszra, amelyeket a felfedezésük helye után Tebtinusz-papiruszoknak neveztek el. Ezek jelentős részét a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem Bancroft Könyvtára őrzi, jó néhányat még nem fordítottak le.
A levél, csakúgy mint a Tebtunisz-papiruszok egy része, görögül íródott. Polion közli családjával, hogy nagyon szeretne hallani felőlük, és azt is, hogy eltávozást fog kérni, hogy hosszú úton hazatérhessen és találkozhasson velük. A levelet anyjának, húgának és fivérének írta.
"Imádkozom, hogy jó egészségben legyetek éjjel és nappal, és nevetekben mindig fejet hajtok valamennyi isten előtt. Nem szüneteltetem az írást nektek, de ti nem gondoltok rám" - olvasható a levélben. "Aggódom értetek, mivel bár gyakran kaptok tőlem levelet, soha nem válaszoltok nekem, hogy tudhassam, hogyan..." - a levél ezen része hiányos.
Polion hat levelet írt családjának, egyikre sem kapott választ, ami azt jelzi, hogy valami feszültség volt közte és családja között.
"Miközben távol vagyok Pannóniában, leveleket küldtem nektek, de ti idegenként kezeltek engem. Eltávozást kell kérnem a parancsnoktól, hogy hozzátok menjek, hogy tudjátok, a testvéretek vagyok..."
Grant Adamson, a Rice Egyetem doktorandusza fordította le a papiruszokat infravörös fényt használva, amely által a szöveg még inkább olvashatóvá vált. Fordítását az amerikai papirológiai társaság hivatalos közleményében tette közzé. Adamson nem biztos abban, hogy a katona családja válaszolt neki, és abban sem, hogy Polion hazaindult meglátogatni őket. A levél azonban hazaért a Kairótól délre fekvő Tebtuniszba. A levelet egyiptomiaknak címezték, és egyiptomiakat említ. Fajjum kormányzóságban, a Nílustól nem messze fekvő Tebtunisz római kori város templománál találták meg - írta Adamson a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak írt e-mailjében.
Polion, aki akkor élt, amikor Egyiptom a római birodalom fennhatósága alatt állt, Pannoniában a II. úgynevezett Adiutrix légió katonája volt, amely a 3. század derekán szolgált Aquincumban. Valószínűleg önkéntesként állt be katonának, hogy zsoldot és élelmet kapjon. Azt nem tudni, tudta-e akkor, hogy ilyen messze fog otthonától szolgálni. Önkéntes lehetett és elhagyta Egyiptomot anélkül, hogy tudta volna, hová fogják küldeni - írta Adamson. A fordítás szerint Polion a levelet egy veterán katonának küldte, aki továbbíthatta azt a családjának.
Adamson szerint a levelet akár egy mai katona is írhatta volna, habár a mai kapcsolattartás az otthoniakkal valamivel könnyebb, és egy hazaút sem tartana 1 hónapig, Polionnak ugyanis akkoriban legalább ennyi ideig tartott volna a hazautazás Pannoniából.
Adóbevallás és számlák az időszámítás előttről?
Pár éve jelent meg a hír, miszerint segítséget kér az Egyiptomban fellelt kétezer éves görög szövegek, az úgynevezett oxyrhynchusi papiruszok megfejtéséhez az Oxfordi Egyetem. Az új projekt keretében az egyetem több százezer papirusztöredéket digitalizál, hogy az önkéntesek bekapcsolódhassanak a szövegek katalogizálásába és lefordításába. "Professzoroktól egyetemi hallgatókig, amatőr ókorkutatókig bárki részt vehet a munkában" - hangsúlyozta akkor Dirk Obbink, a projekt igazgatója.
A Kairótól 160 kilométerre délnyugatra, Felső-Egyiptomban található Oxyrhynchust, a Hegyesfejű hal városát az Újbirodalom idején alapították, a 19. nomosz (óegyiptomi közigazgatási egység) székhelye volt. A hellenisztikus korban Egyiptom harmadik legnagyobb városává nőtte ki magát, ahol 11 000-férőhelyes színházat, hippodromot, közfürdőket építettek. A keresztény időkben templomairól és kolostorairól volt nevezetes a Hegyesfejű hal városa.
Több mint egy évezreden át Oxyrhynchus lakói a település határában halmozták fel a hulladékot, közte a teleírt papiruszokat, amelyek a száraz éghajlatnak, valamint a mindent belepő homoknak megőrződtek. A betemetett szeméttelepről egy évezredre megfeledkeztek, míg 1896-ban két fiatal oxfordi kutató Bernard Grenfell és Arthur Hunt meg nem kezdte Oxyrhynchus feltárását.
Az oxyrhynchusi papiruszokat immár egy évszázada kutatják. A páratlan dokumentumok egy része elveszettnek hitt irodalmi műveket tartalmaz: előkerültek Szophoklész (Kr.e. 497-406) drámái, Menandrosz, a komédiaköltő (Kr.e. 342-290) művei, ahogy a Kr.e. 6. század elején élt költőnő, Szapphó versei. Az irodalmi művek azonban csupán a papiruszok egytizedét teszik ki, a többi számlák, korabeli adóbevallások, kérvények, hivatalos irományok és magánlevelek, amelyek bepillantást engednek az ókori város életébe.
Így a papiruszoknak hála megtudható, hogy bizonyos Aurelius, a hentesmester kölcsönt vett fel, és a kilencezer ezüst denariust vállalkozásának bővítésére fordította. Egy Sarapias nevű jövendő nagymama Kr.u. 127-ben íródott levélében arra kéri lányát, hogy térjen haza, s otthon adjon életet gyermekének, így ő is jelen lehetne unokája születésénél.
