Magyar külpolitikai szakértők beszéltek arról, hogy meddig mehet el az agresszió, és mi állíthatja meg az orosz hadsereget. De kinek kell félnie a krími tatároktól?
Bár a hírek arról szólnak, hogy felségjelzés nélküli fegyveresek – vagyis orosz katonák – foglalják el a Krím félsziget főbb stratégiai pontjait, a magyar külpolitikai szakértők azt állítják, nincs és nagy valószínűséggel nem is lesz orosz-ukrán háború.
Az ukrán válságról tartottak előadást a Magyar Külügyi Intézetben. Póti László, az intézet posztszovjet térséggel foglalkozó tudományos főmunkatársa szerint:
„Oroszország megnyerheti a krími csatát, de már elvesztette Ukrajnát”.
Vlagyimir Putyin ugyanis a hétvégén két telefonhívást is kapott. Egyet a washingtoni Fehér Házból, egyet Berlinből, Angela Merkeltől. Mindkettő hosszú volt és az orosz elnök végül kénytelen volt belemenni abba, hogy EBESZ-megfigyelők érkezzenek a 40 százaléknyi orosz lakossággal rendelkező ukrán félszigetre. Úgy viszont nehéz háborúzni, ha közelről figyelik az embert – hangsúlyozta Póti.
Háború helyett inkább „ellenőrzött eszkaláció” zajlik – véli Rácz András, a külügyi intézet külső munkatársa, aki szerint a jelenlegi állapot rendkívüli kockázattal jár, mert a félszigeten rengeteg fegyver van, amelyek közül, ha csak egy is elsül, „akkor elszabadul a pokol”. Ráadásul az ukránok nem hátrálnak a végtelenségig.
Rácz ugyanakkor több okot is lát, hogy miért nem fordul háborúba az azonosítatlan orosz katonák krími jelenléte:
- Mert nem háború a cél. Az oroszok nem országszerte rendeltek el mozgósítást, hanem csak a déli és a nyugati erőik egy részét irányították a Krímhez. A térségben lévő katonai alakulatok pedig nem elegendőek Ukrajna teljes megszállására.
- Putyinékon nagyon erős a külső nyomás, amely Obama és Merkel felől határozottabb, Kína irányából enyhébben jelentkezik.
- A Krímnél kisebb Abháziát és Dél-Oszétiát sem annektálták az oroszok, pedig több lehetőségük lett volna, mint a Nyugat-Európába kapaszkodó Ukrajnával szemben.
- Az orosz lakosság és gazdasági elit nem áll készen egy nagy háborúra, márpedig Ukrajnával csak nagy háborút lehet vívni.
Emellett Moszkvának azt is figyelembe kell vennie – mondta Rácz –, hogy a krími agresszió miatt komoly hitel- és presztízsveszteséget „szenved” Oroszország, hiába volt viszonylag pozitív megítélése a szocsi olimpiának és a tigrisekkel pózoló Putyinnak.
Gazdasági okok
Nem utolsósorban komoly gazdasági aggályokat is felvetne egy háború Ukrajnával. Az orosz pénzpiac befektetőit határozottan nyugtalanítanák a harcok, amely így a rubel eséséhez vezetnének, másrészt a moszkvai elit egy részének komoly érdekeltségei vannak a Krímben, amelyek veszélybe kerülnének. Ráadásul csaknem kétmillió ukrán vendégmunkás dolgozik a határ orosz oldalán, ha pedig ők hazamennek, az blokkolhatja a dél-orosz ipari régiót.
Mi várhat a Krímre?
Hiába a rengeteg jelöletlen katona és fegyver, Rácz András szerint Oroszország nem lesz képes teljesen elfoglalni az Ukrajnához sorolt félszigetet. Egyrészt – figyelmeztet a szakértő –
„az ukrán elit konszenzusra jutott az ország egységéről”,
másrészt az ukrán fegyveres erők is nagyjából egységesek, úgy pedig Moszkvának nehéz elszakítani egy félszigetet, hogy az ukrán oldalon nincs politikai szövetséges.
Így – véli Rácz András – a Krím félsziget nem kerül majd Oroszországhoz, de könnyen lehet, hogy státusza megváltozik.
Akkor mit akarnak az oroszok?
Azt könnyebb meghatározni, hogy mit nem. Nem akarják ugyanis, hogy szűküljön a befolyási övezetük, márpedig Ukrajna elkezdett flörtölni az Európai Unióval és Kijevben a többség hallani sem akart az oroszokkal kötendő vámuniós megállapodásról.
Viszont Moszkva eltökélt szándéka, hogy a Krím félszigeten maradjanak orosz katonák – egy 2010-es szerződés értelmében 2042-ig amúgy is Szevasztopolban állomásozik az orosz fekete-tengeri flotta – mert a gyakorlat azt mutatja, hogy egy ország sem kerül az EU vagy a NATO közelébe, amíg területén orosz katonák állomásoznak.
A Magyar Külügyi Intézet szakértői szerint az Ukrajnában élő orosz kisebbségért ugyanakkor joggal aggódik Putyin. Egyes ukrán régiókban már megjelentek az utcán szélsőjobboldali „rendfenntartók”, ahogy a Krímen élő orosz származásúak sem érezhetik magukat biztonságban a krími tatároktól, akik nem felejtették, hogy a bolsevikok – Kun Béla vezetésével – hatvanezer krími tatárt öltek meg, a túlélőket és a leszármazottakat pedig a szovjet vezetés 1944. májusában náci kollaboránsnak nyilvánította és deportálta őket.
És a magyar külügy?
Az Ukrajnával kapcsolatos magyar álláspont megmaradt ugyan szaktárcai keretek között, a külpolitikai szakértők szerint diplomáciai vonalon elég jól hangsúlyozzuk érdekeinket, az EU, a NATO és az amúgy nem túl életerős visegrádi négyek tagjaként. Sokat nyomott a latba Martonyi János külügyminiszter ukrajnai látogatása és kiállása a kisebbségek mellett.
Rácz András ugyanakkor nem felejtette el hozzátenni – mivel csak külső munkatársa a Külügyminisztérium háttérintézményének, ezt bátran meg is tehette – hogy hiányolja Orbán Viktor miniszterelnök megszólalását a kárpátaljai magyarok által is érintett ügyben.
A miniszterelnök azóta kifejtette álláspontját – röviden, egy kampányeseményen, egy kérdésre válaszolva.
Az ukrán válságról tartottak előadást a Magyar Külügyi Intézetben. Póti László, az intézet posztszovjet térséggel foglalkozó tudományos főmunkatársa szerint:
„Oroszország megnyerheti a krími csatát, de már elvesztette Ukrajnát”.
Vlagyimir Putyin ugyanis a hétvégén két telefonhívást is kapott. Egyet a washingtoni Fehér Házból, egyet Berlinből, Angela Merkeltől. Mindkettő hosszú volt és az orosz elnök végül kénytelen volt belemenni abba, hogy EBESZ-megfigyelők érkezzenek a 40 százaléknyi orosz lakossággal rendelkező ukrán félszigetre. Úgy viszont nehéz háborúzni, ha közelről figyelik az embert – hangsúlyozta Póti.
Háború helyett inkább „ellenőrzött eszkaláció” zajlik – véli Rácz András, a külügyi intézet külső munkatársa, aki szerint a jelenlegi állapot rendkívüli kockázattal jár, mert a félszigeten rengeteg fegyver van, amelyek közül, ha csak egy is elsül, „akkor elszabadul a pokol”. Ráadásul az ukránok nem hátrálnak a végtelenségig.
Rácz ugyanakkor több okot is lát, hogy miért nem fordul háborúba az azonosítatlan orosz katonák krími jelenléte:
- Mert nem háború a cél. Az oroszok nem országszerte rendeltek el mozgósítást, hanem csak a déli és a nyugati erőik egy részét irányították a Krímhez. A térségben lévő katonai alakulatok pedig nem elegendőek Ukrajna teljes megszállására.
- Putyinékon nagyon erős a külső nyomás, amely Obama és Merkel felől határozottabb, Kína irányából enyhébben jelentkezik.
- A Krímnél kisebb Abháziát és Dél-Oszétiát sem annektálták az oroszok, pedig több lehetőségük lett volna, mint a Nyugat-Európába kapaszkodó Ukrajnával szemben.
- Az orosz lakosság és gazdasági elit nem áll készen egy nagy háborúra, márpedig Ukrajnával csak nagy háborút lehet vívni.
Emellett Moszkvának azt is figyelembe kell vennie – mondta Rácz –, hogy a krími agresszió miatt komoly hitel- és presztízsveszteséget „szenved” Oroszország, hiába volt viszonylag pozitív megítélése a szocsi olimpiának és a tigrisekkel pózoló Putyinnak.
Gazdasági okok
Nem utolsósorban komoly gazdasági aggályokat is felvetne egy háború Ukrajnával. Az orosz pénzpiac befektetőit határozottan nyugtalanítanák a harcok, amely így a rubel eséséhez vezetnének, másrészt a moszkvai elit egy részének komoly érdekeltségei vannak a Krímben, amelyek veszélybe kerülnének. Ráadásul csaknem kétmillió ukrán vendégmunkás dolgozik a határ orosz oldalán, ha pedig ők hazamennek, az blokkolhatja a dél-orosz ipari régiót.
Mi várhat a Krímre?
Hiába a rengeteg jelöletlen katona és fegyver, Rácz András szerint Oroszország nem lesz képes teljesen elfoglalni az Ukrajnához sorolt félszigetet. Egyrészt – figyelmeztet a szakértő –
„az ukrán elit konszenzusra jutott az ország egységéről”,
másrészt az ukrán fegyveres erők is nagyjából egységesek, úgy pedig Moszkvának nehéz elszakítani egy félszigetet, hogy az ukrán oldalon nincs politikai szövetséges.
Így – véli Rácz András – a Krím félsziget nem kerül majd Oroszországhoz, de könnyen lehet, hogy státusza megváltozik.
Akkor mit akarnak az oroszok?
Azt könnyebb meghatározni, hogy mit nem. Nem akarják ugyanis, hogy szűküljön a befolyási övezetük, márpedig Ukrajna elkezdett flörtölni az Európai Unióval és Kijevben a többség hallani sem akart az oroszokkal kötendő vámuniós megállapodásról.
Viszont Moszkva eltökélt szándéka, hogy a Krím félszigeten maradjanak orosz katonák – egy 2010-es szerződés értelmében 2042-ig amúgy is Szevasztopolban állomásozik az orosz fekete-tengeri flotta – mert a gyakorlat azt mutatja, hogy egy ország sem kerül az EU vagy a NATO közelébe, amíg területén orosz katonák állomásoznak.
A Magyar Külügyi Intézet szakértői szerint az Ukrajnában élő orosz kisebbségért ugyanakkor joggal aggódik Putyin. Egyes ukrán régiókban már megjelentek az utcán szélsőjobboldali „rendfenntartók”, ahogy a Krímen élő orosz származásúak sem érezhetik magukat biztonságban a krími tatároktól, akik nem felejtették, hogy a bolsevikok – Kun Béla vezetésével – hatvanezer krími tatárt öltek meg, a túlélőket és a leszármazottakat pedig a szovjet vezetés 1944. májusában náci kollaboránsnak nyilvánította és deportálta őket.
És a magyar külügy?
Az Ukrajnával kapcsolatos magyar álláspont megmaradt ugyan szaktárcai keretek között, a külpolitikai szakértők szerint diplomáciai vonalon elég jól hangsúlyozzuk érdekeinket, az EU, a NATO és az amúgy nem túl életerős visegrádi négyek tagjaként. Sokat nyomott a latba Martonyi János külügyminiszter ukrajnai látogatása és kiállása a kisebbségek mellett.
Rácz András ugyanakkor nem felejtette el hozzátenni – mivel csak külső munkatársa a Külügyminisztérium háttérintézményének, ezt bátran meg is tehette – hogy hiányolja Orbán Viktor miniszterelnök megszólalását a kárpátaljai magyarok által is érintett ügyben.
A miniszterelnök azóta kifejtette álláspontját – röviden, egy kampányeseményen, egy kérdésre válaszolva.
