Grönland északi részén felfedezett új kövületek szerint egy ősi, óriási tengeri állat bizarr függelékekkel szűrte ki a táplálékot az óceánból.
A Bristoli Egyetem kutatóinak a Nature-ben megjelent tanulmány leírja, hogy ez a furcsa faj – Tamisiocaris – ezeket az óriási, specializálódott függelékeket hasonló módon használhatta a planktonok kiszűrésére, mint ahogy napjaink kék bálnái táplálkoznak.
A faj 520 millió éve, a korai kambriumban élt, az úgynevezett kambriumi robbanás időszakában, amikor az összes fő állatcsoport és komplex ökoszisztéma hirtelen megjelent. A Tamisiocaris az Anomalocarididae családhoz tartozik, eme korai ízeltlábúak között megtalálható volt a kambrium néhány leghatalmasabb és legikonikusabb állata is. A csoport fajai a testük két oldalán végighúzódó lebenyekkel úsztak, szájszervük előtt nagyméretű függelékek helyezkedtek el, valószínűleg a nagyobb zsákmányfajok - úgymint trilobiták -befogására.
Az újonnan felfedezett fosszíliák viszont arról tanúskodnak, hogy a ragadozók szűrve táplálkozóvá is váltak, függelékeik vízszűrőkké alakultak, melyek a halászhálókhoz hasonlóan működve csapdába ejtették az apró rákféléket és más, alig fél milliméteres élőlényeket.
Jakob Vinther, a kutatás vezetője szerint ama evolúciós trend, mely a nagy testű csúcsragadozókból szelíd, szűrve táplálkozó óriásokat faragott a különösen termékeny kambriumban, valójában többször felbukkant a földtörténet folyamán. „Ezek a primitív ízeltlábúak ökológiai értelemben a kambrium cápái és bálnái voltak. Mindkét állatcsoportnál az egyes fajok szűrve táplálkozóvá fejlődtek, és óriási, lassan mozgó állatokká váltak, amelyek a legapróbb élőlényeket fogyasztják” – magyarázza.
A Tamisiocaris táplálkozásának feltérképezéséhez 3D-s számítógépes animációt készítettek a függelékekről, hogy kiderítsék mozgástartományukat. Martin Stein, a Koppenhágai Egyetem kutatója és az animáció készítője szerint az őslény szájszerveit kerítőhálónak megfelelően használhatta, a függelékeket szája előtt felkunkorítva finom hálót hozhatott létre.
A felfedezés egyben arra is rávilágít, mennyire termékeny volt a kambriumi időszak, feltárja, hogy az Anomalocarididae csoportnak milyen sokfajta képviselője alakult ki akkoriban, emellett további betekintést enged a több százmillió évvel ezelőtti ökoszisztémákba.
A Tamisiocaris csak egyike annak a számtalan friss és igen változatos leletnek a csoporton belül, melyeket 520-480 millió éves kőzetekben tártak fel. Nicholas Longrich, a kutatás társszerzője elmondta, korábban azt hitték, hogy az ízeltlábúak eme csoportja furcsa, kudarcra ítélt kísérlet volt. „Most viszont kiderült, hogy profitáltak egy nagyobb evolúciós robbanásból, sokféle szerepet töltöttek be a csúcsragadozókétól kezdve a planktonokkal táplálkozókig.
A faj 520 millió éve, a korai kambriumban élt, az úgynevezett kambriumi robbanás időszakában, amikor az összes fő állatcsoport és komplex ökoszisztéma hirtelen megjelent. A Tamisiocaris az Anomalocarididae családhoz tartozik, eme korai ízeltlábúak között megtalálható volt a kambrium néhány leghatalmasabb és legikonikusabb állata is. A csoport fajai a testük két oldalán végighúzódó lebenyekkel úsztak, szájszervük előtt nagyméretű függelékek helyezkedtek el, valószínűleg a nagyobb zsákmányfajok - úgymint trilobiták -befogására.
Az újonnan felfedezett fosszíliák viszont arról tanúskodnak, hogy a ragadozók szűrve táplálkozóvá is váltak, függelékeik vízszűrőkké alakultak, melyek a halászhálókhoz hasonlóan működve csapdába ejtették az apró rákféléket és más, alig fél milliméteres élőlényeket.
Jakob Vinther, a kutatás vezetője szerint ama evolúciós trend, mely a nagy testű csúcsragadozókból szelíd, szűrve táplálkozó óriásokat faragott a különösen termékeny kambriumban, valójában többször felbukkant a földtörténet folyamán. „Ezek a primitív ízeltlábúak ökológiai értelemben a kambrium cápái és bálnái voltak. Mindkét állatcsoportnál az egyes fajok szűrve táplálkozóvá fejlődtek, és óriási, lassan mozgó állatokká váltak, amelyek a legapróbb élőlényeket fogyasztják” – magyarázza.
A Tamisiocaris táplálkozásának feltérképezéséhez 3D-s számítógépes animációt készítettek a függelékekről, hogy kiderítsék mozgástartományukat. Martin Stein, a Koppenhágai Egyetem kutatója és az animáció készítője szerint az őslény szájszerveit kerítőhálónak megfelelően használhatta, a függelékeket szája előtt felkunkorítva finom hálót hozhatott létre.
A felfedezés egyben arra is rávilágít, mennyire termékeny volt a kambriumi időszak, feltárja, hogy az Anomalocarididae csoportnak milyen sokfajta képviselője alakult ki akkoriban, emellett további betekintést enged a több százmillió évvel ezelőtti ökoszisztémákba.
A Tamisiocaris csak egyike annak a számtalan friss és igen változatos leletnek a csoporton belül, melyeket 520-480 millió éves kőzetekben tártak fel. Nicholas Longrich, a kutatás társszerzője elmondta, korábban azt hitték, hogy az ízeltlábúak eme csoportja furcsa, kudarcra ítélt kísérlet volt. „Most viszont kiderült, hogy profitáltak egy nagyobb evolúciós robbanásból, sokféle szerepet töltöttek be a csúcsragadozókétól kezdve a planktonokkal táplálkozókig.
