Alekszandr Picsuskin


 52-rendbeli gyilkosságért állítják bíróság elé az úgynevezett bitcevszkij rémet. Alekszandr Picsuskin (Alexander Pichushkin) pere szeptember 13-án kezdődik Moszkvában jelentették be az orosz fővárosban. A legalább két hónaposra tervezett tárgyaláson Picsuskint csak 52 különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolják, holott a férfi a nyomozás során azt vallotta, hogy 63 embert ölt meg 1992 és 2006 között. A 11 kérdéses gyilkosság ügyében még folyik a nyomozás közölte Jurij Szemin moszkvai ügyész.

Áldozatai közül sokat, legalább 20 nőt személyesen is ismert. Mint mondta, csak véletlenül fogták el egy rutinszerű igazoltatás során, de ezzel sok ember életét mentették meg, mert ha nem kerül rendőrkézre, soha nem hagyta volna abba a gyilkolást. A 33 éves férfi különösen az elmúlt két évben aktivizálódott: mintegy 16 emberrel végzett. Ez egybevág azzal, hogy 2000 után emelkedett az emberölések száma, és egyre több holttestet találtak parkokban és más közterületen az orosz fővárosban.

Legutolsó áldozata egy 36 éves nő volt, aki azonban eltűnése eltt cetlit hagyott hátra rokonainak arról, hogy Picsuskinnal ment el sétálni a dél-moszkvai Bitcevszkij parkba. A számos elfogott, gyanúsnak mondott személy után épp e cetlinek köszönhetően került rendőrkézre az édesanyjával egyedül élő Picsuskin.

A rém bevallotta a gyilkosságot és még a kalapácsot is átadta a rendőröknek, amellyel agyonverte a nőt. A férfi hamarosan igen beszédesnek bizonyult: a nyomozók az ő aktív részvételével tárták fel a gyilkosságokat, találtak rá több holttestre. A gyanúsított ezek mellett további gyilkosságokat vállalt magára. (Igaz, ebben bizarr büszkeség is szerepet játszhat: Picsuskin megdönthetné a XX. század legtöbb áldozatát szedő orosz sorozatgyilkos bizarr rekordját. Andrej Csikalo 1982 és 1990 között 53 gyermekkel és nővel végzett.)

Picsuskin áldozatainak többsége idős férfi volt, akiket a parkba hívott sakkozni, majd miután összebarátkoztak, itatni kezdte őket vodkával. Mikor már túl részegek voltak ahhoz, hogy védekezhessenek, hátulról leütötte, majd halálra verte őket egy kalapáccsal, illetve egy bunkósbottal. Az áruházi rakodó első áldozata azonban 18 éves osztálytársa volt, akit barátnője miatt dobott ki az ablakon. Később a lánnyal is végzett.

Bár Picsuskin elmondása szerint a sakktábla 64 mezjét akarta áldozataival kitölteni - minden egyes gyilkosság után egy mezőt bejelölt a sakktáblán egy kereszttel -, máskor úgy nyilatkozott, hogy az öldöklést sosem hagyta volna abba, ha nem fogják el. "Gyilkosságok nélkül élni éppen olyan, mintha nem ennénk" - jelentette ki. "Muszáj volt megtennem, értik? Úgy éreztem, én vagyok ezeknek az embereknek az atyja, és kinyitottam előttük egy új élet kapuját. Új életet adtam nekik" - tette hozzá. Az orvosok által beszámíthatónak minősített férfi maga kérte, hogy nyilvános tárgyaláson, esküdtszék döntsön sorsáról. Oroszországban jelenleg moratórium van érvényben a halálbüntetésre, így ha bűnösnek minősül, életfogytiglan várja.

Seung-Hui Cho


Dél-Koreában, 1984-ben született. Nyolc éves korában családjával települt át az Egyesült Államokba. Virginiai Centreville-ben állapodtak meg, ahol a szülők vegytisztító boltot nyitottak. Szégyenlős gyerekként ismerték, aki kedvelte a kosárlabdát és matematikában volt jó. A többi gyerek, beleértve az egyházának gazdagabb tagjait, terrorizálta őt.

A középiskolában Chót mogorva és tartózkodó gyereknek ismerték. Miután 2003-ban leérettségizett, tanulmányait a Virginia Tech University angol szakán folytatta. A Virginiai Blacksburgben telepedett le, ahol az iskolának egy kiterjedt kampusza van, több mint 26 000 benntlakó diákkal. Cho csöndes kívülálló volt, aki hátborzongató verseket, történetek és színdarabokat írt. Néha "kérdőjelként" hivatkozott magára.

Az egyik professzor, Nikki Giovanni költőnő, kitette az osztályából mert zavarta a többi diákot. Azt mondta a Time magazinnak, hogy a fiúban volt valami durva. Erőszakos diák volt, aki napszemüvegben és kalapban ment be az órákra, és mindig kérnie kellett, hogy azokat levegye. Az osztályban állandóan a a lányok lábait fényképezte. A többi angol tanár számára is problémás diák volt. Lucinda Roy, a szépírói alkotómunka-program aligazgatója kivette őt az osztályból és egyénileg tanította. Arra is biztatta Chót, hogy forduljon pszichiáterhez.

Furcsa viselkedésén és sötét írásain túl Cho további figyelmeztető jeleket mutatott. 2005-ben kétszer azzal vádolták, hogy lányok után lopódzkoott, de egyik áldozat sem jelentette fel. Ugyanez év decemberében egy öngyilkos kijelentése miatt pszichiátriai klinikára utalták. Hamarosan kiengedték azonban, és járóbetegként terápiára kötelezték, amit meg is kezdett.

Öt héttel a lövöldözés előtt Cho megvette első pisztolyát, majd egy héttel előtte egy másodikat is. A szobájából előkerült bizonyítékokból kiderült, hogy diák barátaival már jó ideje tervezték a támadást.
Április 16-án reggel hét óra után azzal kezdte ámokfutását, hogy megölt két diákot az egyik kollégiumban. Az egyik áldozat korábbi barátnője volt. Két óra múlva az egyik oktatási épületbe ment és elkezdett diákokat és tantestületi tagokat lelőni. Megölt 32 embert és megsebesített számos másikat.

Szemtanuk beszámolói szerint fegyveresen berontott az egyik előadóba, és másfél perc alatt harminc lövést adott le. Először fejbe lőtte az egyik professzort, majd a diákok ellen fordította a fegyvert. - Nagyon nyugodt volt, és úgy tűnt, mintha pontosan ügyelne arra, hogy tényleg mindenkit eltaláljon - mondta Erin Seehan egyetemi hallgató később, aki az egyetlen volt a 25 bent tartózkodó diák közül, aki sérülés nélkül megúszta az esetet. Seehan leírása szerint a tettes kétszer jött vissza a terembe, ahol éppen németóra volt. - Egyszerűen elkezdett lőni. Én azonnal halottnak tettettem magam.

Háromnegyed tíz körül az ámokfutás véget ért, amikor Cho maga ellen fordította egyik fegyverét - fejbelőtte magát. Amerikát megrázták és elborzasztották az a Virginia Technél történt események. Addig a legnagyobb kampuszlövöldözés 1966-ban az volt, amikor Charles Whitman 15 embert ölt meg az Austinnál lévő Texasi Egyetemen.
             
A két támadás között Cho a postára ment, és feladott egy csomagot New Yorkba, az NBC hírügynökségnek. A csomagot két nap múlva kapták meg. Ez videórészleteket, fényképeket - amin Cho fegyverekkel pózolt -, valamint egy írást tartalmazott. Az egyik videoklipben kikelt a gazdag kölykök ellen és arról beszélt, hogy állandóan terrorizálják és belekötnek. A kereszténységet is támadta, és magát a gyengékért és védtelenért harcoló megtorlóként állította be. Cho továbbá hivatkozott a hírhedt Columbine iskolai lövöldözőkre, Eric Harrisre és Dylan Kleboldra.

Áldozatok:

    Ross Abdallah Alameddine (20)
    Brian Bluhm (25)
    Austin Cloyd (18)
    Juan Ramón Ortiz (26)
    Matthew Gwaltney (24)
    Caitlin Hammaren (19)
    Waleed Shaalan (32)
    Rachael Elizabeth Hill (18)
    Matthew La Porte (20)
    Jarrett Lane (22)
    Henry Lee
    Julia Pryde (23)
    Lauren Ashley McCain (20)
    Minal Panchal (26)
    Daniel Patrick O'Neil (22)
    Jeremy Herbstritt (27)
    Daniel Pérez Cueva (21)
    Erin Peterson (18)
    Michael Steven Pohle (23)
    Partahi Mamora Halomoan Lombantoruan (34)
    Mary Karen Read (19)
    Reema Joseph Samaha (18)
    Leslie Sherman (20)
    Maxine Turner (22)
    Nicole White
    Christopher James "Jamie" Bishop (35)
    Jocelyne Couture-Nowak
    Kevin Granata (45)
    Liviu Librescu (76)
    G. V. Loganathan (50)

John Edward Robinson


Őt kiber-szex gyilkosként ismerik, de találóbb úgy leírni, hogy ő egy zsarnok, hazug, csaló, gyilkos, karizmatikus, pszichopata, kétszínű, műfütyitolvaj.

Robinson bevallotta, hugy ő sorozatgyilkos, rögeszmésen kínoz és erőszakol meg, majd mészárol le nőket, akik hullájét hordókban rejti el. De ilyet már láttunk. Az igazi újdonság itt az, hogy 500 dollár értékű szex játékot lopott egy Texasi pszichológustól.

2000. húsvétjén John találkozott egy meg nem nevezett, nyilvánvalóan zavart nővel egy Kansas City-i szállodában. Egy BBS-en ismerkedtek össze. Az egy hétig tartó légyottjuk alatt Robinson - mindig a tökéletes üzletember - egy szerződést íratott alá a nővel, amivel szolgájává tette. Ezután áttért a behajtásra, és a szerződéses kötelezettségeknek ostorokkal és láncokkal tett eleget. A nő később feljelentette a teste és szelleme elleni támadás, és a szexjátékai eltulajdonítása miatt.

Csak úgy ránézésre soha nem mondanád meg, hogy miket tett. Robinson nem csak egy négy gyerekkel és feleséggel rendelkező istenfélő keresztény üzletember, hanem cserkész, egy vasárnapi iskola-tanár, és Kansas Cityben (Missouri) egyszer az év embere.

Természetesen az utóbbi saját maga adományozta magának. Pompás.

1943. december 27-én, Al Capone kedvenc városában, az Illinoisi Ciceróban született. Az apja egy részeges ember volt, az anyja minden idejét a gyerekei fegyelmezésének szentelte. Az öt gyerek közül a középsőként Robinson tengernyi büntetésben, verésben részesült.

Tizenhárom éves korában Robinson cserkész csapatát elküldték a vidám öreg Angliába hogy az anyakirálynőnek bemutassák tudományukat. A Chicago Tribune szerint a bemutató után John találkozott Judy Garlanddal, aki arcon csókolta. Állílag azt mondta a színésznőnek, hogy pap akar lenni.
1964-ben a Missouri Kansas Citybe költözött. Ott gyorsan beletanult, hogy hogyan tűnjék tiszteletre méltó üzletembernek. Kitanult röntgenasszisztensnek, és munkát kapott Harry Truman orvosánál, Wallace H Graham doktornál. Azonban hamarosan kirúgta az orvos mert sikkasztott, három év próbaidőre engedték.

1970-ben letartóztatták mert 6,200 bélyeget lopott a Mobile Oil Corp.-tól, akkori munkaadójától. Utána 5000 dollárral rövidítette meg az R B Jones Co.-t, ahol elég bolondok voltak alkalmazni őt.

Mindennek tetejébe Robinsonnak személyiségzavara volt. A helyi újságok tele vannak a szomszédok panaszával: John az egyik pillanatban kedves volt, a következő percben őrjöngött. Talán ez azok közé a titkok közé tartozott, amit megtartott magának.

Robinsonnak mindenféle rabszolgaságfétis imádata volt, amihez nem talált partnert a feleségében. Szokásában volt Missouri környéki alázatos nőkkel találkozni, akikkel újsághírdetés segítségével ismerkedett össze. Mindegyikkel elérte, hogy aláírjanak olyan rabszolgaszerződést, mint amit a Texas-i psychologussal iratott alá. De soha nem ölt meg senkit, akivel ilyen módon találkozott - legalább is egyről sem tudunk.

Robinson végül kitalált egy tervet, hogy kielégítse azt az igényét, hogy halálba megkorbácsoljon nőket amíg megerőszakolja őket. Felfedezett egy hajléktalan családoknak és leány anyáknak szolgáló helyi menedéket. Egy zsák kajával felszerelkezve arra szokott járni, és mindig mintegy mellékesen megemlítette, hogy azt egy olyan szegény családnak viszi, akiket örökbefogadott. A menedék munkatársai bizalomgerjeszőnek találták, bár nem igazán értették, miért jár mindig arra pusztán azért, hogy a saját alázatosságát és jótékonyságát megmutassa.

Végül Robinson megpróbálkozott otthont nyitni hajadon anyáknak, és potenciális ügyfelekért fűzte a menedék vezetőit. Az egyik beajánlott ügyfél Lisa Stasi volt.

Lisa Stasi 1985-ben tűnt el, ugyanakkor, amikor Robinson arra készült, hogy őt és az egy éves lányát örökbe fogadja. Amikor Lisa eltűnt, Robinson 5 500 dollárért elrendezte, hogy a testvére - illegálisan - örökbe foigadhassa a gyereket. A testvére soha nem tudta meg, hogy az 5 500 dollár amit Johnnak fizetett, egyenesen a gyilkos zsebébe vándorolt. Lisa testét soha nem találták meg, John végül bevallotta, hogy megerőszakolta, szodomizálta, megverte és megölte őt. Ez valószínűleg az első gyilkossága volt, bár lehet, hogy a kétes dicsőség a 19 éves Paula Godfreyn-t illeti, aki 1984-ben tűnt el.

Az első pár gyilkosság után John két év szünetett tartott, azután újult erővel folytatta tevékenységét. Az 1987-es év hozta az akaratos Catherine Clampittet Robinson hátsó udvarába. A 27-éves Texas-i Catherine ismerős érzéseket gyújtott fel Robinsonon lelkében. Az ő bomlásnak indult hulláját később Robinson telkén egy hordóban találták meg.

Robinson tovább folytatta űzelmeit, és általában rossz hírnévre tett szert Kansas Cityben. Lehetséges, hogy épp azelőtt ölte meg haragból Catherine Clampittet, hogy csalás miatt börtönbe küldték 1987 végén. Amikor kiszabadult, találkozott Beverly Bonnerrel és Sheila Faithszel, mindeketten egyedülálló anyák voltak elidegenedett férjekkel. Robinson megölte mindkettőt, majd a társadalombiztosításukkal lehúzta az államot.

Különös érdeklődésre tarthat számot, hogy Robinson Sheila béna lányát, Debbie Faitht-et is megerőszakota és megölte. Debbienem nem csak a lábai nem működtek, de fogászati problémái és fejlődési rendellenességei is voltak. Ez nem tűnt úgy, hogy számít Robinsonnak, aki anyát és lányát hordóba tette, egy tárolószekrényben.

Aztán jött Suzette M Trouten és Izabela K Lewicka, mindkettőjüket hordóban elföldelve találták Robinson földjén, Kansas City külső területén.

A végső eredmény 8 halott volt, de lehet hogy még néhányan oszladoznak fa- és műanyag hordókba téve Missouri egész területén. 2003-as pere vége felé Robinson elkezdett bevallani más gyilkosságokat is. Azóta megvádolták még lopással, csalással és postai csalással.

A tárgyalás folyamán John felesége, Nancy, szinte minden nap ott volt látható, amint állhatatosan ült a férje mögött. Ő és a gyerekei nem hajlandók elhinni, hogy John Robinson egy züllött pszichopata gyilkos, az után, hogy mindezeket a bűnöket bevallotta. 2001-ben Nancy még azt is mondta egy riporternek, hogy: - Tudjuk, hogy John Robinson szerető és törődő férj és apa volt, az a fajta szülő, aki soha nem szalasztott el egy sporteseményt, iskolai rendezvényt, vagy bármilyen alkalmat, hogy a családjával legyen. Nem ismerjük azt a személyt, akiről olvastunk, vagy a TV-ből hallottunk.

John Robinson most egy Kansas City-i börtönben rohad, két egymást követő halálos ítélete folytán. Az ítéletvégrehajtást 2005-re tervezték, de ekkor a kansas-i Legfelsőbb Bíróság alkotményellenesnek ítélte a halálbüntetésről szóló törvényt. Még évek telhetnek el, amíg a törvényt újraírják, ha egyáltalán.