Hivatali visszaélés miatt Molnár Gyula szocialista politikust, volt XI. kerületi polgármestert nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre, Lakos Imre volt XI. kerületi szabad demokrata alpolgármestert hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon, nem jogerősen, szerdán.
MTI - Az ügyészség azzal vádolta őket, továbbá egy ügyvédet, hogy 2006-ban, a XI. kerületi Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén pályáztatás nélkül próbáltak magáncégnek átjátszani egy 38 hektáros telket.
A Fővárosi Törvényszék tavaly szeptemberben bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára.
A tábla a volt szocialista országgyűlési képviselőt két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, Lakost a két évre felfüggesztett, féléves szabadságvesztés mellett hárommillió forintos pénzbüntetéssel is sújtotta. Harmadik társuk, a bűnsegédi magatartással megvádolt ügyvéd kilencmilliós pénzbüntetést kapott.
Molnár és Lakos a határozathozatal után újságírók előtt egybehangzóan "politikailag motiváltnak" minősítette a döntést.
Molnár Gyula hangsúlyozta, az elmarasztaló ítélet ellenére indul polgármesterjelöltként a választásokon. Lakos Imre azt mondta, hogy az eljáró bíráknak fogalmuk sincs azokról a jogszabályokról, amelyeket alkalmaznak.
A perbeszédekben az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést, a védők az elsőfokú felmentő ítélet helybenhagyását kérték.
Az ügyész szerint az elsőfokú bíróság egy bonyolult gazdasági folyamat egyes elemeit összefüggéseikből kiszakítva - az előzmények, motivációk, érdekviszonyok vizsgálata nélkül - értékelte, és bár az eseménysor egyes mozzanatai jogilag elfogadhatók, az egész leplezett célja az volt, hogy egy nagy értékű, frekventált ingatlant versenyeztetés nélkül egy bizonyos érdekkörhöz juttassanak.
Az ügyész hivatkozott egy tanúra, akinek a vádbeli cselekményekről közvetlen tudomása nem volt ugyan, mert csak évekkel korábban dolgozott néhány hónapig az újbudai önkormányzatnál, ám amikor ott volt - vallomása szerint - Molnártól azt hallotta: a milliárdos nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta kampányát, és ezt kell viszonozni azzal, hogy nyilvános pályáztatás nélkül ad el az önkormányzat egy sok száz milliós újbudai ingatlant az üzletember érdekkörébe tartozó cégeknek.
Az ügyész szerint Molnár és Lakos hivatali helyzetével visszaélve, kapcsolatrendszerét kihasználva jogtalan előnyt nyújtott azért, hogy az ingatlant megszerezhessék bizonyos érdekkörök.
Molnár Gyula védője perbeszédében azt hangoztatta: az ügyészség egy fiktív előfeltevésből indult ki, amit semmi nem támaszt alá. Nincsenek bizonyítékok arra, hogy az ingatlant áron alul akarták volna átjátszani. A vádlottak sokkal inkább önkormányzati politikusi kötelezettségeiknek próbáltak eleget tenni, amikor magántőkét vontak be az elhanyagolt terület fejlesztése érdekében.
Lakos Imre védője szerint ügyfele alpolgármesterként nem is volt döntési helyzetben, csak javaslatokat tehetett, arra pedig semmilyen adat nem merül fel, hogy mikor, milyen körülmények között próbálta volna jogellenes módon befolyásolni az eseményeket.
Az ügyvéd felvetette: vajon hová vezet az, ha egy olyan eseménysort kívánnak egészében jogellenessé nyilvánítani, amelynek minden egyes elemét - ezen belül a pályáztatás elmaradását - maga az ügyészség is jogszerűnek vél.
Molnár Gyula védekezésében kiemelte, a folyamat mindvégig nyilvános volt, számos önkormányzati testület, dolgozó közreműködött benne, utóbb az Állami Számvevőszék is vizsgálódott és mindent jogszerűnek talált, vagyoni hátrány pedig az ügyészség szerint sem ért senkit.
A szocialista politikus szerint negyedszázaddal a rendszerváltás után nem lehet bűn az, hogy a rosszul működő állami tulajdont megpróbálják magántőke bevonásával fejleszteni, vagy ha mégis, akkor az egész önkormányzati rendszer a vádlottak padjára kerülhet.
A vádbeszédben felmerült tanúvallomás kapcsán Molnár annyit mondott: ettől az embertől alkalmatlanság miatt vált meg az önkormányzat évekkel a 2006-os vádbeli cselekmények előtt, majd a tanú 2010 májusában egyszer csak az ügyészség látókörébe került.
A tábla tanácselnöke szóbeli indokolásában kijelentette: a vádlottak célja egyértelműen az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe való eljuttatása volt, ezt a bárki számára hozzáférhető cégadatok egyértelműen alátámasztják.
A bíró megjegyezte, akár még lehet legális célja is annak, ha áron alul értékesít egy önkormányzat telket, ám ebben az ügyben a valós célt a vádlottak elhallgatták, a nyíltan hangoztatott területfejlesztés pedig az eset körülményeiből következően nem lehetett reális cél. Valójában az ügylet nem az önkormányzat, hanem más gazdasági körök érdeke volt, Molnár és Lakos pedig megszegte törvényben rögzített kötelezettségeit.
A tábla az előző tárgyaláson meghallgatott tanú vallomására hivatkozva úgy vélte: Molnár polgármesterként nem hogy megakadályozta volna az önkormányzat érdekeit sértő ügyletet, de éveken át kitartóan törekedett annak véghezvitelére, és abba másokat is bevont. A kerületi közgyűlésben a jegyzőkönyvek szerint még az is elhangzott: "mi leszünk Leisztinger strómanjai".
A bíró az ügyészi indítványnál is súlyosabb, letöltendő börtön kiszabásakor rámutatott: a három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható hivatali visszaélés bírósági gyakorlatában többnyire felfüggesztettet szabnak ki az elítélt kisrendőrökre, hivatali dolgozókra, ezúttal azonban több száz milliós ügylettel kapcsolatos polgármesteri visszaélésről van szó.
A tábla másodfokú döntése ellen a védők és a vádlottak felmentésért fellebbeztek, így a büntetőper a Kúrián folytatódik harmadfokon.
A büntetőeljárás Schneller Domonkos XI. kerületi fideszes képviselő 2007. őszi feljelentése nyomán indult meg. Az elsőfokú eljárást lefolytató Fővárosi Törvényszék tavaly szeptemberben bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat.
Az ítélet indoklása szerint a volt újbudai polgármester elszámolt az ingatlan eladásából befolyt pénzzel, amelyből parkokat és játszótereket újítottak fel, korszerűsítettek és takarítottak ki. Az ingatlan értékesítése a képviselő-testület által jóváhagyott, törvényes folyamat volt - hangzott el akkor. Sem a tanúk, sem a feljelentő nem állították, hogy Molnár Gyula vagy Lakos Imre utasítást adott volna az ingatlan értékesítésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára.
A kerület 2006-ban 417 millió forintért vásárolta meg a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól a vádiratban szereplő, a Lágymányosi-öbölben fekvő telket, amely az önkormányzat tulajdonában lévő Buda-Hold Kft. tulajdonába került. A Buda-Hold és a szintén önkormányzati tulajdonú Öböl XI. Kft. újabb céget hozott létre, amelybe az ingatlant apportálták, majd ezek után eladták az Öböl Kft.-nek.
MTI - Az ügyészség azzal vádolta őket, továbbá egy ügyvédet, hogy 2006-ban, a XI. kerületi Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén pályáztatás nélkül próbáltak magáncégnek átjátszani egy 38 hektáros telket.
A Fővárosi Törvényszék tavaly szeptemberben bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára.
A tábla a volt szocialista országgyűlési képviselőt két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, Lakost a két évre felfüggesztett, féléves szabadságvesztés mellett hárommillió forintos pénzbüntetéssel is sújtotta. Harmadik társuk, a bűnsegédi magatartással megvádolt ügyvéd kilencmilliós pénzbüntetést kapott.
Molnár és Lakos a határozathozatal után újságírók előtt egybehangzóan "politikailag motiváltnak" minősítette a döntést.
Molnár Gyula hangsúlyozta, az elmarasztaló ítélet ellenére indul polgármesterjelöltként a választásokon. Lakos Imre azt mondta, hogy az eljáró bíráknak fogalmuk sincs azokról a jogszabályokról, amelyeket alkalmaznak.
A perbeszédekben az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést, a védők az elsőfokú felmentő ítélet helybenhagyását kérték.
Az ügyész szerint az elsőfokú bíróság egy bonyolult gazdasági folyamat egyes elemeit összefüggéseikből kiszakítva - az előzmények, motivációk, érdekviszonyok vizsgálata nélkül - értékelte, és bár az eseménysor egyes mozzanatai jogilag elfogadhatók, az egész leplezett célja az volt, hogy egy nagy értékű, frekventált ingatlant versenyeztetés nélkül egy bizonyos érdekkörhöz juttassanak.
Az ügyész hivatkozott egy tanúra, akinek a vádbeli cselekményekről közvetlen tudomása nem volt ugyan, mert csak évekkel korábban dolgozott néhány hónapig az újbudai önkormányzatnál, ám amikor ott volt - vallomása szerint - Molnártól azt hallotta: a milliárdos nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta kampányát, és ezt kell viszonozni azzal, hogy nyilvános pályáztatás nélkül ad el az önkormányzat egy sok száz milliós újbudai ingatlant az üzletember érdekkörébe tartozó cégeknek.
Az ügyész szerint Molnár és Lakos hivatali helyzetével visszaélve, kapcsolatrendszerét kihasználva jogtalan előnyt nyújtott azért, hogy az ingatlant megszerezhessék bizonyos érdekkörök.
Molnár Gyula védője perbeszédében azt hangoztatta: az ügyészség egy fiktív előfeltevésből indult ki, amit semmi nem támaszt alá. Nincsenek bizonyítékok arra, hogy az ingatlant áron alul akarták volna átjátszani. A vádlottak sokkal inkább önkormányzati politikusi kötelezettségeiknek próbáltak eleget tenni, amikor magántőkét vontak be az elhanyagolt terület fejlesztése érdekében.
Lakos Imre védője szerint ügyfele alpolgármesterként nem is volt döntési helyzetben, csak javaslatokat tehetett, arra pedig semmilyen adat nem merül fel, hogy mikor, milyen körülmények között próbálta volna jogellenes módon befolyásolni az eseményeket.
Az ügyvéd felvetette: vajon hová vezet az, ha egy olyan eseménysort kívánnak egészében jogellenessé nyilvánítani, amelynek minden egyes elemét - ezen belül a pályáztatás elmaradását - maga az ügyészség is jogszerűnek vél.
Molnár Gyula védekezésében kiemelte, a folyamat mindvégig nyilvános volt, számos önkormányzati testület, dolgozó közreműködött benne, utóbb az Állami Számvevőszék is vizsgálódott és mindent jogszerűnek talált, vagyoni hátrány pedig az ügyészség szerint sem ért senkit.
A szocialista politikus szerint negyedszázaddal a rendszerváltás után nem lehet bűn az, hogy a rosszul működő állami tulajdont megpróbálják magántőke bevonásával fejleszteni, vagy ha mégis, akkor az egész önkormányzati rendszer a vádlottak padjára kerülhet.
A vádbeszédben felmerült tanúvallomás kapcsán Molnár annyit mondott: ettől az embertől alkalmatlanság miatt vált meg az önkormányzat évekkel a 2006-os vádbeli cselekmények előtt, majd a tanú 2010 májusában egyszer csak az ügyészség látókörébe került.
A tábla tanácselnöke szóbeli indokolásában kijelentette: a vádlottak célja egyértelműen az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe való eljuttatása volt, ezt a bárki számára hozzáférhető cégadatok egyértelműen alátámasztják.
A bíró megjegyezte, akár még lehet legális célja is annak, ha áron alul értékesít egy önkormányzat telket, ám ebben az ügyben a valós célt a vádlottak elhallgatták, a nyíltan hangoztatott területfejlesztés pedig az eset körülményeiből következően nem lehetett reális cél. Valójában az ügylet nem az önkormányzat, hanem más gazdasági körök érdeke volt, Molnár és Lakos pedig megszegte törvényben rögzített kötelezettségeit.
A tábla az előző tárgyaláson meghallgatott tanú vallomására hivatkozva úgy vélte: Molnár polgármesterként nem hogy megakadályozta volna az önkormányzat érdekeit sértő ügyletet, de éveken át kitartóan törekedett annak véghezvitelére, és abba másokat is bevont. A kerületi közgyűlésben a jegyzőkönyvek szerint még az is elhangzott: "mi leszünk Leisztinger strómanjai".
A bíró az ügyészi indítványnál is súlyosabb, letöltendő börtön kiszabásakor rámutatott: a három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható hivatali visszaélés bírósági gyakorlatában többnyire felfüggesztettet szabnak ki az elítélt kisrendőrökre, hivatali dolgozókra, ezúttal azonban több száz milliós ügylettel kapcsolatos polgármesteri visszaélésről van szó.
A tábla másodfokú döntése ellen a védők és a vádlottak felmentésért fellebbeztek, így a büntetőper a Kúrián folytatódik harmadfokon.
A büntetőeljárás Schneller Domonkos XI. kerületi fideszes képviselő 2007. őszi feljelentése nyomán indult meg. Az elsőfokú eljárást lefolytató Fővárosi Törvényszék tavaly szeptemberben bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat.
Az ítélet indoklása szerint a volt újbudai polgármester elszámolt az ingatlan eladásából befolyt pénzzel, amelyből parkokat és játszótereket újítottak fel, korszerűsítettek és takarítottak ki. Az ingatlan értékesítése a képviselő-testület által jóváhagyott, törvényes folyamat volt - hangzott el akkor. Sem a tanúk, sem a feljelentő nem állították, hogy Molnár Gyula vagy Lakos Imre utasítást adott volna az ingatlan értékesítésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára.
A kerület 2006-ban 417 millió forintért vásárolta meg a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól a vádiratban szereplő, a Lágymányosi-öbölben fekvő telket, amely az önkormányzat tulajdonában lévő Buda-Hold Kft. tulajdonába került. A Buda-Hold és a szintén önkormányzati tulajdonú Öböl XI. Kft. újabb céget hozott létre, amelybe az ingatlant apportálták, majd ezek után eladták az Öböl Kft.-nek.
0 Megjegyzések