A KSH gyorsjelentése szerint javult a munkanélküliség. A számok mögé nézve azonban kiderül: csak az éhbérért végzett közmunka és a fiatalok egyre aggasztóbb méreteket öltő kivándorlása kozmetikázza az adatokat.

A Központi Statisztikai Hivatal 2013. augusztus 27-én tette közzé legfrissebb gyorstájékoztatóját a munkanélküliség alakulásáról. A gazdaságilag aktív korosztályban 10,1 %-ra mérséklődött a munkanélküliségi ráta - áll a jelentésben.

Az adatok részletes vizsgálata azonban felfedi a magyar gazdaság strukturális bajait. A viszonylag magas munkanélküliségi ráta minimális csökkenése mögött a nagyarányú kivándorlás és a 2013. évben közel 300 ezer közmunka programba bevont személy áll, akik éhbérért dolgoznak.
Az adatsorban különösen aggasztóak a 15-24 éves korosztály munkanélküliségi adatai. A munkanélküliek 19,5%-a ebből a korosztályból kerül ki. Máshonnan megközelítve: a 15-24 éves korosztályban a munkanélküliségi ráta 27,8%-ék. Ez pedig már az a mérték, amellyel a munkaerőpiac rákényszeríti a legfiatalabb, legmobilabb réteget, hogy külföldön vállaljon munkát. Ezzel pedig az ország feléli a jövőjét: fiataljaink Németországban és Angliában lesznek adófizetők.

Sem a kivándorlás, sem a közmunka program nem az a szektor, amelyre egy ország jólétét lehet alapozni. A legfontosabb szektorban, a versenyszférában pedig a foglalkoztatás stagnált.

Igazi gyarmat akkor leszünk, ha folytatódik a kivándorlás, leépül a hazai gazdasági, az itthon maradottak pedig a kint lévők hazautalásából lesznek kénytelenek megélni. Ezt a tendenciát elemezve megállapítható, hogy a hazai adófizetők számának csökkenése és a növekvő számú eltartott társadalmi katasztrófával fenyeget.

A gazdasági növekedést a versenyszféra növekedésétől várhatnánk, de itt sem látni az alagút végét. Az uniós pénzek kifizetését most állította le az Unió, a bankok menekülnek az országból, a brutális terhek miatt leállt a hitelezés, így nincs meg a stabil alapja a növekedésnek. A forint a napokban szakad be, katasztrófát okozva az egész magyar gazdaságnak és megnehezítve a devizahitelesek helyzetének a rendezését.

A növekedés hiánya és a gazdasági visszaesés újabb megszorítást indukál, hiszen az állam magán nem takarékoskodik. Most szándékozik például egy pénztemetőt vásárolni, Dunaferr néven, amelybe kénytelen lesz belerakni az adófizetők pénzét azért, hogy politikai céljai teljesüljenek. A sajtóban megjelent 150 milliárdos költségek is újabb adóemeléseket fognak kikényszeríteni. A tapasztalat tehát az, hogy ha visszaesést és kevesebb adóbevételt tapasztal a kormányzat, akkor emeli az adókat újabb extra terheket rak a vállalkozásokra a költségvetés egyensúlyának érdekében. A tovább növekvő adóterhek miatt újra kevesebb lesz a hitelezés és újabb cégek húzzák le a rolót. Ezen logika mentén kerül padlóra az építőipar, és szenved a bank szektor. Ennek a végét pedig egyre kevesebb fiatal várja meg idehaza.