Védettség alá helyezték az abonyi Kaszáló-erdőt és a környező gyepterületet, mely a kékvércsék jelentős kolóniájának ad otthont.
Közel két évtized után helyi védettséget kapott az abonyi Kaszáló-erdő és a környező gyepterület, amely több védett növény- és madárfaj mellett az Európában és hazánkban fokozottan veszélyeztetett és védett kékvércsék (Falco vespertinus) egy fogyatkozó, ám máig jelentős kolóniájának otthona.
A döntés előzményeiről Palatitz Péter, a kékvércsevédelmi uniós Life program vezetője elmondta: helyi és környékbeli természetbarátok szakemberekkel, illetve hivatásos természetvédőkkel közösen mintegy két évtizede harcolnak a kékvércsetelep legfőbb költőhelyének számító abonyi Kaszáló-erdő megmentéséért. A kezdeményezés azt követően indult, hogy a területen elterjedt és máig jellemző illegális fakitermelés veszélybe sodorta a Magyarországon és az EU-ban egyedenként 500 ezer forint természetvédelmi értéket képviselő ragadozó madarak és velük együtt több más madár-, illetve növényfaj néhány tíz hektárra tehető életterét.
Az akkori helyhatóság a 90-es években elindította a helyi védetté nyilvánítás eljárását, a procedúra azonban hosszú időre megrekedt. Nemrégiben a téma újra napirendre került, és augusztus közepén a Pest megyei város önkormányzata a helyi védettségre vonatkozó véglegesített határozatot is elfogadta - tájékoztatott a programvezető. A döntés értelmében nem csupán a Kaszáló-erdőt, de az azt körülvevő mintegy 400 hektárnyi, zömmel Natura 2000-es védettséget is élvező gyepterületet ugyancsak oltalmába vette a település.
Abony ezzel hivatalosan is kötelezettséget vállalt olyan ritka növény- és állatfajok állományainak fenntartására, mint a területen megtalálható hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), horgas bogáncs (Carduus hamulosus), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), valamint a kékvércsék fészkelőhelyét biztosító vetési varjú (Corvus fugilegus), továbbá a térség fontos karakterfajaként számon tartott szalakóta (Coracias garrulus), kis őrgébics (Lanius minor) és tövisszúró gébics (Lanius collurio).
Az abonyi kékvércsetelep jelenlegi állapotáról Palatitz Péter elmondta: míg a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területének szélén fekvő élőhelyen az ezredfordulón 60 párra becsülték a kékvércsék költőállományát, addig napjainkban 20 párra apadt a kolónia. Ez a szám azonban még mindig jelentős az országos szinten 1000-1100 párból álló állományt figyelembe véve - hangsúlyozta. Ráadásul Abony határában zömmel még természetes módon, vetési varjak fészkeiben költenek ezek a madarak, miközben a hazai példányok 70 százaléka műfészkekben látja meg a napvilágot - tette hozzá.
A döntés előzményeiről Palatitz Péter, a kékvércsevédelmi uniós Life program vezetője elmondta: helyi és környékbeli természetbarátok szakemberekkel, illetve hivatásos természetvédőkkel közösen mintegy két évtizede harcolnak a kékvércsetelep legfőbb költőhelyének számító abonyi Kaszáló-erdő megmentéséért. A kezdeményezés azt követően indult, hogy a területen elterjedt és máig jellemző illegális fakitermelés veszélybe sodorta a Magyarországon és az EU-ban egyedenként 500 ezer forint természetvédelmi értéket képviselő ragadozó madarak és velük együtt több más madár-, illetve növényfaj néhány tíz hektárra tehető életterét.
Az akkori helyhatóság a 90-es években elindította a helyi védetté nyilvánítás eljárását, a procedúra azonban hosszú időre megrekedt. Nemrégiben a téma újra napirendre került, és augusztus közepén a Pest megyei város önkormányzata a helyi védettségre vonatkozó véglegesített határozatot is elfogadta - tájékoztatott a programvezető. A döntés értelmében nem csupán a Kaszáló-erdőt, de az azt körülvevő mintegy 400 hektárnyi, zömmel Natura 2000-es védettséget is élvező gyepterületet ugyancsak oltalmába vette a település.
Abony ezzel hivatalosan is kötelezettséget vállalt olyan ritka növény- és állatfajok állományainak fenntartására, mint a területen megtalálható hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), horgas bogáncs (Carduus hamulosus), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), valamint a kékvércsék fészkelőhelyét biztosító vetési varjú (Corvus fugilegus), továbbá a térség fontos karakterfajaként számon tartott szalakóta (Coracias garrulus), kis őrgébics (Lanius minor) és tövisszúró gébics (Lanius collurio).
Az abonyi kékvércsetelep jelenlegi állapotáról Palatitz Péter elmondta: míg a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területének szélén fekvő élőhelyen az ezredfordulón 60 párra becsülték a kékvércsék költőállományát, addig napjainkban 20 párra apadt a kolónia. Ez a szám azonban még mindig jelentős az országos szinten 1000-1100 párból álló állományt figyelembe véve - hangsúlyozta. Ráadásul Abony határában zömmel még természetes módon, vetési varjak fészkeiben költenek ezek a madarak, miközben a hazai példányok 70 százaléka műfészkekben látja meg a napvilágot - tette hozzá.
0 Megjegyzések