„A forradalmárok lehetőséget adtak az új generáció számára ahhoz, hogy életben tartsák a szocialista eszméket” – mondta Raúl Castro a kubai forradalom kitörésének hatvanadik évfordulóján.
A kubai forradalom, amely a Batista-rezsim megdöntésére irányult, 1953. július 26-án tört ki, amikor is a lázadók sikertelenül próbálták elfoglalni a Santiago városában található Moncada laktanyát. A harcok közben többen életüket vesztették, a támadást követő megtorlás alatt pedig közel hatvan embert végeztek ki. A vezetőt, Fidel Castrót is elfogták és tizenöt év börtönre ítélték. 1955-ben azonban külföldi nyomásra az összes kubai politikai foglyot szabadon engedték, így a Castro-testvéreknek lehetősége nyílt egy újabb támadás előkészítésére. A kubai forradalom végül 1959. január 1-én, Batista elnök "távozásával" ért véget. Fidel Castro, aki a forradalom óta vezette az országot, 2008-ban egészségügyi problémákra hivatkozva átadta a hatalmat öccsének, Raúlnak.
Számos magas rangú latin-amerikai vezető gyűlt össze július 26-án Santiago de Cuba városában, ami a fővárostól, Havannától 900 kilométerre keletre helyezkedik el, hogy megemlékezzenek a kubai forradalom első fegyveres felkeléséről.
A 82 éves Raúl Castro ünnepi beszédét közel tízezren hallgatták. Nicolas Maduro venezuelai, Daniel Ortega nicaraguai és Jose Mujica uruguayi elnökök is a hallgatóság soraiban ültek. Mujica – aki maga is 14 évet töltött börtönben az uruguayi katonai diktatúra alatt – úgy nyilatkozott, hogy a kubai forradalom önbizalmat adott latin-amerika többi országának is, hogy hasonlóképpen cselekedjen. „A kubai forradalom a méltóság forradalma volt.” – fogalmazott.
Habár Fidel Castro idejében rendszeresek voltak a nagy horderejű bejelentések július 26-án, Raúl elnökségére ez nem jellemző. Ebben az évben az elnök – aki számos gazdasági és politikai újítást vezetett be az elmúlt öt évben – tisztelettel adózott nem csak a forradalom, hanem 86 éves bátyja előtt is, aki személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen. Hugo Chávezről, az idén áprilisban elhunyt venezuelai elnökről is megemlékeztek.
Az ünnepség végén Raúl Castro elnök és a vendégek a santiagoi Santa Ifigenia temetőbe látogattak, hogy ott a nemzeti hősként tisztelt José Martí, kubai költő és szabadságharcos sírját ünnepélyesen megkoszorúzzák.
Az elmúlt hatvan év számos jelentős változást hozott a világpolitikában, többek között a Szovjetunió felbomlását és a hidegháború végét. Kuba azonban azon kevés országok egyike, mely igen jól ellenállt ezeknek a külpolitikai hatásoknak. Az ország politikai ideológiáját nézve olyan, mintha még mindig 1960-at írnának.
Számos magas rangú latin-amerikai vezető gyűlt össze július 26-án Santiago de Cuba városában, ami a fővárostól, Havannától 900 kilométerre keletre helyezkedik el, hogy megemlékezzenek a kubai forradalom első fegyveres felkeléséről.
A 82 éves Raúl Castro ünnepi beszédét közel tízezren hallgatták. Nicolas Maduro venezuelai, Daniel Ortega nicaraguai és Jose Mujica uruguayi elnökök is a hallgatóság soraiban ültek. Mujica – aki maga is 14 évet töltött börtönben az uruguayi katonai diktatúra alatt – úgy nyilatkozott, hogy a kubai forradalom önbizalmat adott latin-amerika többi országának is, hogy hasonlóképpen cselekedjen. „A kubai forradalom a méltóság forradalma volt.” – fogalmazott.
Habár Fidel Castro idejében rendszeresek voltak a nagy horderejű bejelentések július 26-án, Raúl elnökségére ez nem jellemző. Ebben az évben az elnök – aki számos gazdasági és politikai újítást vezetett be az elmúlt öt évben – tisztelettel adózott nem csak a forradalom, hanem 86 éves bátyja előtt is, aki személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen. Hugo Chávezről, az idén áprilisban elhunyt venezuelai elnökről is megemlékeztek.
Az ünnepség végén Raúl Castro elnök és a vendégek a santiagoi Santa Ifigenia temetőbe látogattak, hogy ott a nemzeti hősként tisztelt José Martí, kubai költő és szabadságharcos sírját ünnepélyesen megkoszorúzzák.
Az elmúlt hatvan év számos jelentős változást hozott a világpolitikában, többek között a Szovjetunió felbomlását és a hidegháború végét. Kuba azonban azon kevés országok egyike, mely igen jól ellenállt ezeknek a külpolitikai hatásoknak. Az ország politikai ideológiáját nézve olyan, mintha még mindig 1960-at írnának.
0 Megjegyzések