A csernátoni Malomferedőnél szombaton zajlott a VII. Aquarius – a borvíz ünnepe, amelynek versenyére huszonhárom borvizet neveztek be. A szervezők több, az alkalomhoz illő kiadványt is ajánlottak: Kisgyörgy Zoltán Háromszéki borvizeskönyve mellett térképeket, ásványvíz-népszerűsítő prospektusokat és az Ikavári figyelő néven megjelent kétnyelvű borvízünnepi újságot.
A házigazdák nevében Tamás Sándor megyetanácselnök, Bölöni Dávid csernátoni polgármester és Albert Zoltán szervező mondott köszöntőt. A nem palackozott borvizekkel bemutatkozó önkormányzatok és magánszemélyek kitettek magukért, de meg kell jegyeznünk, csupán kilenc csapat nevezett be, miközben Háromszéket több mint 600 borvíz hazájaként emlegetjük. Kovászna megyét Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Csernáton, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Székelypetőfalva, Oroszfalu és Csiszárfürdő képviselte, a szomszédos Hargita megyéből csupán a gyergyótölgyesiek tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepet.
Legendás borvizek
A rendezvény központi mozzanatát a Háromszéki borvizeskönyv című kiadvány bemutatása jelentette, alcíme szerint: Ásványvizes-sokadalom a Kárpát-kanyarban. A szerző, Kisgyörgy Zoltán geológus – Háromszék ásványvizeinek legavatottabb ismerőjeként – 30 év gyűjtőmunkáját tette közé.
A bemutatón a szerkesztők beszámoltak a munkájuk során tapasztalt élményekről, míg a szerző a rá jellemző színes előadói stílusban ecsetelte a borvizek jelentőségét. Ekkor osztotta meg velünk azt a meglátását is, hogy a borvizek nem a vulkanikus jelenségek következtében törtek a felszínre, hanem a népmondák keletkezésének idején, amikor még hősök, sárkányok, tündérek lakták Székelyföldet.
Tündérek bora
A rendezvény résztvevői vették a bátorságot, és vizeiket alávetették a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság keretében működő Székelyföldi Ásványvíz-Kataszter műhely munkatársai által elvégzett vegyi elemzésnek. Ez alapján kiderült, hogy mindenik víz iható és egészséges, de – a Péter Elek (az Országos Ásványvíz Társaság volt igazgatója) vezetésével értékelő zsűri szerint – a jók közül is a legjobbnak a mikóújfalusi Brákasorka-forrás vize bizonyult. Második a petőfalvi Várhelyiné új kútjának vize lett, a harmadik díjat a sepsibükszádiak Bedő-forrása érdemelte ki.
A borvízzel készített palacsinta versenyének lebonyolításában már kevésbé remekeltek a szervezők. Mikorra a benevező csapatok a sütés végeztével díszesen tálaltak, és várták a Blaskó János mesterszakács által vezetett zsűri látogatását, kiderült, hogy az ítészek már korábban, a tűzhelyek mellett megtartották a „kóstolást”, pedig a versenyszabályzat szerint a tálalást is pontozniuk kellett volna. De mire mindez kiderült, elhagyták a helyszínt, a díjkiosztást is másra bízva.
A legízletesebb palacsintáért járó I. díj a helybéli Pántlika tánccsoportot illette meg, akik a nap folyamán nemcsak sütöttek, hanem több alkalommal fel is léptek. A rangsorban őket a sepsibükszádiak és a sepsiszentgyörgyi Ferdinánd panzió konyhaművészei követték. A díjazást követően folytatódott a kikapcsolódás, ki a sörsátrak árnyékában beszélgetett, ki a Malomferedő vizében hűsült tovább. A nap folyamán a rendezvényen több százan vettek részt.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó
A házigazdák nevében Tamás Sándor megyetanácselnök, Bölöni Dávid csernátoni polgármester és Albert Zoltán szervező mondott köszöntőt. A nem palackozott borvizekkel bemutatkozó önkormányzatok és magánszemélyek kitettek magukért, de meg kell jegyeznünk, csupán kilenc csapat nevezett be, miközben Háromszéket több mint 600 borvíz hazájaként emlegetjük. Kovászna megyét Sepsiszentgyörgy, Kovászna, Csernáton, Mikóújfalu, Sepsibükszád, Székelypetőfalva, Oroszfalu és Csiszárfürdő képviselte, a szomszédos Hargita megyéből csupán a gyergyótölgyesiek tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepet.
Legendás borvizek
A rendezvény központi mozzanatát a Háromszéki borvizeskönyv című kiadvány bemutatása jelentette, alcíme szerint: Ásványvizes-sokadalom a Kárpát-kanyarban. A szerző, Kisgyörgy Zoltán geológus – Háromszék ásványvizeinek legavatottabb ismerőjeként – 30 év gyűjtőmunkáját tette közé.
A bemutatón a szerkesztők beszámoltak a munkájuk során tapasztalt élményekről, míg a szerző a rá jellemző színes előadói stílusban ecsetelte a borvizek jelentőségét. Ekkor osztotta meg velünk azt a meglátását is, hogy a borvizek nem a vulkanikus jelenségek következtében törtek a felszínre, hanem a népmondák keletkezésének idején, amikor még hősök, sárkányok, tündérek lakták Székelyföldet.
Tündérek bora
A rendezvény résztvevői vették a bátorságot, és vizeiket alávetették a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság keretében működő Székelyföldi Ásványvíz-Kataszter műhely munkatársai által elvégzett vegyi elemzésnek. Ez alapján kiderült, hogy mindenik víz iható és egészséges, de – a Péter Elek (az Országos Ásványvíz Társaság volt igazgatója) vezetésével értékelő zsűri szerint – a jók közül is a legjobbnak a mikóújfalusi Brákasorka-forrás vize bizonyult. Második a petőfalvi Várhelyiné új kútjának vize lett, a harmadik díjat a sepsibükszádiak Bedő-forrása érdemelte ki.
A borvízzel készített palacsinta versenyének lebonyolításában már kevésbé remekeltek a szervezők. Mikorra a benevező csapatok a sütés végeztével díszesen tálaltak, és várták a Blaskó János mesterszakács által vezetett zsűri látogatását, kiderült, hogy az ítészek már korábban, a tűzhelyek mellett megtartották a „kóstolást”, pedig a versenyszabályzat szerint a tálalást is pontozniuk kellett volna. De mire mindez kiderült, elhagyták a helyszínt, a díjkiosztást is másra bízva.
A legízletesebb palacsintáért járó I. díj a helybéli Pántlika tánccsoportot illette meg, akik a nap folyamán nemcsak sütöttek, hanem több alkalommal fel is léptek. A rangsorban őket a sepsibükszádiak és a sepsiszentgyörgyi Ferdinánd panzió konyhaművészei követték. A díjazást követően folytatódott a kikapcsolódás, ki a sörsátrak árnyékában beszélgetett, ki a Malomferedő vizében hűsült tovább. A nap folyamán a rendezvényen több százan vettek részt.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó
0 Megjegyzések