A Nemzetközi Űrállomás egyik asztronautája pénteken sikeresen működtetett egy földi robotot, ezzel segített megalapozni a későbbi ember-robot együttműködést.
Luca Parmitano, az Európai Űrügynökség asztronautája az űrállomás fedélzetéről irányított egy 100 kilogrammos robotot a NASA Ames Kutatóközpontjának szimulált holdi felszínén, emellett arra utasította, hogy helyezzen ki egy szintén szimulált, film alapú rádióantennát.
A pénteki teszt a második volt ama háromrészes sorozatban, melynek célja elősegíteni, hogy a mérnökök és a misszió irányítói kideríthessék, az emberek és robotok tevékenységét hogyan lehet koordinálni az űrkutatási küldetések hatékonysága érdekében.
Terry Fong, a központ intelligens robotokkal foglalkozó csoportjának vezetője szerint a jövőbeli felderítések során mind embereket, mind robotokat igénybe kell venni. „Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az embereknek és robotoknak mindig egymás mellett kell dolgozniuk térben és időben. A robotokat előre lehet küldeni, dolgozhatnak párhuzamosan és az emberek után is. A cél, hogy megpróbáljuk felmérni, ha kiépítjük eme rendszereket, mire is lesz szükségünk?”
Az Amesben zajló tesztek olyan missziót szimulálnak, melyek során a 2-es Lagrange-ponton – 64 ezer kilométerrel a holdi felszín felett található gravitációsan stabil pont - „parkoló” asztronauták a Hold távoli oldalán lévő robotot irányítanak.
Az ilyen küldetésnek számos előnye van. A robot például telepíthet egy rádióantennát, amely hatalmas mennyiségű adatot gyűjtene be a csillagászoknak a távoli oldalon lévő „csendes zónának” köszönhetően. A távolból működtetett felderítő ezenkívül hazaküldendő, ősi kőzeteket is begyűjthet.
Jack Burns, a Coloradói Egyetem kutatója szerint nagyon izgalmasak egy ilyen misszió tudományos lehetőségei. Abban reménykedik, hogy 2021-ben meg is valósulhat a küldetés, a NASA Orion kapszulája – és az SLS rakéta – első emberes bevetésén. A tesztek, melyek során az 1,4 méteres, négykerekű K10 robotot használják, eme álom megvalósulása felé mutatnak.
A pénteki teszt a második volt ama háromrészes sorozatban, melynek célja elősegíteni, hogy a mérnökök és a misszió irányítói kideríthessék, az emberek és robotok tevékenységét hogyan lehet koordinálni az űrkutatási küldetések hatékonysága érdekében.
Terry Fong, a központ intelligens robotokkal foglalkozó csoportjának vezetője szerint a jövőbeli felderítések során mind embereket, mind robotokat igénybe kell venni. „Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az embereknek és robotoknak mindig egymás mellett kell dolgozniuk térben és időben. A robotokat előre lehet küldeni, dolgozhatnak párhuzamosan és az emberek után is. A cél, hogy megpróbáljuk felmérni, ha kiépítjük eme rendszereket, mire is lesz szükségünk?”
Az Amesben zajló tesztek olyan missziót szimulálnak, melyek során a 2-es Lagrange-ponton – 64 ezer kilométerrel a holdi felszín felett található gravitációsan stabil pont - „parkoló” asztronauták a Hold távoli oldalán lévő robotot irányítanak.
Az ilyen küldetésnek számos előnye van. A robot például telepíthet egy rádióantennát, amely hatalmas mennyiségű adatot gyűjtene be a csillagászoknak a távoli oldalon lévő „csendes zónának” köszönhetően. A távolból működtetett felderítő ezenkívül hazaküldendő, ősi kőzeteket is begyűjthet.
Jack Burns, a Coloradói Egyetem kutatója szerint nagyon izgalmasak egy ilyen misszió tudományos lehetőségei. Abban reménykedik, hogy 2021-ben meg is valósulhat a küldetés, a NASA Orion kapszulája – és az SLS rakéta – első emberes bevetésén. A tesztek, melyek során az 1,4 méteres, négykerekű K10 robotot használják, eme álom megvalósulása felé mutatnak.
0 Megjegyzések