Az Európai Űrügynökség egymilliárd dolláros Gaia szondája átesett az utolsó előkészületeken Európában, és készen áll, hogy útnak induljon francia guyanai kilövőállomására.
MTI - A készülék ötéves misszióra készül, melynek során precedens nélküli pontossággal térképezi fel a csillagokat. A Gaia fő célja a Tejútrendszer rendkívüli pontosságú 3D-s térképének elkészítése, melyhez egymilliárd csillagot figyel meg újra és újra, hogy meghatározza azok pontos űrbeli helyzetét és mozgását.
Az egyéb mérések felölelik majd az egyes csillagok létfontosságú fizikai tulajdonságaink kiértékelését, úgymint a hőmérséklet, fényesség és kompozíció meghatározását. Az adatok lehetővé teszik, hogy a kutatók meghatározzák galaxisunk eredetét és evolúcióját. A Gaia ezenkívül több tízezer, korábban láthatatlan objektumot is feltár majd, többek között aszteroidákat Naprendszerünkben, bolygókat közeli csillagok körül, robbanó csillagokat – szupernóvákat – más galaxisokban.
„A Gaia lesz az Európai Űrügynökség felfedező gépezete” – mondja Alvaro Giménez az űrügynökség szakembere. „Korábban nem látott részletességgel tárja majd fel, miből keletkezett galaxisunk és hogyan állt össze, ezzel Európát a precíziós asztronómia előterébe helyezi.” Hozzátette, hogy a szonda az űrügynökség csillagvizsgáló Hipparcos-missziójának technikai és tudományos örökségére támaszkodik.
A Gaia 2013 második felében indulhat majd útnak az Arianespace Szojuz rakétáján a korou-i űrkikötőből. A csillagokat Nap körüli pályán, a második Lagrange-ponton, a Földtől 1,5 millió kilométerre vizsgálja. Ötéves küldetése folyamán lassan forog majd, két teleszkópjával - az űrbe valaha fellőtt legnagyobb digitális kamera közel egymilliárd képponttal – az egész égboltot végigpásztázva.
A Tejútrendszerben megtalálható csillagok mintegy 1 százalékát vizsgálja meg. Nap körüli forgása során rendszeresen leméri az egyes csillagok pozícióját, így a parallaxis jelensége révén a kutatók meg tudják állapítani az adott objektum távolságát. Más mérésekkel kombinálva eme adatok segítenek rekonstruálni a Tejút történetét.
Az új aszteroidák és bolygók mellett a Gaia a sötét anyag megoszlását is szemügyre veszi. Eme láthatatlan szubsztanciáról csak az égi objektumokra gyakorolt gravitációs hatása révén van tudomásunk. A szonda teszteli Einstein általános relativitáselméletét is azzal, hogy megfigyeli, a Naphoz, bolygóihoz és más csillagokhoz hasonló masszív objektumok miként hajlítják meg a fényt.
Az egyéb mérések felölelik majd az egyes csillagok létfontosságú fizikai tulajdonságaink kiértékelését, úgymint a hőmérséklet, fényesség és kompozíció meghatározását. Az adatok lehetővé teszik, hogy a kutatók meghatározzák galaxisunk eredetét és evolúcióját. A Gaia ezenkívül több tízezer, korábban láthatatlan objektumot is feltár majd, többek között aszteroidákat Naprendszerünkben, bolygókat közeli csillagok körül, robbanó csillagokat – szupernóvákat – más galaxisokban.
„A Gaia lesz az Európai Űrügynökség felfedező gépezete” – mondja Alvaro Giménez az űrügynökség szakembere. „Korábban nem látott részletességgel tárja majd fel, miből keletkezett galaxisunk és hogyan állt össze, ezzel Európát a precíziós asztronómia előterébe helyezi.” Hozzátette, hogy a szonda az űrügynökség csillagvizsgáló Hipparcos-missziójának technikai és tudományos örökségére támaszkodik.
A Gaia 2013 második felében indulhat majd útnak az Arianespace Szojuz rakétáján a korou-i űrkikötőből. A csillagokat Nap körüli pályán, a második Lagrange-ponton, a Földtől 1,5 millió kilométerre vizsgálja. Ötéves küldetése folyamán lassan forog majd, két teleszkópjával - az űrbe valaha fellőtt legnagyobb digitális kamera közel egymilliárd képponttal – az egész égboltot végigpásztázva.
A Tejútrendszerben megtalálható csillagok mintegy 1 százalékát vizsgálja meg. Nap körüli forgása során rendszeresen leméri az egyes csillagok pozícióját, így a parallaxis jelensége révén a kutatók meg tudják állapítani az adott objektum távolságát. Más mérésekkel kombinálva eme adatok segítenek rekonstruálni a Tejút történetét.
Az új aszteroidák és bolygók mellett a Gaia a sötét anyag megoszlását is szemügyre veszi. Eme láthatatlan szubsztanciáról csak az égi objektumokra gyakorolt gravitációs hatása révén van tudomásunk. A szonda teszteli Einstein általános relativitáselméletét is azzal, hogy megfigyeli, a Naphoz, bolygóihoz és más csillagokhoz hasonló masszív objektumok miként hajlítják meg a fényt.
0 Megjegyzések