Érdemes-e egy pici gyereket messzi, egzotikus nyaralásra vinni, vagy nem érdemes, mert csak összeszed valamit, és úgysem fog emlékezni semmire? Cikkünk szerzője szerint simán érdemes. Saját élmények alapján született, alternatív megoldásokat bemutató cikksorozatunk újabb darabját olvashatják.

Nem ment el az eszünk, amikor úgy határoztunk alig másfél éves kislányunkat is magunkkal visszük Délkelet-Ázsiába. Mi lesz, ha összeszed valamit, ha nem bírja az utazással járó megpróbáltatásokat, vagy nem lesznek megfelelőek a körülmények? Bennünk is felmerültek ezek a kérdések – aztán összecsomagoltunk, és kibuszoztunk a reptérre. Voltak olyan vélemények, hogy már a második nap megbánjuk, és egyébként sem fog emlékezni semmire. Mi azonban úgy gondoltuk, a családnak együtt kell utaznia, és nem sokat adtunk a karosszékből tervezgetők véleményére.

Nem veszélyes?

Természetesen érdemes elkerülni a polgárháborúval sújtott területeket vagy Belső-Kongó dzsungelét, de ha egy olyan turisták által frekventált célpontra esik a választásunk, mint Thaiföld, kevés tényleges veszéllyel kell számolnunk. Tenger, napfény, homok és mosolygós emberek várnak. S habár gyerekkel már kevésbé bevállalós az ember, nem kell teljesen behúzni a kéziféket. A józan ész legtöbb esetben jó tanácsadó. Ahogy itthon, ott se engedjük elkóborolni a kicsiket, nem hagyjuk, hogy végignyalják a tömegközlekedési eszközök bőrhuzatát vagy hogy csótányokat gyűjtsenek a homokozóvödörbe. Odafigyeléssel a veszélyforrások többsége kikerülhető.

Mit fog enni?

Az étkezés központi probléma, gond és öröm forrása egyben. Alapvetően együk azt, amit a helyiek, ott, ahol a legtöbb helyi, és ott, ahol mozog az árukészlet. Természetesen pár alapszabályt érdemes követni: a gyümölcsöket hámozzuk meg, a húst süttessük jól át, ne igyunk csapvizet, és ha lehet, kerüljük a melegben gyorsan romló tengeri herkentyűket. Lányunk a ragacsos rizsért volt oda. Ahhoz evett sült csirkét, banánt, mogyorót. Ha úgy adódott, hámozott sárgarépát, vagy előre csomagolt pékárut. Valamint rengeteg vizet és frissen facsart narancslevet. A hidratálás hihetetlenül fontos a trópusokon. Legjobb, ha folyton a gyerek nyakában lóg egy kulacs.

Mit vigyünk feltétlenül?

Ha saját lábán nem tud hosszabb-rövidebb távokat megtenni, az összecsukható babakocsi mindenképpen ajánlott, amely véd a meleg esőtől, árnyat ad a tűző nap elől, s ha elalszik kényelmesen mozgatható. Semmiképpen ne kössük magunkra, mert pillanatok alatt összeizzadunk, és percek múlva rémálommá válik a legrövidebb séta is. Vigyünk pár könnyen mosható ruhácskát, két pár zárt szandált és naptejet, hogy már a kezdetektől tudjuk óvni bőrünket. S ha mégis itthon maradt valami, odakint gyakorlatilag minden beszerezhető. Mi kerüljön még az alapcsomagba? Útlevél, biztosítás, nedves törlőkendő és pelenka 2 napra. Valamint lázcsillapító és lázmérő, fertőtlenítő oldat, pár kalciumtabletta allergia vagy csípés ellen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi kórok kezelésére a helyi gyógyszerek a legalkalmasabbak. Idősebbeknek érdemes beadatni a hepatitis A és B elleni vakcinákat, a kicsiknek azonban elegendő védettséget nyújtanak a már meglévő kötelező oltások.

Mire kell odafigyelni?

Legyen nálunk pár játék, a kedvenc maci vagy egy ismerős mesekönyv. Ezek elterelik a figyelmet várakozás közben, biztos pontot jelentenek az ismeretlenben. Tervezzünk kevesebbet, mint általában, legyenek nyugodt szakaszok, legyen idő az elvonulásra és az élmények feldolgozására. Egy idő után minket is megterhel a tömeg és a forróság, nemhogy egy gyereket. Ilyenkor nyer igazán értelmet a szálláshoz tartozó medence vagy a légkondis szoba. A masinát azonban érdemes úgy beállítani, hogy ne közvetlenül az ágyra fújja a hideget (legtöbbjét ugyanis így pozicionálták), mert éjszaka pillanatok alatt meg lehet fázni. És még a legjobb helyre is érdemes szúnyogriasztót vinni, mert bár hálót adnak, és viszonylag ritkák a betegséget terjesztő szúnyogok, a véresre vakart csípések számos fertőzés forrásai lehetnek.

Mit csináljunk?

Menjünk és fedezzük fel a környéket, keressük fel a legközelebbi piacot. Legyünk közvetlenek, mosoly és ajándékfalatkák lesznek a jutalom.  Aztán utazzunk vidékre, találkozzunk emberekkel, és akármilyen kicsi is a baba, vigyük bele a tengerbe. Meleg és sós, pont mint az anyaméhben. S ha lehet, már a reptéren tegyük táskánk legmélyére az óránkat. Együnk, ha éhesek vagyunk, és aludjunk, ha álmosak. Szabjuk át a határokat, és fogadjuk el, hogy ez most mindenkiről szól. Keressünk fel egy ősi templomot, de este számoljuk meg együtt a falon összegyűlt gekkókat vagy órákon át gyűjtögessünk kagylókat a parton.


Menjünk. Mert ha nem is fog emlékezni az utazás egyetlen pillanatára sem, láthatatlan lenyomata lesz az együtt megélt kalandnak, az idegen ország ízeinek és az idegen emberek barátságának. Sári lányunk évek múlva talán csak a fotókat látva fogja elhinni, hogy tényleg járt Thaiföldön, mégis, mikor hazaértünk az eddig utánozott állathangok repertoárjába bekerült a gekkó és a majom is.

Forrás: hvg.hu