Érdemes-e egy pici gyereket messzi, egzotikus nyaralásra
vinni, vagy nem érdemes, mert csak összeszed valamit, és úgysem fog emlékezni
semmire? Cikkünk szerzője szerint simán érdemes. Saját élmények alapján
született, alternatív megoldásokat bemutató cikksorozatunk újabb darabját
olvashatják.
Nem ment el az eszünk, amikor úgy határoztunk alig másfél
éves kislányunkat is magunkkal visszük Délkelet-Ázsiába. Mi lesz, ha összeszed
valamit, ha nem bírja az utazással járó megpróbáltatásokat, vagy nem lesznek
megfelelőek a körülmények? Bennünk is felmerültek ezek a kérdések – aztán
összecsomagoltunk, és kibuszoztunk a reptérre. Voltak olyan vélemények, hogy
már a második nap megbánjuk, és egyébként sem fog emlékezni semmire. Mi azonban
úgy gondoltuk, a családnak együtt kell utaznia, és nem sokat adtunk a
karosszékből tervezgetők véleményére.
Nem veszélyes?
Természetesen érdemes elkerülni a polgárháborúval sújtott
területeket vagy Belső-Kongó dzsungelét, de ha egy olyan turisták által
frekventált célpontra esik a választásunk, mint Thaiföld, kevés tényleges
veszéllyel kell számolnunk. Tenger, napfény, homok és mosolygós emberek várnak.
S habár gyerekkel már kevésbé bevállalós az ember, nem kell teljesen behúzni a
kéziféket. A józan ész legtöbb esetben jó tanácsadó. Ahogy itthon, ott se
engedjük elkóborolni a kicsiket, nem hagyjuk, hogy végignyalják a
tömegközlekedési eszközök bőrhuzatát vagy hogy csótányokat gyűjtsenek a
homokozóvödörbe. Odafigyeléssel a veszélyforrások többsége kikerülhető.
Mit fog enni?
Az étkezés központi probléma, gond és öröm forrása egyben.
Alapvetően együk azt, amit a helyiek, ott, ahol a legtöbb helyi, és ott, ahol
mozog az árukészlet. Természetesen pár alapszabályt érdemes követni: a
gyümölcsöket hámozzuk meg, a húst süttessük jól át, ne igyunk csapvizet, és ha
lehet, kerüljük a melegben gyorsan romló tengeri herkentyűket. Lányunk a
ragacsos rizsért volt oda. Ahhoz evett sült csirkét, banánt, mogyorót. Ha úgy
adódott, hámozott sárgarépát, vagy előre csomagolt pékárut. Valamint rengeteg
vizet és frissen facsart narancslevet. A hidratálás hihetetlenül fontos a
trópusokon. Legjobb, ha folyton a gyerek nyakában lóg egy kulacs.
Mit vigyünk feltétlenül?
Ha saját lábán nem tud hosszabb-rövidebb távokat megtenni,
az összecsukható babakocsi mindenképpen ajánlott, amely véd a meleg esőtől,
árnyat ad a tűző nap elől, s ha elalszik kényelmesen mozgatható. Semmiképpen ne
kössük magunkra, mert pillanatok alatt összeizzadunk, és percek múlva rémálommá
válik a legrövidebb séta is. Vigyünk pár könnyen mosható ruhácskát, két pár
zárt szandált és naptejet, hogy már a kezdetektől tudjuk óvni bőrünket. S ha
mégis itthon maradt valami, odakint gyakorlatilag minden beszerezhető. Mi
kerüljön még az alapcsomagba? Útlevél, biztosítás, nedves törlőkendő és pelenka
2 napra. Valamint lázcsillapító és lázmérő, fertőtlenítő oldat, pár
kalciumtabletta allergia vagy csípés ellen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a
helyi kórok kezelésére a helyi gyógyszerek a legalkalmasabbak. Idősebbeknek
érdemes beadatni a hepatitis A és B elleni vakcinákat, a kicsiknek azonban
elegendő védettséget nyújtanak a már meglévő kötelező oltások.
Mire kell odafigyelni?
Legyen nálunk pár játék, a kedvenc maci vagy egy ismerős
mesekönyv. Ezek elterelik a figyelmet várakozás közben, biztos pontot
jelentenek az ismeretlenben. Tervezzünk kevesebbet, mint általában, legyenek
nyugodt szakaszok, legyen idő az elvonulásra és az élmények feldolgozására. Egy
idő után minket is megterhel a tömeg és a forróság, nemhogy egy gyereket.
Ilyenkor nyer igazán értelmet a szálláshoz tartozó medence vagy a légkondis
szoba. A masinát azonban érdemes úgy beállítani, hogy ne közvetlenül az ágyra fújja
a hideget (legtöbbjét ugyanis így pozicionálták), mert éjszaka pillanatok alatt
meg lehet fázni. És még a legjobb helyre is érdemes szúnyogriasztót vinni, mert
bár hálót adnak, és viszonylag ritkák a betegséget terjesztő szúnyogok, a
véresre vakart csípések számos fertőzés forrásai lehetnek.
Mit csináljunk?
Menjünk és fedezzük fel a környéket, keressük fel a
legközelebbi piacot. Legyünk közvetlenek, mosoly és ajándékfalatkák lesznek a
jutalom. Aztán utazzunk vidékre, találkozzunk
emberekkel, és akármilyen kicsi is a baba, vigyük bele a tengerbe. Meleg és
sós, pont mint az anyaméhben. S ha lehet, már a reptéren tegyük táskánk
legmélyére az óránkat. Együnk, ha éhesek vagyunk, és aludjunk, ha álmosak.
Szabjuk át a határokat, és fogadjuk el, hogy ez most mindenkiről szól.
Keressünk fel egy ősi templomot, de este számoljuk meg együtt a falon
összegyűlt gekkókat vagy órákon át gyűjtögessünk kagylókat a parton.
Menjünk. Mert ha nem is fog emlékezni az utazás egyetlen
pillanatára sem, láthatatlan lenyomata lesz az együtt megélt kalandnak, az
idegen ország ízeinek és az idegen emberek barátságának. Sári lányunk évek
múlva talán csak a fotókat látva fogja elhinni, hogy tényleg járt Thaiföldön,
mégis, mikor hazaértünk az eddig utánozott állathangok repertoárjába bekerült a
gekkó és a majom is.
Forrás: hvg.hu
0 Megjegyzések