Ha nem a megszokott menüsorra vágysz, és szeretnél új emberekkel megismerkedni, a lakáséttermeket neked találták ki.

Néhány évtizeddel ezelőtt emberek egy kis csoportja polgári lakásokba szervezett előadásokat. Olyanokat, amilyen a hivatalos színházakban nem volt. Mást akartak mondani velük, mindenkinek, aki nem akart belenyugodni a régibe. Van egy műfaj, amelyik most ehhez hasonlóan új utat követel magának a hazai gasztrotérben, ez pedig a lakásétterem.

A Kádár-kor alternatív nyilvánosságához hasonlóan a ma egyre elterjedtebb lakáséttermek is lázadnak a gasztrokultúra begyepesedése ellen. Forradalmárjai a lelkes gasztrobloggerek, hobbiséfek, a kulináris élvezetek elkötelezett rajongói. Céljuk, hogy valami olyat tegyenek vendégeik elé, ami izgalmas és szokatlan. Itt nincs rántott hús sült krumplival, de van vajas karalábészelet gombás nyúlfasírttal, petrezselyempesztóval vagy rosé kacsamell, almás-hagymás céklalekvárral és zellerrösztivel. Mindeközben pedig kizárólag minőségi, szezonális alapanyagok kerülnek a vendégek tányérjára, erről pedig mindenki a saját szemével, kezével és orrával győződhet meg, mivel a résztvevők előtt öltenek formát az aznap esti menü nemegyszer 5-6 tételből álló fogásai.

A vendégek a hobbiszakácsok otthonába kapnak meghívást, és meghitt baráti vacsora keretei között élvezhetik a finom falatokat. A létszám általában 10-14 fő. Egy-egy ilyen alkalom olyan, mint valami titkos társaság gyűlése. Ez a megállapítás nem is áll olyan messze az igazságtól, hiszen az igazi lakásétterem nem hirdeti magát honlapon, hanem legtöbbször zártkörű és meghívásos alapon, ajánlással lehet bejutni a civil lakások étkezőasztalai köré.

Ennek oka egyrészt az, hogy az esemény a legalitás/illegalitás határán billeg: a vendéglátás és a baráti vacsora fogalmának összemosása megelőlegezi a kérdést: törvényes-e idegeneket pénzért (egy-egy menü ára 6–12 ezer Ft között mozog) vendégül látni, még ha csak alapanyagár fejében is a NAV és a NÉBIH jelenléte nélkül?

A közelmúltban már született egy átmeneti rendelkezés, amely engedélyezte, hogy a lakáséttermek kulturális rendezvény címén legálisan is üzemelhessenek.

De akarnak-e az ilyen összejövetelek éttermek, illetve azok konkurenciái lenni?

Legtöbbjüket a kihívás és az ételkészítés szeretete motiválja, nem pedig a profit. Mégis előnnyel indulnak a klasszikus értelemben vett vendéglátóegységekkel szemben: a lakásokban egyfajta közösségteremtés is folyik, hiszen nemegyszer egymásnak idegen emberek kerülnek tányértársaságba. Így a lakásétterem egy kis nyitottságot is igényel nemcsak az új ételek, de az új emberek iránt is.

Egy egész életen át tartó szerelemről van szó, amelynek köszönhetően a lakáséttermekben szívből készítik a vacsorát, amivel egyetlen, éttermi rutinba belefáradt séf sem versenyezhet. Habár a fővárosban a jelenlegi becslések szerint 30-40 lakásétterem üzemel, számuk folyamatosan változik, hiszen tulajdonosaik bármikor úgy dönthetnek, hogy már nem jelent nekik örömöt a menügyártás. Erre jutottak az egyik első lakásétterem üzemeltetői is, akik a kétezres évek derekán fogtak bele az akkor itthon még úttörőnek számító projektjükbe. A fakanalat azonban nem akasztják szögre, hiszen ételimádatuk hamarosan egy másik ötlet keretében új formát ölt. Csak győzzük kivárni.

Forrás: otvenentul.hu