A hazugság nem velünk született tulajdonság, hanem a neveltetés, a környezet az, ami megtanítja, vagy kikényszeríti belőlünk. Azt is mondják, hogy az ember folyamatosan hazudik – ebben lehet valami, hisz nincs abszolút igazság. Ám az azért más, amikor valaki szándékosan vezet félre egy másik embert, azért hogy előnyhöz jusson, vagy megússzon valamit.

Nincs kis és nagy hazugság
Apám mondta mindig: ha kicsit csinálod, akkor is csinálod. A gyerek nem tesz különbséget a hazugságok között, így csak egy út van: mi felnőttek is kerüljük – legalább a nyilvánvaló – hazugságokat, a csúsztatásokat, és viszonylag legyünk szavahihetők, ígéretet betartót. Fontos lenne a folyamatos kommunikáció a gyerekkel, mivel ha valamilyen folyamat nem áll össze a gyerek fejében, azt hiheti, hogy a szülő hazudik. Pedig csak az okot, a hátteret, a történet egy fontos elemét nem ismerik.

Túlzott elvárások
Jellemzően azok a gyerekek hazudnak, akik félnek a büntetéstől, vagy esetleg az elfogadás hiányától. Ez utóbbi esetben nyomasztóan hat rá az ettől való félelem. Azokban a családokban szokott előfordulni nagyobb gyakorisággal a hazugság, ahol túl nagyok az elvárások, vagy legalábbis akkorák, melyekről a gyerek azt hiszi, hogy nem tud megfelelni. 

Ilyen esetben nem direktben hazudik a gyerek, hanem letagad valamit, elhallgat valamit, taktikai okokból. Ehhez a formulához hozzá szokik, és rendszeresen alkalmazza. Ebben az esetben intő jel lehet a hazugság, arra nézve, hogy túlzott elvárásaink vannak.

Hibás gondolatmenet
A szülő igyekszik gyerekét mindentől megóvni. A lelkét is, nehogy sérüljön. Emiatt olyan meséket – hazugságokat talál ki – mint, hogy a gólya hozza a kisbabát, vagy, hogy a nagyi nem halt meg, csak alszik, de akár az is ide sorolható, hogy a Mikulás hozza az ajándékot. Mi magunk hozunk létre a gyerek számára egy álbiztonságot jelentő világot, ami hazugságon alapul. Ha ebben a világban sokat tartózkodik a gyerek, nem fog szembesülni a valódi világ igazságaival. 

Nem is fogja akarni, mert kényelmesebb. Megtanul saját magának hazudni, ez pedig szarvas hiba. Az igazság előbb-utóbb odacsap, mert a hazugságok mindig kiderülnek, akkor pedig komoly problémákat okoz.

Nyugtalanító valótlanság
Minden gyerek hazudik néha. Ahogyan mi is. Nem gondolom, hogy ilyen esetben komolyan rá kell pirítani a gyerekre, azt viszont igen, hogy tisztázni kell a helyzetet, rögtön az után, miután mi felnőttek végig gondoltuk a hazugság lehetséges okait. 

Ha visszakérdezünk a gyerekre, hogy miért hazudott nekünk, hamar megkaphatjuk azt a választ, hogy azért, mert nem akart bizonyos dolgokkal szembesülni, esetlegesen felelősséget vállalni a miatt, mert eltört a nagyi vázája. Ilyenkor nem a gyerek viselkedik etikátlanul, hanem valószínűleg mi vagyunk túl szigorúak, esetleg folyamatosan következetlenek.

A kegyes hazugság
A gyermeki létben nem egészséges, ha van ilyen. Ha a gyerek azért hazudik, mert minket akar védeni attól, hogy ,,kiakadjunk”, drámázzunk, akkor bennünk, felnőttekben van a hiba, amit illik kijavítani. Ugyanis, ha a gyerek minket akar védeni, nehogy anyu sírjon, bánatos legyen, akkor később, olyan, a gyereket érintő dolgokról sem fog beszámolni, vagy hazudni fog róla, ami az életminőségét, a további boldogulását veszélyeztetheti… tehát, ha a gyerek minket véd, az azt jelenti, hogy gyengének tart minket, olyannak, akit védeni kell. Ez pedig fordítva kellene, hogy legyen, mert a gyereknek fontos a biztonság.

Ostobán fog ez hangzani, de tudomásul kell vennünk, hogy hazugság nélkül nincs emberi kapcsolat. A gyereket becsületességre kell nevelni, ám azt is meg kell neki tanítani, hogy mikor, miről és milyen mértékben hazudhat. Nem a boldogulása miatt, csupán csak azért, hogy ne keveredhessen nagyobb kalamajkába. Ebben is meg kell húzni a határvonalat, hisz naivság azt gondolni, hogy sosem fog hazudni gyerekünk.

Forrás: bien.hu