A baranta régen fegyveres vetélkedés vagy zsákmányszerző út volt, ma már inkább a történelmi magyar harci testkultúrából származó mozgások összegyűjtéséből létrehozott harcművészeti stílus. 

Az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fent a baranta, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől fogva magyar volt, így Somogyban, Göcsejben, Orbánságban vagy az Őrségben. Kicsit keleties, mégis magyaros mozdulatok, valahol a tánc és a harc határán, fehér ruhában, bottal a kézben. Egyre több helyen látni barantásokat nagy csoportban gyakorolni, és egyre több rendezvényen bukkan fel ez a különös harcművészet. Egy völgyet laknak be most a felvidéki barantások.
 
Készül a Felföldi Baranta Szövetség bázisa, Baranta-völgynek is nevezik már ezt a területet: Almáspusztát és környékét. Kopecsni Gábor, a szövetség elnöke szerint fontos pontja ez a hely Gömörországnak és Felvidéknek is egyaránt. A Kossuth Rádió Szombat délelőtt című műsorában elmondta, a bázis emeletén szállásokat alakítanak ki, ahol hálózsákkal akár negyvenen is elférnek majd. A különböző részek pedig az egyes tájegységek mintáival lesznek díszítve. Hozzátette: a kiképzőközpontban helyet kap még több lakóház, istálló, konyha, egy terasz kinti kemencével, valamint a bázis hátsó részén egy Kassai lovasíjász-pálya is épül. A központ elsősorban a felvidéki barantások számára készül, jelenleg nyolc csapat működik, közel 100 fővel – hangsúlyozta Kopecsni Gábor. 

A baranta a magyar hagyományokra épülő harcművészet, amely a legősibb gyökerekig nyúlik vissza, és a mai napig, a még élő pásztoroktól gyűjthető, tanulható. Alapvetően két harcmodort lehetett megkülönböztetni: a katonait és a népit. A katonaihoz tartozik például az íjászat, a népihez pedig az ostorozás vagy a botozás. A magyar egység a test, a lélek és a szellem egységéből áll – mondta a szövetség elnöke az adásban. Szerinte „lemondtunk” kultúránk egzotikumáról: nem öltözködünk már magyarul, nem azt esszük, nem azokat a dalokat énekeljük. A szövetség végső célja: magyarként élni újra.