A kormányzati illemtanóra ötlete akkor fogalmazódott meg az
elvtársi fejekben, amikor két hete egy Ding Jinhao nevű tizenöt éves kínai srác Egyiptomban
rágraffitizett egy 3500 éves sírkamra falára. Az “Itt járt Ding Jinhao”
feliratról készült fotó, amit a tinédzser belegravírozott az ókori Luxor
templom falába, bejárta a világot, és Egyiptomon kívül több másik ország is
radikális intézkedéseket követelt a kínai turisták gyakran nem tolerálható,
vandalizmusba forduló viselkedésével szemben.
A tinédzser srác graffitizése egy extrém példa, amelyen
azért a legtöbb kínai is kiakadt: a közösségi oldalak netlakói szerint ezt a
viselkedést nem lehet a rossz turistamagatartás számlájára írni, és nem kéne
egyenlőségjelet tenni a fiatalember vandalizmusa és az átlag kínai magatartása
közé. Így is tény azonban, hogy a kínaiaknak több olyan viselkedésbeli
hiányosságuk van, amelyek, finoman szólva kívül esnek a civilizált turizmus
fogalmán.
Az utcán és járműveken harákoláni majd köpködni, rágóktól
random helyeken megszabadulni és szemetelni, gátlástalanul bevágni egy sor
elejére vagy történelmi emlékműveket megmászni, mind-mind olyan negatív
attitűd, amelyeken a kínai kormány új szabálykönyvével szeretne változtatni.
Az új rendelkezés felhívja a lakók figyelmét a külföldi
városok és azok tömegközlekedési eszközeinek tisztán tartására, a másokkal
szemben mutatott udvariasság fontosságára – a sorban előrevágáson kívül a
szenvtelen hangoskodás akár egy múzeumban is, elterjedt kínai szokás, amely már
a gyerekkori rivalizálással elkezdődik, és ahelyett, hogy eltűnne az évekkel, a
karrierista társadalomban egyre nagyobb teret nyer. A kínai turisztikai hivatal
reméli, hogy az új normák széleskörű kommunikációjával sikerül egy sokkal
reprezentálhatóbb képet kialakítani a külföldre látogató kínaiakról.
2012-ben, Amerikát és Németországot megelőzve, Kína került a
dobogó legfelső fokára a külföldön költekező országok listáján: az évi 83
millió kínai turista megközelítőleg 102 milliárd dollárt (kb. 22 500 milliárd
forintot) költött el külföldön, amely több mint tisztán mutatja, hogy az
említett viselkedésbeli szabályozások mennyire fontosak globális szinten.
Oldalszélen megjegyeznénk, hogy a kínaiaknak sem
zökkenőmentes egy új kontinens merőben más kultúráját adoptálni: Párizsban
például egy, kifejezetten kétségbeesett ázsiaiakra szakosodott non-stop
telefonos szolgálat működik. Mivel az európai metropoliszba először látogató
keletieknek a boltoktól kezdve a jegyvásárláson át az egyszerű kávérendelésig
annyira más minden, hogy rengetegen valóban sokkos állapotba kerülnek.
Érzékeltetőként egy példa: ha beszél is franciául vagy angolul az illető kínai,
a kérdő hangsúlyt gyakran nem tudják eltalálni, vagy idegen számukra egy
“legyen szíves”-t hozzátenni a mondathoz, így a pincérek még a szokásosnál is
mogorvábban szolgálják őket ki.
Tehát amikor a többi ország nehezen kezeli a gyakran furcsa
és sokkoló kínai mentalitást, érdemes arra is gondolni, hogy egyáltalán nem
direkt csinálják, és ők is gyakran tehetetlenek a tőlük merőben idegen
szokásokkal szemben.
Forrás: http://player.hu
0 Megjegyzések