A vezetői pozíciók átlagosan csupán egyötödét töltik be nők. A jelenség még azokban az országokban is érvényesül, amelyekben amúgy „előrehaladottabb” állapotban vannak a női egyenjogúságára irányuló törekvések.

Egy tanulmány szerint a női vezetői pozíciók kis számának a nők szerénysége és őszintesége a legfontosabb oka.

Sok esetben tapasztalható, hogy a nők – bár ugyanolyan végzettséggel és képességekkel rendelkeznek, mint férfi kollégáik, s hozzájuk hasonlóan mindent beleadnak a munkavégzés során –, a ranglétrán mégis a férfiak érnek el rövidebb idő alatt magasabb pozíciót. Ez a kép tipikusnak is mondható, hiszen statisztikailag igazolt, hogy a nők kevesebb esetben és lassabban csinálnak karriert férfi munkatársaiknál.

A magánkézben lévő vállaltok esetében a vezetői pozíciók mindössze 27 százalékában ül nő a vezetői székben, s még e pozíciókban is jóval kevesebbet keresnek, mint a férfiak – állapította meg a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) Cégvezető-Monitor 2010 című kutatása. „Igaz, hogy a nők behozták a képzettség terén korábban tapasztalt lemaradásaikat, a döntéshozói állások terén van még hová előrelépniük” – írja Elke Holst, a tanulmány szerzője.

Gyerekes játszótéri civakodás?

„A jelenség mindenek előtt azzal magyarázható, hogy a karrier megtervezésekor a nők a férfiaktól eltérő módon gondolkodnak, s nem annyira célorientáltak” – véli Martin Wehrle, hamburgi karrier-tanácsadó. „A nők legtöbbször egész egyszerűen bugyutának tartják a férfiak hatalomért való küzdelmét, s azt mondják: ők nem hajlandók részt venni ebben a – szerintük óvodai homokozó-szinten folyó – játékban” – mondja Wehrle.

Érthető, ha a nők úgy gondolják, hogy a ranglétrán való feljebb jutás szabályai gyerekesek, ám az is igaz, hogy „aki a játék során nyerni szeretne, annak ismernie kell a szabályokat, amelyeket ő maga is betart” – fejtegeti a szakértő.

Ennek ellenére egyre több olyan nő van, aki igenis szeretne vezetői pozícióban dolgozni. „Számukra az lehet a járható út, hogy alaposan elsajátítsák és elfogadják az adott vállaltnál érvényes játékszabályokat, hogy elérjék az áhított munkakört, majd amikor döntéshozói helyzetbe kerülnek, ők maguk változtatnak a játékszabályokon, és egyszerűen véget vetnek a gyerekes szabályrendszernek” – tanácsolja Wehrle.

A nők visszafogottak és szerények

Miben különböznek a nők a férfiaktól a munkához való hozzáállás terén? „Többségük azon a véleményen van, hogy a jó munkahelyi teljesítmény önmagáért beszél” – véli a tanácsadó – „s arra számítanak, hogy teljesített munkájuk alapján főnökük fog náluk jelentkezni fizetésemelési javaslattal. A nők körében gyakori a felfogás, hogy a közvetlen főnök látja és tisztában van a kiváló munkahelyi teljesítménnyel.” Az üzleti életben és a munka világában azonban nem ez a gyakorlat – hangsúlyozza Wehrle is: „Csak akkor fogadhatják el igényeinket, ha azokat be is nyújtjuk a megfelelő helyre. S a nők e tekintetben sokszor túlságosan is visszafogottak és szerények.”

Ezt a nézetet Claudia Menne, a Német Szakszervezetek Szövetségének szakértője is osztja, aki a szervezetnél a nők egyenjogúságával foglalkozik. „A nők gyakran túl sokáig várnak ki, míg fizetésemelési igényüket előterjesztik” – mondja Menne. Nagyon fontos lenne azonban a siker érdekében ilyen jellegű beszélgetéseket is kezdeményezni a közvetlen vezetőnél, hiszen a „főnök önmagától nem fog magasabb bérezést felajánlani.”

A hivatalos út nem mindig a legjobb választás

A nők abban a tekintetben is másképp működnek, ha kapcsolatok kialakításáról van szó: „a férfiak nagyobb számban építenek ki informális kapcsolatrendszert maguk közé; míg pár sör mellett elbeszélgetnek, kufárkodnak a megszerezhető munkahelyi pozíciókkal” – magyarázza Wehrle. „”A nők ezzel szemben betartják a hivatalos utat, s ritkábban járnak össze munkaidő után kollégáikkal.” Ezzel csak annyi a baj, hogy számos munkakörhöz nem hivatalos úton könnyebb hozzájutni, s számos döntés már a munkahelyi meetingek előtt az informális „megbeszélések” során megszületik.


A szakértők azt is a nők gyakori hibájának róják fel, hogy a nők hajlamosak túl szerényen fellépni, s így nem kellő határozottsággal képviselik érdekeiket. Ezt egy másik DIW-kutatás is megerősíti: „az az összeg, amelyet a nők saját megítélésük szerint jogosnak tartanak teljesítményükért, meglepő módon jóval alacsonyabb annál a fizetésnél, amelyet a férfiak a valóságban hazavisznek”. A visszafogottság nem csak az alacsonyabb végzettséggel rendelkező nők esetében érvényesül, hanem a magasabban kvalifikáltak között is. A szakértők szerint ennek az lehet az oka, hogy a nők többsége a tipikusan női szakmákban dolgozik, amelyben általánosan alacsonyabb béreket fizetnek. Éppen ebből adódóan kolléganőikével hasonlíthatják össze saját jövedelmüket, s alacsonyabb elvárásokat is támasztanak a bérük terén.


Forrás: http://fokuszbanano.hu/