"Robert Redforddal jöttem fel a liftben" - mondja vidáman egy olasz újságíró a londoni Sundance filmfesztiválon, Michael Winterbottom The Look of Love című filmjének premierje előtt. "Most is itt van?" - csodálkozik mindenki, hiszen a nagy nyitó sajtótájékoztató egy nappal korábban már lezajlott. De úgy tűnik, hogy az Oscar-díjas színész-rendezőnek, fesztiválalapítónak tényleg ilyen fontos a Sundance: a fesztivál ideje alatt végig Londonban van, interjúkat ad, fényképezkedik, újságírókkal reggelizik és sokszor felbukkan az O2 arénában, a vetítések helyszínén. Bőven túl a hetvenen, nyilván lenne ennél kényelmesebb programja is, de Redford tudja, hogy minél többet van jelen, annál érdekesebb lesz az esemény a sajtónak és annál több szó esik a filmekről is.

"Jöttünk, mert meghívtak" - így foglalta össze velősen, hogy miért döntöttek úgy, hogy a független filmek legnagyobb fesztiválját, az amerikai Sundance-t másodszor is megrendezik Londonban. Legalább száz, a világ minden részéről érkezett újságíró előtt elmondta, hogy ezeknek a filmeknek mindig is küzdeniük kellett azért, hogy a nagy stúdiófilmek mellett egyáltalán létezhessenek. Ez a mostani gazdasági helyzetben még inkább így van, pedig szerinte a független filmekből tudhatjuk meg igazán, hogy hogyan élnek, éreznek, küzdenek az emberek, mert a nagy stúdiófilmek főleg a szórakoztatásra koncentrálnak. Ami nem baj, de kell lennie másik hangnak is. Ezért is hozták el az amerikai Sundance fesztivál filmjeinek egy részét Londonba, hogy négy napon át az európai közönség is láthassa, hogy másfajta filmek is készülnek.
Nyaralóból birodalom: a Sundance története
A Sundance története 1961-ben keződött, amikor Robert Redford motorozás közben rábukkant egy földdarabra Utah állam északi részén. Megvette és nyaralót épített rá a családjának. Amikor nagyobb sztár és ezzel még gazdagabb lett, még több terültet vásárolt hozzá. A fő célja az volt, hogy úgy létesítsen egy pihenőhelyet immár másoknak is, hogy közben megőrizze, megvédje a tájat, az élővilágot. Ez ma is így van: jó példa erre az az étterem, ami miatt nem vágtak ki fát, hanem inkább köré építették. A területet Sundance-nek nevezte el egyik leghíresebb szerepéről, Sundance kölyökről, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernből.

1978-ban a közeli Salt Lake Cityben rendeztek egy fesztivált független filmeknek. Pár év múlva Redford létrehozta a Sundance Intézetet, ami később anyagilag is támogatni kezdte az ekkor még U.S. Film Festival néven futó eseményt. 1991-től a fesztivál és az intézet neve egyaránt Sundance lett. A Sundance Intézet lényege, hogy minél több kezdő filmes ötletéből, forgatókönyv-kezdeményéből készülhessen jó film. Ehhez a fiatal filmeseket tapasztalt tanácsadók segítik a forgatókönyveik fejlesztésében, sőt, arra is lehetőségük van, hogy egyes jelenteket profi színészekkel felvegyenek. (A Sundance Intézetben folyó műhelymunkáról az intézet magyar munkatársa, Gazdag Gyula filmrendező ebben a Magyar Narancs-interjúban beszélt részletesebben.) Manapság már nemcsak az amerikai filmesek élvezhetik a Sundance programjait, mert Dél-Amerikában ugyanúgy szerveznek kurzusokat, ahogy Nagy-Britanniában vagy Kelet-Európában. Magyarországon is volt már többször Sundance forgatókönyvíró-műhely kelet-európai filmeseknek.

A legismertebb Sundance-tanítvány egyértelműen Quentin Tarantino, aki első filmje, a Kutyaszorítóban forgatókönyvét fejlesztette az intézetben. De itt készült az idei Oscar-jelölt A messzi dél vadjai forgatókönyve is, az pedig szinte felsorolhatatlan, hogy hány neves filmes tűnt fel a Sundance fesztiválon. Itt fedezték fel többek között Steven Soderbergh-et, aki Szex, hazugság, videó című filmjével megnyerte a közönségdíjat, aztán a Cannes-i Arany Pálmát is. Itt tűnt fel Richard Linklater (Mielőtt felkel a nap), Hal Hartley (A semmi ágán), Robert Rodriguez (El Mariachi - A zenész), Guy Ritchie (A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső), Kevin Smith (Shop Stop).

A Sundance mára igazi birodalom lett, a fesztivál és az intézet mellett létrejött a Sundance Channel tévécsatorna, melynek csak az Egyesült Államokban több mint ötmillió előfizetője van, de itthon is fogható másfél éve (idén januártól magyar felirattal). Kínálata a fesztiválhoz hasonlóan főleg független filmekből, dokumentumfilmekből áll. Amerikában vannak Sundance mozik is és a kaliforniai UCLA egyetem filmarchívumán belül működik a független filmeket gyűjtő Sundance Kollekció. Emellett a márka nem is lenne márka, ha nem lehetne Sundance ruhákat, ékszereket, cipőket, sőt bútorokat is kapni.

Redford elmondta, hogy úgy gondolták, hogy bölcsebb kicsiben kezdeni, ezért Európában csak egy pár napos, két tucatnyi játék-, rövid- és dokumentumfilmet felvonultató fesztivált rendeznek egybekötve egy zenei fesztivállal. (Amerikában kétszáz film látható a Sundance-en.) A rendezők jelentős része nő, ez is része a Sundance elveinek. A fesztiválon nemcsak filmeket lehet nézni, a közönség meg is ismerkedhet a készítőkkel. Itt ugyanis a kérdezés nem kizárólag az újságírók kiváltsága: a nézők is találkozhatnak és beszélhetnek a rendezőkkel minden film első vetítése után.

"A Sundance egy amerikai fesztivál, ezért is izgalmas, hogy egy ennyire jellegzetesen brit filmnek itt lesz a premierje" - mondja Michael Winterbottom, aki a Soho királyának is nevezett Paul Raymondról forgatott életrajzi filmet. Ez volt a Sundance London egyik legjobban várt filmje. Raymond eleinte gondolatolvasással próbált pénzt keresni, aztán sztriptízbárokat nyitott, szexlapokat adott ki, végül már a fél város az övé volt és Anglia leggazdagabb embereként halt meg. Vagyonszerzés, nők százainak megdöntése, ipari mennyiségű kokain és pezsgő elfogyasztása közben még szegény tehetségű lánya énekesnői karrierjét is egyengette. Winterbottom az Indexnek azt mondta, hogy szerinte szó sincs arról, hogy leforgatta az angol Larry Flint- vagy Hugh Hefner-sztorit, hasonlóság mégis rengeteg akad. Igaz, a Look of Love-ban több meztelen nő van, mint egy egész évnyi Playboyban összesen.

De nem csak a szexipar titkaiba lehet bepillantani a Sundance filmjeinek segítségével. A Running form Crazy a Hemingway család történetét tárja fel, az író unokájának, Mariel-nek köszönhetően. Öngyilkosságok, mentális betegségek, alkoholizmus, drogfüggőség, rák: azt hinné az ember, hogy nem már nem jöhet rosszabb, de kiderül, hogy mégis. A Metro Manila a fülöp-szigeteki nyomornegyedeket, a Blood Brother az indiai árvákat, míg az In a World az amerikai filmek trailereinek hangalámondásáért vívott harcot mutatja be. De akad dráma Jessica Biellel (Emanuel and the Truth about the Fishes), történet egy masszőrnőről, aki hirtelen képtelen lesz arra, hogy bárkit is megérintsen (Touchy Feely), valós időben játszódó pszichothriller (In Fear), és egy olyan Matthev McConaughey-film (Mud), amiben nem a színész hasizma játssza a főszerepet.

forrás: index.hu