Anyám visszatérő számonkérése toposzként cseng emlékezetemben, midőn minduntalan szembesített az egyetlen szülői elvárással: ugyan, egyek már késsel és villával a Kárpát-medencéről elnevezett krimóban! Igyekszem...


De még hogy! Kifejezetten törekvő vagyok. Magatartásom preventív, követem a kor és a megélt kor üzenetét. Azaz? Kérem szépen! Tessék csökkenteni a stressz, a feszültség, az elvárások okozta faktorokat, kávé helyett teázni, vitaminokban gazdag táplálékot ropogtatni, hol a miatyánkkal, hol jógalégzéssel, hol helyes kis füles súlyzókkal próbálkozni!

Legyen. Isten, Buddha, Arnold Schwarzenegger a megmondhatója, hogy próbálkozom, nap mint nap, egészen reggel 6-tól cirka reggel 7-ig. Olykor akár 7:15-ig is!

De aztán? Nos, ismét válaszolva a kihívásokra, a jelzett időben izzítom médiaeszközeimet, az infokommunikációs műhelyt, sőt, elgyengült pillanataimban még nyomtatott sajtóval is táplálom a tüzet, hogy látva lássak annak fényiben. Merre, hova tart e sárteke, no meg rajta, mi több, szügyig süllyedve benne, szűkebb pátriám, a csodaszarvas által megjelölt élettér?

Bárcsak ne tenném!
Félreértés ne essék, megint csak nem politizálok, bár elgondolkodtató, hogy a nemzet egyik tanácsadója szabadidejében nyugdíjasokat üt le, rúg hasba, de még ennek ellenére sem szűnne bennem a bizakodás a mindennapok csendes folyamhajózását illetően. De szűnik. Változik a sodrásirány, változik a világ, a kontinens, az ország, a megye, a város, az utca, a bérház, de még tenmagad is! Általános az idegbaj, az agresszió, a mocskos száj, a tébolyult tekintet, a zilált külső. Hol élünk Mi? Mitől lesz ennyire ragadós a rossz példa? Miként lesz idegroncs egy társadalom? Meddig ülünk, sőt, állunk, s kiabálunk puskaporos hordóinkon?

Mert igazsága itt mindenkinek van! Ez volna maga a demokrácia, kétség nem fér hozzá, de a szubjektív valóságok káoszában az együttműködés, az egészséges kompromisszum helyett a halálos egoizmus töri a kalászt, mint uralkodó széljárás a rosszul tájolt búzatáblán. Tengerire magyar!
Miért keltem itt a hangulatot? Azért! De nyugalmat erőltetve, egy közlekedési anekdotával rukkolok elő, így kerülvén a világnézeti különbségekből fakadó nehéz-tartalmat. Tán lesz oly' szimbolikus ez is, hogy bizonyítsa elkeseredettségem okát, s hogy a fentebb részletezett kritikai filozofálgatás gyakorlati alkalmazásait bemutassam...

Mit sem sejtő gyalogosként sokadszorra csodáltam fővárosunk történelmi nevezetességeit, ezúttal a Duna pesti oldalán; a Tudományos Akadémiát, a Gresham-palota szecessziós homlokzatát, a Széchenyi tér épületegyüttesét, kiegészülve a technikai kordokumentumnak sem utolsó Lánchíddal. Micsoda szellemi örökség architektúrai lenyomata ez, néhány négyzetméteren? Tökéletes! Gondolom, valami hasonló fogalmazódott meg annak a sofőrnek is a fejében, ki skandináv rendszámtáblájú személygépkocsijával, és vélhetőleg elvarázsolódva a látottaktól, bátorkodott rossz sávban felhajtani a rakpart irányából, az egész kedves családjával együtt. Skandalum, kétségtelen, bár különösebb fennakadás nélkül is kezelhették volna a problémát honfitársaim, amennyiben akadt volna közöttük akár csak egy, ki maga elé invitálja a megtévedt szédelgőt. De nem úgy van a'! Eb ura fakó, uralkodjék a más legelőjén kend, hogy az Istók rogyassza bele az eget az északi fajtájába!

A fényes kasznik gondosan összezártak a betolakodó előtt, az elektromos ablakemelők szinkronban kísérték a végítélet tövig nyomott kürtjeit, hogy aztán bátor bekiabálások sokasága jelezze: el innen, mert el innen! Azért! A szövegfoszlányok kavalkádjában korok, érák mentén kristályosodott a mondandó, volt itt a burzsujtól a bús ezer éven át a nemzetközi valutaalapon keresztül a jövőig minden. Emelem kalapom, ez egy ilyen ország. Monokróm színes...

Azt mondják az élet tapasztalati szakma. A kézzel, lábbal táplálkozást egyszerre az eszközhasználat váltja fel, és nem csak a társadalmi normák, elfogadott szabályok okán. Egyszerűen hatékonyabb, főleg, ha itt élünk, ahol. Egészségünkre! Ja, és pincér, fizetek...


Forrás: szimpatika.hu