A zenével való gyógyítás hosszú évezredek óta jelen van az emberiség történelmében. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel már a sámánok is próbálkoztak az orvoslással.

Talán nem volt olyan korszak az emberiség történelmében, amelyben ne használták volna a zenét gyógyításra. Találkozhatunk vele az egyiptomi Halottak könyvében, az indiai Ajurvédában, a nagy görög filozófusok és gondolkodók munkáiban: Platón Az állam című művében külön fejezetet szentel a zene pozitív hatásainak, Arisztotelésztől olvashatunk a zene katarzist keltő, ezáltal gyógyító erejéről. A Bibliában Dávid hárfajátékával csillapítja Saul király kedélyingadozását: „S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.” (1Sám 17), Orfeusz pedig lantjával még a halálból is képes visszahozni szerelmét, Euridikét.

Nyugalom és energia

Bizonyára mindenki találkozott már a zene megnyugtató, relaxálást, kikapcsolódást segítő tulajdonságával – egy fárasztó nap végén igazán nagy öröm kedvenc zenénket lejátszani és úgy pihenni. Éppúgy ismerjük a zene serkentő, mozgósító hatását is: dinamikus zene hallgatása új energiákkal tölthet fel, újra tetterősnek érezhetjük magunkat. 
A zene alapelemei: a ritmus, a hang, a dallam, a harmónia és a hangszín mind-mind befolyásolják viselkedésünket, testünk fizikai állapotát és elménk hatékonyságát; a zene hatással van a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre is. Használjuk érzelmeink, lelkivilágunk kifejezésére, megnyugtatja és örömmel tölti fel lelkünket.

A zeneterápia

A zenehallgatás és a zenélés önmagában nem zeneterápia, bármilyen hasznos és kellemes is az ember számára. A zeneterápia olyan pszichoterápiás eljárás, amelynek során a zenét és a zene elemeit (ritmust, dallamot, formát) valamilyen terápiás cél érdekében használjuk. Három fő módszere van: az aktív, a receptív és az integratív zeneterápia, ezeken belül pedig beszélhetünk egyéni és csoportos foglalkozásokról.

A receptív zeneterápia során zenét hallgatunk, és a közben átélt érzelmeket és élményeket öntjük szóba. Kicsit olyan ez, mint az éber álmodás, a mélyben rejlő, sokszor tudattalan tartalmak megismerésén túl remek lehetőség a relaxálásra és a lazításra is.

Az aktív zeneterápia igen kreatív tevékenység, amely hangszeres tudást nem igényel, hiszen a páciensek könnyen kezelhető hangszerekkel (egyszerű dobok, triangulum, csengők, egyéb ütős hangszerek, taps stb.) zenélnek. Kreatív volta miatt segíti az identitás megőrzését, közösségteremtő hatása tagadhatatlan, és az aktív zenélés a fizikai állapotra is jó hatással van. – Sokszor könnyebb „elzenélni” a problémát, különösen akkor, ha esetleg nem találjuk meg rá a megfelelő szavakat – mondja Szkotniczky Péter zeneterapeuta – Egy képzett szakember számára a hangszerválasztástól a zenélésen keresztül mindennek szimbolikus jelentése van, amelynek megfejtése hozzájárul a gyógyuláshoz, a változáshoz. Lényeges ugyanakkor, hogy a közös zenélés célja nem valami művészi produktum létrehozása, hanem élmények átélése és érzések-gondolatok felszínre hozatala, majd a zenélést követően ezek átbeszélésével a változás elindítása – teszi hozzá a szakember.

Az integratív zeneterápia során az aktív vagy receptív zeneterápia egészül ki valamely más művészeti ágazattal, például különféle ábrázolási technikákkal (festés, rajzolás, agyagozás stb.), szövegírással (mese, vers), tánccal, mozgással.
A zeneterápia alkalmazási területe igen széles skálán mozog, felhasználható depresszió, pánik, hangulatzavarok, szorongás, félelem és pszichoszomatikus megbetegedések gyógyítására is. Segít többek között az önismeret megszerzésében, az önértékelés javításában, kommunikációs problémák feloldásában.

Forrás: otvenentul.hu