A majoránna elsősorban Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában
őshonos növény, azonban ma már az egész világon ismert és közkedvelt fűszer.
Hazánkban a 16. században került, a törökök hozták be, s azóta meghatározó
fűszere a magyar konyhának.
Úgy tartják, a mi éghajlatunkon egynyári növény, azonban
fényes, napsütötte meleg helyen tartva a növekedése töretlen. Rendkívül
vízigényes, a tápanyagban gazdag földet kedveli, a legjobb, ha otthon a magokat
is homokkal vegyített földbe szórjuk el, lehetőleg 0,5-1 centiméter mélyre.
Amíg a csírázás be nem indul, addig érdemes kiemelt figyelmet fordítani az
öntözésre.
A majoránnát ki is ültethetjük, azonban _ saját tapasztalat
szerint _ a legjobb helye az ablakban van. Mivel az időjárási viszontagságokat
elég nehezen viseli, s ha mondjuk, 10 Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet,
akkor előfordulhat, hogy megáll a növekedése.Föld feletti leveles száráról
tépkedjük le a leveleket, ezt használjuk fel fűszerként frissen, vagy szárítva.
Ha szaporítani szeretnénk, akkor a következőképp járjunk el: az első virágzás
után a föld feletti szárról vágjunk le 5-6 centiméternyit, s ezt ültessük el.
Ha minden jól megy, akkor megered.
A majoránna egyébként gyomornyugtató növény, fokozza az
étvágyat, ugyanakkor szélhajtó hatású. Görcsoldó, nyákoldó hatása is ismert
még. Ajánlott még az enyhe idegi problémákra is.
A virágos hajtásvégek egy százalék illóolajat tartalmaznak,
amit parfümök készítésére is felhasználnak, de akár tinktúrát is készítenek
belőle.
Forrás: hajraegeszseg.hu
0 Megjegyzések