Az Egyesült Államok nagyvárosi térségeiben az utazási
időindex – vagyis a csúcsforgalmi és a gyér forgalmú úton elérhető utazási idő
hányadosa – 2005-ben tetőzött, majd 2008-ban visszaesett, és azóta stagnál,
amint az az 1. táblázatból kiderül. A dugók okozta késedelemmel együtt járó
gazdasági kár hasonlóan alakul, 2007-ben tetőzött 131 milliárd dollárral, és
2011-ben 121 milliárd dollár volt. A táblázatban nem szerepel, de a tanulmány
becslést közöl a dugóknak tulajdonítható éves széndioxid-kibocsátásról is, ami
56 milliárd font, vagyis 25,4 millió tonna. Az operatív beavatkozásokkal, a
több utassal igénybe vehető sávokon a gyorsabb haladással elérhető
veszteségmegtakarítást vagy -elkerülést a kutatók 2011-ben 8,5 milliárd
dollárra teszik, a tömegközlekedéshez kapcsolhatót viszont 20,8 milliárdra. Ez
azt mutatja, hogy az érintett városok közlekedésében nem találták meg a torlódások
hatékony ellenszerét, a tömegközlekedés részarányának növelésével viszont
jelentős eredmény értek el.
1. táblázat: A torlódások okozta veszteségek, valamint egyes
intézkedéseknek és a tömegközlekedésnek köszönhető megtakarítások (Ennyi lenne
a további veszteség, ha egyáltalán nem volna tömegközlekedés.)
Megnézték a kutatók azt is, mi történne, ha megszűnne a
tömegközlekedés. Az adatgyűjtés területén, a 498 városi területen 2011-ben a
tömegközlekedés teljesítménye mintegy 56 milliárd utasmérföld volt. A
használatából adódó nyereség függ az utazások számától, és attól, hogy mekkora
volt a helyettesített útvonalon a zsúfoltság.
Forrás: alternativenergia.hu
0 Megjegyzések