Kezdőknek és haladóknak, ügyesebbeknek és kevésbé ügyeseknek is kellemes kikapcsolódást nyújt a szalvétatechnika, más néven a dekupázs elsajátítása.

Az otthon talált egyhangú darabokat vidám színekkel és mintákkal dobhatjuk fel, az újonnan megvásárolt, saját magunk által készített tárgyakkal pedig szeretteinket ajándékozhatjuk meg. Néhány, könnyen beszerezhető hozzávalóval már neki is láthatunk a dekorálásnak.

Első lépések

Menjünk el egy kreatív-hobbiboltba, és szerezzük be a következőket:

szalvéta vagy dekupázs-papír, faanyag, festék, lakk, ragasztó (illetve kapható e kettő kombinációja is, ezzel könnyebb dolgozni és olcsóbb is), jó minőségű ecset, valamint fához használatos festék, ha nem a natúr színre szeretnénk dolgozni.

Milyen anyagra lehet még a technikát alkalmazni?

Ezt a technikát alkalmazhatjuk fára, agyagra, üvegre, fémre, gipszre, műanyagra, gyertyára, hungarocellre, kartonra, papírmaséra, porcelánra, textilre stb.

Lehet-e helyettesíteni a szalvétát más anyaggal?

Igen, használhatunk még például csomagolópapírt és újságpapírt is. Ez utóbbi szintén vékony és könnyebben szakad, ezért figyelni kell a mintára a ragasztásnál és a simításnál.

Első lépésként, faanyag használatát alapul véve, vizsgáljuk meg a kezelendő felületet. Lehet sima lapra is dolgozni (pl. falikép lesz belőle), kis bútorkára, dobozra, kredencre, fa vágódeszkára, kincses ládikára, szóval mindenre, ami fából van. Ha érdesnek találjuk az alapanyagot, csiszolópapírral dörzsöljük kicsit át, míg sima nem lesz a felülete. Az otthon talált darabokat is ugyanígy szabadíthatjuk meg a portól.

Ha nem natúr színű fára akarunk mintát helyezni, akkor először fessük le fehér festékkel, majd azután a kívánt színre. Ez azért fontos, mert ha az elsőként felkent, nem alap fehér rétegre helyezzük a szalvétát, akkor alig fog látszani a minta (mert egy picit átlátszó).

Más a helyzet a dekupázs-papírral. Mivel az vastagabb, így nem kell egy fehér alapréteggel beborítanunk az alapot, hanem kenhetjük rögtön a választott színt.

Fontos tudni, hogy a ragasztóval, lakkal, illetve festékkel átitatott ecsetet, a használatot követően azonnal ki kell mosni, különben beleszárad, és darabokban lejőve a következő munkánkat fogja elrontani.

 A minta kiválasztása

Mielőtt élesben nekilátnánk a dekorálásnak, érdemes a mintát az alapra helyezni és gondolatban elképzelni a kész művet. Mikor az angyalkás komódot csináltam (dekupázspapírból, lásd a képet), több, mint egy órán át vágtam ki és igazítottam a mintákat a leendő, végső helyükre. Úgyhogy legyünk türelmesek!

Nekilátunk

Ha már mindent magunk köré vettünk, akkor elkezdhetünk alkotni. A felületet kenjük be ragasztóval (vagy a már említett lakk-ragasztó kombinációval), majd helyezzük a mintát / a teljes képet az alapra (ha szalvétával dolgozunk, csak a felső réteget kell használni!). Az ecset segítségével, belülről kifelé, óvatosan haladva, az esetlegesen bennragadt légbuborékokat egyengessük el.

Várjunk egy picit, míg a ragasztóréteg megszárad (negyed óra-fél óra), és azután kenjük be a mintát lakkal. Nem csak a képet, hanem az egész faanyagot érdemes átlakkoznunk, mert így lesz gyönyörű és csillogó a felület.

24 óra száradás után a kész mű már használható is.

Antikolás

Ha leendő alkotásunk felületén régies hatást szeretnénk elérni, akkor antik- vagy repesztőlakkal kell befejeznünk a művet. A legegyszerűbb az antik hatású, befejező lakk, mely megsárgítja a felületet. A másik a repesztőlakk, melyből két féle létezik: az egyik a kétfázisú repesztő, a másik pedig egyfázisú, mely két kontraszt szín között fejti ki a hatását.

A kétfázisú lakk első rétege átlátszó, és lassan szárad. Addig kell várnunk, míg a felület már nem ragad. A második réteg felkenése után apró hajszálerek jelennek meg, melyet olajfestékkel átkenve hangsúlyozhatunk, de ez a lépés elhagyható.

A másik, egyfázisú lakkot leginkább képkeretek antikolására használják, így a régi fakeret hatását fogja kelteni. Hatásukat leginkább akrilos festékalapra kenve fejtik ki, viszont a két felkent réteg között ne teljen el 24 óránál több, mert ezután a második réteg már nem fogja megrepeszteni a képet.

Egy ötlet tavaszra

Mivel nem csak fára dolgozhatunk, ezért érdemes a tavasz beköszöntével kipróbálnunk a cserép-dekupázst is. Ehhez vegyünk egy virágcserepet, alaposan tisztítsuk meg, használhatunk csiszolópapírt is. Virágos szalvétáról tépkedjük le a mintákat és tegyük félre (vághatjuk ollóval is, ha nem vagyunk biztosak a technikánkban).

A cserepet fessük halvány sárgára (vagy valamilyen világos színre), mert a „cserépszínen” nem érvényesülnének a minták. Tegyük félre száradni.

Száradás után a peremét fessük be csíkosra (zöld-sárga, fekete-fehér, vagyis inkább kontrasztos színeket használjunk), viszont ügyeljünk arra, hogy páros számú csíkot húzzunk. Érdemes előbb a világos színű csíkokat felkenni, mert ha nem voltunk pontosak, rontás után a sötétebb el fogja fedni a hibákat.

Találjuk ki, hova tegyük a mintákat, majd a cserép teljes felületét kenjük be ragasztóval. Helyezzük fel a képeket, majd a hézagokat ismét fessük ki sárgára (vagy olyanra, amilyennek az alapszínt választottuk). Végül, teljes száradás után az egészet kenjük át ragasztóval (utána végig kell kenni lakkal is), vagy ragasztólakkal (ekkor a lakk elhagyható). Ha virágot ültetnénk a cserépbe, előtte több rétegben kenjük be a belsejét vízálló lakkal. Így megóvhatjuk művünket.

Kellemes időtöltést és további sok ötletet kívánok!

Forrás: news.noinetcafe.hu