Gyermekkorunk pöttyös bögrés nosztalgiája felnőtt fejjel is
hasznos része lehet trendünknek, hiszen a napjainkban már vitathatatlan a kakaó
egészségre gyakorolt pozitív hatása.
A hideg téli napokon egy bögre forró kakaóval nem csak a
szívünket melengetjük át, de egyben védekezhetünk az környezeti ártalmak ellen
is.
Cortés hozta el nekünk
Igen korai, dél-amerikai felfedezése óta a mai napig
világszerte számos ember életét édesíti meg a kakaó.
Habár mind a „kakaó” megnevezésnek, mind pedig a
csokoládéital kakaóbabból történő elkészítésének eredetét a mai napig homály
fedi, az biztos, hogy elsőként a maják és az aztékok dolgoztak ki sikeres
eljárást a kakaó termesztésére. A kakaó valaha a bőség szimbóluma volt. A
belőle készült, eredendően csak a dél-amerikai előkelőségeknek szánt italokat
vallási szertartások során használták.
Ezek elkészítésekor a kakaóbabot összezúzták, vízzel
keverték el és a kesernyés íz semlegesítésére különféle fűszerekkel és chilivel
ízesítették. A 16. században a kakaó Európába is eljutott. Kolumbusz Kristóf
volt az első európai, aki megkóstolhatta ezt az italt, később a spanyol
felfedező, Don Hernán Cortés vitte el Spanyolországba.
Az első „csokoládézót” egy francia nyitotta meg Londonban,
1657-ben. Az első kakaópor készítő gépeket Coenraad Johannes van Houten
készítette Hollandiában (1828). 1753-ban a svéd botanikus, Karl Linné a
kakaónövénynek a „Theobroma cacao L.” tudományos nevet adta, amelyben a
„Theobroma” nemzetségnév jelentése: „az istenek eledele”.
A kakaóbab
A kakaóbabnak négy különböző változata létezik:
Criollo: A legritkább és legfinomabb kakaófajta, amit a
„kakaófajták hercegének” is szoktak nevezni.
Ma már csak Mexikó, Kolumbia és Venezuela legrégibb
ültetvényein találkozhatunk vele. Íze a többi változaténál kissé kesernyésebb
és aromásabb, kivételesen lágy és finom zamata az Arabica kávéhoz teszi
hasonlatossá.
A feldolgozott aromás kakaópor íze egyszerre erős és
zamatos.
Forastero: Ennek a fajtának az íze kesernyésebb – néha
kifejezetten keserű -, és kevésbé változatos, de erős, ízvilágot hordoz
magában. A criollo baboknál több zsiradékot illetve antioxidánst tartalmaz.
Ez a leginkább közkedvelt változat (a világon betakarított
kakaónak kb. 80%-át teszi ki).
Trinitario: Az előző két kakaóváltozat keresztezésével
létrehozott fajta hibrid. Habár íze igen változatos lehet, babjaira általában
jellemző a kellemes, zamatos aroma.
Nacional: Ennek a kizárólag Ecuadorban termesztett fajtának
a babjai jellegzetes „arriba” (virágillatú és fűszeres) aromájukról híresek,
amit rövid ideig (~3 napon át) tartó erjesztés során érnek el.
Tudta?
Érdekességek a kakaóról Az azték és maja társadalmakban
fizetőeszközként használták a kakaóbabot; egy nyúl például tíz, egy rabszolga
száz babszemet ért.
A kakaóital rituális fogyasztása csak a férfiak kiváltsága
volt, mivel úgy gondolták, hogy a kakaó méreg a nők és a gyermekek számára.
Arra is volt példa a történelem során, hogy a kakaót orvosságként használták.
Richelieu bíboros például lépmegnagyobbodásának kezelésére ivott kakaót.
Az Egyesült Királyságban megnyílt első csokoládézóban 10-15
schillinget – vagyis egy új karabély árát – kérték el egy font (azaz kb. 450 g)
csokoládéért.
Kakaótermelő vidékek a világtérképen
A kakaófa – egy Amerika trópusi esőerdőkkel borított
területein őshonos, alacsony növekedésű örökzöld növényfaj – csak egy szűk
földrajzi övben termeszthető, mintegy 20 szélességi fokkal északra és délre az
Egyenlítő vonalától.
Napjainkban Nyugat-Afrika adja a világ kakaótermésének közel
70%-át. A babszemektől a kakaóporig Leszüretelésüket követően a kakaó terméseit
felnyitják, majd a belőlük kiszedett magokat a fermentálás helyére szállítják.
A betakarítást követően a kakaó minőségét meghatározó egyik
legfontosabb lépés a fermentáció. E folyamat során nyeri el a kakaóbab
jellegzetes színét és aromáját, miközben a babszemekben számos bonyolult kémiai
folyamat zajlik le.
A fermentáció időtartama az ecuadori Criollo fajtánál
használatos 3 nap és a zömében Brazíliában és Nyugat-Afrikában termesztett
Forasterohoz alkalmazott 6-7 nap között változik. A fermentációt követően a
kakaóbabot szárítják, ezzel 60%-ról mintegy 7%-ra csökkentve
nedvességtartalmát. A babszemek szárításának kétféle módja van: a napon szárítás
vagy a mesterséges körülmények között történő eljárás.
A jó minőségű kakaópor előállításának következő lépése a
pörkölés. A kakaóbab pörkölésével a szemek nedvességtartalma tovább, kb. 2%-ra
csökken, miközben számos íz-, aroma- és színanyag alakul ki bennük.
Ezután a pörkölt babszemeket megőrlik és a rostálásnak
nevezett folyamatban eltávolítják vékony burkukat. Az eljárás eredményeképpen
kapott „kakaóőrlemény” több mint 600 különböző kémiai összetevőt tartalmaz.
Ezek együttese határozza meg a végtermék ízét és aromáját.
Az őrlemény lúgos feltárás után keletkezik az ún. kakaómassza, amely 53-58%
kakaóvajat tartalmaz.
A legutolsó lépés a sajtolás, amelynek során nagy nyomással
kipréselik a kakaóvajat a kakaómasszából. Az eljárás végtermékei a kakaóvaj és
a kakaópor.
Nem minden kakaópor egyforma
A különböző kakaóporok más-más zsiradéktartalommal és
pH-értékkel (kémhatás), és ebből eredően más-más színnel és aromával
rendelkeznek.
Zsírtartalma alapján a kakaópornak három típusa létezik:
20 – 22% kakaóvajat tartalmazó kakaó
Ezt a típusú kakaóport az élvezeti érték javítása céljából
keverik az italokhoz, például a jobb ízhatás és a fokozott ízélmény elérése
érdekében.
10 – 12% kakaóvajat tartalmazó kakaó
0%-ot tartalmazó kakaó
Ezt a típust az italgyártók elsősorban a kakaópor egyes
tulajdonságainak módosítására használhatják, például a nedvesítő hatás vagy az
oldékonyság javítására.
A különféle italok előállítása mellett a kakaópor egyéb
élelmiszerek, jégkrémek, kenyérre kenhető krémek, tejtermékek, kekszek és egyéb
édességek ideális ízesítőszere is, amelyek színét és zamatát egyaránt
gazdagítja.
Az előállítási folyamattól és kémhatásától függően a
kakaópor színe a világos narancssárga és a sötét vörösbarna között változik.
Forrás: noitema.hu
0 Megjegyzések