Természetesen a panaszok jelentkezésekor nem kell azonnal a
térdprotézisre gondolni, mivel különféle gyógymódok, kezelések alkalmazásával
sok esetben eredményesen lehet segíteni a felmerülő problémákon. Abban az
esetben azonban, ha a fájdalom nem múlik, és a mindennapi életvitelben is egyre
több gondot okoz a térdízület sérülése, szóba jöhet a térdprotézis
beültetésének lehetősége.
A térdprotéziseket több szempont alapján különböztethetjük
meg egymástól. Egyrészt annak alapján, hogy melyik részt pótolják az ízületből,
azaz mennyire károsodott az ízület. Másrészt az osztályozás alapját képezi az
is, hogy a protézis komponensei mennyire korlátozzák, illetve vezetik egymás
mozgását. A megfelelő protézis kiválasztása sok tényezőtől függ, ám minden
esetben döntő szerepet játszik benne a páciens életkora és a térdízület
állapota.
A protézis anyaga
A protézis anyaga általában fém és műanyag, sőt ma már van
kerámia térdprotézis is, azonban tudomásunk szerint Magyarországon ilyet még
nem ültettek be. A protézisgyártók sokféle anyaggal végeznek kutatásokat, és
újabb típusok kifejlesztésével igyekeznek egyre jobb és tartósabb minőségű
protéziseket előállítani.
Műtét és rehabilitáció
A műtét hozzávetőleg másfél óráig tart, és
érzéstelenítésben, illetve altatásban történhet. Általában a műtétet megelőző napon
kell a kórházban jelentkezni, és a műtét után öt-hat nappal lehet távozni az
intézetből. Vannak olyan kórházak, ahol más a gyakorlat, és a műtétet követően
több hétig bent marad a páciens, mivel már az intézetben elkezdik a
rehabilitációt. Az első kontrollvizsgálatra az operáció után hat héttel kerül
sor. Az orvos megvizsgálja a műtéti heget, a mozgásfunkciót, majd ezek
ismeretében és a protézis típusától függően állapítja meg a további teendőket.
Műtéti technika
Felgyorsítja a gyógyulást, illetve a rehabilitációt az
úgynevezett minimál invazív technika, mivel az ezzel történő műtét során kisebb
bemetszéssel operálnak. Ezt azonban nem mindenkinél lehet alkalmazni:
túlsúlyos, illetve erőteljes izomzattal rendelkező páciens esetében a
hagyományos eljárással műtenek. A protézis típusa, az operációs módszer és a
páciens életkora nagyban befolyásolja a felépülés ütemét, de nagy
általánosságban elmondható, hogy a műtét után 6 hónappal lesz teljes a
rehabilitáció.
Hat héttel kerül sor. Az orvos megvizsgálja a műtéti heget, a mozgásfunkciót, majd ezek ismeretében és a protézis típusától függően állapítja meg a további teendőket.
Forrás: szimpatika.hu
0 Megjegyzések