Életünk folyamatos döntések sorozata, mégis kevesen merünk
igazán kockázatos, vagy életünket gyökerestül átformáló döntéseket hozni.
Heidemarie Schwermer, a 69 éves németországi tanár és pszichoterapeuta 16 évvel
ezelőtt úgy döntött, hogy teljesen lemond a pénzről, a kölcsönösségen, bizalmon
és valódi emberi kapcsolatokon alapuló élet reményében.
Természetesen az ilyen elhatározások nem mennek egyik napról
a másikra – Heidemarie döntésének is volt előzménye. 1994-ben Németországban
nyitott egy Tauschring (cserebere) boltot, ahol bárki „eladhatta” tárgyait vagy
képességeit, készségeit, tudását, és beválthatta bármire, amire szüksége volt,
mindennemű anyagi ráfordítás nélkül. Heidemarie ráébredt arra, mennyi holmija
van, amit semmire sem használ, ezért elhatározta, hogy nem vásárol addig, amíg
helyette adhat valamit cserébe. Egy év múlva észrevette, hogy szinte semmire
sem kellett költenie, mert ily módon mindenhez hozzájuthatott. Ezt követte
aztán a nagy döntés.
Miután két gyermeke kirepült, felszámolta mindenét, és élete
minden területére kiterjesztette a pénz nélküli élet és az adok-kapok elvét.
Amikor egyik barátja szólt neki, hogy három hónapos amerikai útja idejére
rábízná a házát, Heidemarie úgy érezte: itt az idő. Mindenét elajándékozta,
azóta oda megy, ahová hívják, azt eszi, amit segítségnyújtás (takarítás,
tanácsadás stb.) fejében adnak neki. Mindene elfér egy bőröndben, mégis
jólöltözött – ruháit és kiegészítőit cserebere-shopokban szerzi, vagy hasonló
életmódot folytató barátaival barterezi. Schwermer két könyvet írt a pénz
nélküli életről szerzett tapasztalatairól, de megkérte a kiadót, hogy
honoráriumát adja oda jótékony célra. Van egy 200 eurós vésztartaléka, de
minden további pénzt, ami befolyik, továbbad. Nincs egészségbiztosítása, mert
nem akarja, hogy azzal vádolják: az állam nyakán élősködik.
Járja a világot, hogy beszéljen az életmódjáról, ugyanakkor
nem szeretné mindenkire ráerőltetni, pusztán megosztja tapasztalatait azokkal,
akiket érdekel – és a tapasztalat azt mutatja, hogy sokakat érdekel, életmódja
diákok és a túlfogyasztást kritikus szemmel néző felnőttek körében is
mozgalommá vált.
Ahol pedig sok a követő, ott sok a kritikus is. Heidemarie-t
legtöbbször azzal vádolják, hogy nem mondott le a pénzről, pusztán másokon
élősködik, mások pedig egyszerűen bolondnak nézik. Azt tapasztalta, hogy
tévéműsorokba is legtöbbször ezért hívják, hogy megkérdőjelezzék vállalásának
valódi értékeit, és elbagatellizálják, extrém esetben kinevessék – mint ahogy
az a róla készült dokumentumfilmben is megjelenik. Heidemarie ezeket a
támadásokat, bármennyire nehezen viseli is őket, azzal teszi helyre magában,
hogy kritikusainak általában a pénzen kívül nincs más értékük, így hát el sem
tudják képzelni, hogy lehetne egy pénz nélküli, kizárólag kölcsönösségen,
szereteten és bizalmon alapuló társadalomban élni.
„Nem bírom elviselni, ami a világban ma van. Azt hiszem, a
pénz, vagy ahogy egy barátom mondja, a pénz logikája, sokat hozzáadott a
jelenlegi helyzethez, amelyből természetesen nagyon nehéz kimászni. A pénz
elvonja a figyelmünket a valóban fontos dolgokról. Az összetartozásról, az
önzetlenségről és a szívből cselekvésről. Hogy ne azt nézzük, mit kapunk.
Hiszem, hogy ennek vége. Ez befejeződött, és valami újnak kell jönnie” – mondja
a róla készült film végén.
Forrás: otvenentul.hu
0 Megjegyzések