A szellemi és a testi komponens mellett az emocionális kimerülés is jelentős szerepet játszik.

A burnout nem olyan régóta elismert kórkép az orvostudományban, és bizonyára sok orvos van még, aki ezt a diagnózist nem akarja vagy nem tudja felállítani. A páciensek elég gyakran neurológusnál, pszichológusnál vagy legjobb esetben a „pszichoszomatikus sarokban” kötnek ki. Társadalmilag ennek a betegségnek még ki kell vívnia egy bizonyos elfogadást. De még fontosabb a személyes komponens, ami itt azt jelenti, hogy fogadjuk el a saját határainkat.

Pszichés tünetek

A legfontosabb tünetekhez mind pszichés, mind testi jelek tartoznak. Először rendszerint a fizikai és szellemi kimerülés érezhető. Egy belső hang újra és újra azt mondja: „nem bírok többet”. Megváltozik a környezettel szembeni látószög. A problémákat a beteg tagadja, eltussolja vagy elbagatellizálja. Végül a szociális kontaktusok és akár a családtagok is egyre inkább kiszorulnak, egy visszavonulás következik be a belső világba. Majd szorongás és depresszió lép fel, a beteg a növekvő belső ürességet többnyire drogfogyasztással és táplálkozási zavarokkal küzdi le.

Testi tünetek

A pszichés kimerülés testi tünetekben tükröződik vissza, vagy fordítva. A burnout állapotába került betegeknél tápanyaghiányokat és toxikus mérgezési jelenségeket figyeltek meg. Az anyagcsere már nem működik megfelelően, krónikus vírusos fertőzések bontakoznak ki, emelkedik a fertőzési hajlam a külső veszélyforrásokra. A testi kiégettség valódi erő- vagy energiahiányban fejeződik ki, amelyen a sportolók tápláléka vagy a rendszeres mozgás sem változtathat, vagy legalábbis gyors változást nem hoz.

Tehát a szellemi és testi komponens mellett az emocionális kimerülés is jelentős szerepet játszik. Az elismerés hiánya és az elégedetlenség az értéktelenség érzéséhez és önértékelési problémákhoz vezet. A beteg egyre inkább más embereket is felelőssé tesz a saját kudarcaiért, és nő a kétségbeesése. A következő tünetek tudhatók be a kiégési szindrómának:

A betegekben megvan az akarat, hogy saját maguknak és másoknak bizonyítsanak valamit.
Nagy teljesítményre törekednek, hogy minden elvárásnak megfeleljenek.
Ennek eredménye gyakran, hogy túlhajszolják magukat, mert a személyes szükségletek és a szociális kapcsolatok háttérbe szorulnak.
A betegek eltúlozzák vagy tagadják belső konfliktusaikat és problémáikat.
Elkezdenek kételkedni eddigi értékrendjükben. Az egykor fontos hobbik vagy barátok is veszítenek jelentőségükből.
A toleranciaküszöb is csökken, és mások semmibe vétele válik jellemzővé.
A betegek visszavonulnak a nyilvánosságtól, és lehetőség szerint kerülik a társas érintkezéseket.
A betegek viselkedése nagyon jelentősen megváltozik az őket ismerő emberek számára. Egyre szorongóbbá válnak, és kezdik értéktelennek érezni magukat.
Belső ürességet és reménytelenséget éreznek. Gyakran fejezik ki közönyüket, kimerült benyomást keltenek. Általában nincs jövőképük.
Fennáll a drogfogyasztás, az öngyilkosság, valamint a testi és mentális összeomlás veszélye.

Forrás: impulsermagazin.com