Minden hátrányukkal együtt a szuterénhelyiségek is nagyon
jól kihasználhatók - a következőkben bemutatott növényegyüttessel pedig igazán
felértékelődnek ezek a lakóterek is.
A kialakítás főbb szempontjai: a növények tartsák meg a lejtős talajt;
változatos, virágzó képet mutassanak az ablakon
kitekintőnek;
a növényzet nyújtson megfelelő takarást a nem kívánt
pillantások elől.
Szinte az ablakban köszönti a tavaszt a csillagvirág kék
virágaival, áprilisban pedig már az indás ínfű liláskék virágzatait
csodálhatjuk. Ezzel egy időben kezdenek kihajtani a nyáron virágzó növények, és
a lejtőt tartó kövek hamar el is tűnnek a tollbuga és a tűzeső lombozata alatt.
A sédbúza májusban mutatja meg először a finom virágzatát. Miközben megjelennek
az első harangvirágok kis kék szirmai, már a magasba emelkedtek a tollbuga
bugavirágzatai. A halvány rózsaszín árnyalatok remekül harmonizálnak a
háttérben megbúvó völgycsillaggal. Augusztustól már az őszi szellőrózsa
virágait lengeti a szél az ablak előtt.
Növények, amelyekre szükségünk lesz:
Négy tő vöröslevelű
indás ínfű (Ajuga reptans) 'Atropurpurea' fajta
Két-két tő balkáni
harangvirág (Campanula poscharskyana)
Egy tő gyepes sédbúza
(Deschampsia cespitosa)
Egy-egy tő
vöröslevelű tűzesőfajta (Heuchera micrantha) 'Palace Purple' fajta
Négy tő nagy
völgycsillag (Astrantia major)
Két-két tő
rózsaszínvirágú kerti tollbuga (Astilbe x arendsii) 'Rosa Perle' fajta
Öt-öt örmény
csillagvirághagyma (Scilla siberica)
Egy tő
rózsaszínvirágú őszi szellőrózsa (Anemone hupehensis 'Königin Charlotte' fajta)
Ültetés
Mindenekelőtt a talajt készítsük elő. A ház körül gyakran
nem túl jó minőségű a föld, keverjünk ezért bele bőségesen komposztot;
egyidejűleg alaposan tisztítsuk meg az építési törmeléktől és a gyomok
gyökereitől. Vizsgáljuk meg a vízellátás lehetőségét. Mivel az eresz alá csak
ritkán jut be az eső, ezért oda inkább ne is ültessünk hanem kaviccsal vagy
kőzúzalékkal takarjuk a talajt. Ha túl meredek a terület lejtése, akkor nagyobb
kövekre is szükség van, hogy megfogják a talajt. Építsünk be lábfej nagyságú
termésköveket, nagyjából a terület egyharmadát lefedve.
Ültetés késő nyáron
A technikai előkészületek után elérkeztünk az ültetéshez.
Legjobb, ha kihelyezzük a növényeket a tervezett helyükre, és fokozatosan,
lentről felfelé haladunk az ültetéssel.
A hűvös vidékeken a szellőrózsa ültetését lehetőleg
halasszuk tavaszra, nehogy fagykárt szenvedjen.
Az ültetés után alaposan öntözzük be a friss ágyást.
Használjunk finom lyukú öntözőrózsát, és ügyeljünk rá, hogy a víz beszivárogjon
a talajba, és ne folyjon el a lejtőn. Mindenképpen akadályozzuk meg, hogy
vízmosások jöjjenek létre, mert akkor hamar lemosódhat a lejtős terület egész
termőföldje.
Jó tanács: Ne csak az örmény csillagvirág kék virágaira
alapozzuk a tavaszi virágpompát: ültessünk hóvirágot (Galanthus nivalis) és
téltemetőt (Eranthis hyemalis) is. Az ültetés ideje itt is az ősz, de a
téltemető gumóit előtte 24 órán keresztül vízben kell áztatni.
Növényápolás az első évben
Használjuk a területre beépített köveket járólapokként, és
azokon haladjunk a kerti munkavégzés közben. Így nem tömörítjük feleslegesen a
talajt. Elvirágzás után nyessük le az indás ínfű hajtásait. Tulajdonképpen ez
nem alapvetően szükséges, de mivel az ablakból folyamatosan rálátunk a
növényre, ezért érdemes megtenni. Hűvös térségekben áprilisban kerítsünk sort a
szellőrózsa kiültetésére.
Száraz nyarakon rendszeresen öntözzük az ágyást.
Tápoldatozni tavasszal és nyáron kell, hogy gyorsan besűrűsödjön az állomány.
Az elvirágzott füvek hajtásait rendszeresen távolítsuk el, de az épségben
maradt bugákat díszként tavaszig is meghagyhatjuk. A tollbugát elnyílás után egészen a talaj közelében vágjuk
vissza.
A beállt állomány gondozása
Ha ritkásodni kezd a talajt takaró ínfű állománya, akkor
ássuk ki a töveket, és csak az erősebb levélrózsákat ültessük vissza. Akkor is
érdemes ezt megtenni, ha túlságosan besűrűsödött az állomány, és a szorosan
egymás mellett álló levélrózsák aprók maradnak.
Néha vissza kell fogni a túl erőszakosan terjedő
harangvirágot: egyszerűen vágjuk le a zavaró irányba növő hajtásait.
A sédbúzát öt-hat évente ki kell ásni, és a töveket szétosztani.
Ha túl magasra nő a tűzeső, ássuk ki, és ültessük el mélyebbre.
noihir.hu
0 Megjegyzések