A Nap felé száguldó ISON üstökös fényesedése egyelőre elmarad a várttól. Egyes csillagászok szerint az üstökös magja "betegeskedik", és már abban sem biztosak, hogy túléli a közeli találkozót a Nappal.
Ajánlat

Az idén novemberben érkező C/2012 S1 (ISON) jelű üstököst - várható fényessége és a remélt pompás látvány miatt - gyorsan "szuperüstökösnek", sőt az "évszázad üstökösének" kiáltották ki. A korábbi előrejelzések szerint legnagyobb fényessége a teliholdéhoz lesz hasonló. Ezzel biztosan bekerül az emberiség történetének öt legfényesebb üstököse közé. A legújabb megfigyelések azonban kevesebb okot adnak az optimizmusra. Az, hogy végül mit láthatunk majd a novemberi égen, nagyrészt attól függ, az elnyúlt pályán keringő üstökös túléli-e egyáltalán a Nap megközelítését.

Az ISON napközelsége november 28-án lesz, amikor mindössze 1,2 millió kilométerre halad el a Nap felszíne, a fotoszféra fölött. Ez azt jelenti, hogy mélyen belemerül a ritka, de nagyon forró gázból álló napkoronába, a Nap légkörének legkülső tartományába. Az eddigi tapasztalatok szerint a Naphoz közeledő, és megfelelő ütemben fényesedő üstökösöknek jó esélyük van arra, hogy túléljék a közeli találkozást, a lassabban vagy alig fényesedőknek viszont rosszabbak a túlélési esélyeik. Utóbbi esetben a gyenge fényesedést az okozhatja, hogy az üstökös magjából jórészt vagy szinte teljesen elfogytak az illékony anyagok, amelyek elpárolgásának köszönhető a fényesség növekedése. Ebben az esetben viszont nincs, ami összetartsa a laza szerkezetű üstökösmagot, így az a Nap közelében egyszerűen szétesik.

2012. szeptemberi felfedezésekor az ISON 17,3 magnitúdó fényességű volt, és néhány héttel ezelőttig 15,5 magnitúdóra fényesedett (a csillagászatban a magnitúdóskála "fordítva" működik, a kisebb számok jelentik a fényesebb objektumokat, a legfényesebb égitestek fényességét negatív szám fejezi ki)