Savanyú Jóska vagy Savanyó Jóska néven hírhedtté vált bakonyi betyár. 

A Néprajzi Lexikon ezt írja:
Betyár. A hozzá fűzött mondák Vas, Zala és Veszprém megyében máig is közismertek. Apja Veszprém megyében volt számadó juhász. Működésének fénykora 1878-tól 1884-ig tartott, akkor fogták el mulatozás közben a Halápi csárdában.

Nevéhez leggyakrabban egyetlen mondatípus különböző változatait fűzik. Savanyú Jóska apja Bezerédy Istvánnál volt cseléd. A gróf hallott a híres betyárról, és ezért kérte apját, mutassa be neki fiát. Savanyú Jóska álruhában kirabolta a grófot, majd felfedve kilétét minden értékét otthagyta. Más változatokban hátrahagyott írásából derült ki, hogy ő volt a tettes, és apjával küldi vissza a pénzt.

A Savanyú Jóskáról szóló mondák a volt uradalmi cselédek között terjedtek el, szociális mondanivalójuk hangsúlyozott. Savanyú Jóska a hős betyár megvédi a cselédeket a kegyetlen úrtól: „Savanyú Jóska meghallotta, hogy Bezerédy István a cselédjeinek a kommenciót nem adja ki, sőt annyira kínozta őket, hogy egyáltalán egy perc nyugtuk sem volt. Akkor elhatározta Jóska, hogy bemegy Bezerédyhez és felszólítja, hogy ha a cselédeknek úgy a természetben, mint pénzben a kommenciót ki nem adja, akkor az életét veszíti.”

----
Wiki:
Savanyú Jóska birkát lopott és emiatt lett törvényenkívüli. Betyárnak állt és bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. A róla szóló mondák jelentős része is ebben a régióban keletkezett. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki bandájával. Elkövetésükre jellemző volt a különös kegyetlenség, hiszen áldozataikat gyakran megverték és megkínozták. Először 1860-ban fogták le, amikor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1872-ben egy sitkei rablás miatt megint letartóztatták, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. Másodszor 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt. 1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival sikertelenül kirabolni, de ekkor már gyilkosságba keveredett, hiszen lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ezután egyre merészebb lett és a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal harmadmagával rabolta ki.

Az 1880-as évekre az ország legkeresettebb betyárjává vált. Sok vidéken feltűnt és Jóska a nyelvekkel is elboldogult, hiszen jól beszélte mind a magyar, mind a tót nyelvet és németül is megtanult élete során. Magyarul és németül írni és olvasni is tudott. A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene, hiszen Savanyú és számkivetett cimborái sikeresen bujkáltak a Bakony sűrűjében. Alacsony termete (mindössze 159 centiméter magas volt) sokszor segítette abban, hogy el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mellett, a bosszúvágy segített kézre kerítésében. Bandája egyik tagja Magyarósi István billegi bojtár feladta őt, mert Savanyúék 1883-ban nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtték. 1884 május 4-én a halápi csárdában, mulatozás közben fogták el. Magyarósi ide hívta a betyárokat áldomásra és a borba erős altatót kevert. Az így elbódított betyárt már könnyen lefogták.

Az 1886-os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal. A gyilkosságot nem tudták rábizonyítani, de még így is életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ezután több, mint húsz évet a börtönben töltött, 1901-ig Illaván, majd 1906-ig Vácott. Végül gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök kérelmére kegyelmet kapott. Kiszabadulásakor már jóval túl a hatvanon szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett, amit búcsúlevelében azzal indokolt, hogy reumája miatt kibírhatatlan fájdalmai voltak. Az orvosai szerint, fájdalmai enyhítése érdekében amputálni kellett volna a lábát, ám ő a műtét elől mereven elzárkózott.

Kép:Savanyú Jóska portréja Száva Sándor festményén.