Pólus Online

Rendkívül bevállalós, fülledten erotikus szexuális fantáziagyűjtemény a Q - Érzékek birodalma című francia film. Ám rendezője, aki a viccek Mórickájánál tanulta a filmezést, túl sokat vállal: a szoftpornót lélektani drámával hígítaná fel.

Annak a vitának, hogy férfi alkotó tud-e hitelesen női szemszögből történetet mesélni, legkésőbb Németh László mesterműve, az - egy nő szemszögéből egyes szám első személyben elmesélt - Iszony óta nincs semmi értelme. A Q - Érzékek birodalma sem azért olyan nevetségesen és elkeserítően hiteltelen, mert egy férfi írta és rendezte. Hanem azért, mert olyasvalaki írta és rendezte, aki a filmes nőábrázolásban egyáltalán nem kíván túllépni egy patriarchális társadalom legostobább közhelyein, és aki összekeveri a lélektani drámával a legegyszerűbb szexuális fantáziák szépelgő megjelenítését.

Q - Érzékek birodalma | Déborah Révy

Vagy egyszerűbben fogalmazva: aki szerint a nők pont olyanok, amilyennek a kis Móricka elképzeli őket. Aki szerint a nők egy nagy, közös zuhanyzóban saját meztelenségükről tudomást sem véve kacarászva csacsognak egymással pasijaik fura szexuális szokásairól, orgazmusokról, szeméremdomb-tetoválásokról és persze arról, hogy "minden férfi szemét". Aki szerint egy patologikusan szégyenlős szűzlány minimális ellenkezéssel hagyja, hogy egy másik, számára vadidegen nő egy nyilvános vécében kielégítse, ettől hatalmasat élvez, sőt, egy csapásra elmúlik a gátlásossága is. Aki szerint egy házibuliban a nők pár pohár sör után arról kezdenek beszélgetni, hogy mégiscsak ki kéne próbálni egymással is, és ketten át is vonulnak a szomszéd szobába hangosan sikítva elélvezni.

Ugyanakkor az, hogy a film nevetséges, korántsem akkora probléma, mint hogy őrülten hímsoviniszta, és hogy megfeszített izomzattal erősíti a rendkívül káros nőellenes, a nők elnyomását, adott esetben megerőszakolását támogató sztereotípiákat. Például, hogy a nők valójában kurvák akarnak lenni, azzal az egy engedménnyel, hogy ők választhassák meg, kivel fekszenek le a fizetővendégek közül - de ha ez teljesült, és fizetnek nekik a szexért, az "maga a mennyország". De Laurent Bouhnik rendező ugyancsak serénykedik a női test tárgyiasításában is: visszatérő, egyébként is túlesztétizált képsoraiban a nőket szó szerint beszélő puncikként ábrázolja - a kamera nem emelkedik felül a kerek fenekeken, a különféle mintázatúra fazonírozott szeméremdombokon és alkalomadtán a szeméremajkakon.

Q - Érzékek birodalma

Bouhnik mindezt egy erősen zavarodott, fiatal nő szexuális önfelfedező kálváriájával próbálja legitimálni - s a trükk jó, hiszen szegény lány cselekedeteire (ezerféle pornófantáziára a vadidegennek való felkínálkozástól a fenekelésen át a nedves bugyi elajándékozásáig) nem lehet rásütni a hiteltelenség vagy pornográf öncélúság vádját, hiszen a nehéz időszak, amin keresztülmegy, mindent megindokol. Persze alibiről van szó, amit nem érdemes komolyabban venni, mint egy átlagos szoftpornó átlagos kerettörténetét: Bouhnikot egyáltalán nem érdeklik a zavarodottság okai, nem foglalkozik eredetükkel, szimptómáival, csak a film legelején és legvégén fecsérel rá két-két mondatot. (Meghalt az apja, azért ilyen nehéz neki - rendkívül összetett válasz ez egy film alapkérdésére, meg kell hagyni.) Ráadásul még ezt a lelki bajt sem tudja vagy akarja legalább egy minimális érzékenységgel bemutatni. Ha ugyanis a főszereplő a saját problémái előli menekülésként választja a promiszkuitást, akkor nem élvezetből szexel, hanem mert attól várja - hiába - a feloldozást. Erről azonban egy szó sem esik a filmben: a lány szexi különc, nem pedig saját démonaival viaskodó szerencsétlen. 

Bouhnik látszólag amúgy is képtelen a problémák artikulálására: a néhány fiatal pár szexuális életét bemutató filmben megjelenik egy férjétől testileg elhidegült, a szexet vele csak elméletben kívánó, gyakorlatban arra képtelen nő története, amely pontosan annyira kidolgozatlan és árnyalatlan marad, mintha valóban szoftpornót néznénk. Úgy tűnik, tényleg erről van szó: a történetbe semmilyen szinten nem illeszkedő, szexmentes cselekményszál (egy alkalmazottainak nem fizető munkáltató) és a pszeudo-lélektani körítés csak humbug a puncimutogatás mellé.

Q - Érzékek birodalma | Déborah Révy

Ebben egyébként jó a film: valóban érzéki, egy forróságig telelehelt levegőjű hálókamráéhoz hasonló világot teremt az útkereső fiatalok szárny- (vagy inkább nemiszerv-)próbálgatásainak bemutatásával, a fülledt erotikával, a szép testekkel, kamaszfiú-agy rejtekéből előcsalt szituációkkal, változatosan romantikamentes helyszíneivel. Filmfesztiválok helyett a háromikszes csatornák koraéjjeli műsorsávjában vetítve, megtisztítva a lilaködös részektől, az amúgy is szánalmasan kidolgozatlan lélektani többlettartalomtól és jó esetben a hímsoviniszta máztól, egészen kiváló pornófilm lehetne.

- - - - - - - - - - - - - - -

A Q - Érzékek birodalma című filmet a Francia Filmtavaszon láttuk - adta hírül az origo.