Tudtad-e, hogy ...
... téli napforduló alkalmával ezeket a madarakat röptették, mintegy a Nap atyát tovább segítve égi útján, mivel ekkor van erején kívül.
...a kerecsensólyom eleségül kiszemelt áldozatát egyetlen jól irányzott csapással semmisíti meg. Nem okoz felesleges fájdalmat, és nem kínoz aljas módon. Ez azért fontos, mert az összes többi ragadozó madár, még élõ áldozatát kezdi el falni.
- Nagy Lajos solymásziskolát alapított Veszprémben.
...a török hódoltság alatt egyes területeken ezzel a madárral válthatták meg a kirótt adót. Egy kerecsen 10-20 ló árának felelt meg.
...aki a kerecsensólyommal vadászik, az egyben tenyészti is a madarat, mert a solymászok nem fészekrablók. Tehát vadászni csak tenyésztett sólyommal illik. A kézzel nevelt sólyomfióka a legkezesebb, ezzel a legkönnyebb vadászni.
...amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani onnantól már turulnak. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig kátának.
Barna színû, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tûnõ ragadozó madár, 45-55 cm testhosszal és 105-130 cm szárnyfesztávolsággal. A hímek súlya 730-990g, a tojóké 970-1300g között változik. A tojók nagyobbak a hímeknél, de ez a különbség nem annyira kifejezett, mint például a vándorsólyomnál. Az öreg madarak háta sárgásbarna, fejük általában világos, néha egészen fehéres színû. Barkójuk keskeny, határozatlan. Az öregek jellemzõje a világos, sokszor fehér mell, amely a has felé sûrûsödõ, csepp alakú pettyekkel mintázott. Lábuk és viaszhártyájuk sárga. Összességében világosabbak, mint a fiatal madarak.
A frissen kirepült fiatal madarak alapszíne szintén barna, azonban mellükön és hasukon a csepp alakú foltok sûrûbbek és hosszanti csíkokká állnak össze, barkójuk kifejezettebb és fejük is sötétebb. Viaszhártyájuk és lábuk kékes színû, és csak kétéves korukban kezd sárgára színezõdni. Összességében sötétebb színezetûek az öreg madaraknál.
A kerecsensólyom röpképe hasonlít a hazánkban elõforduló másik nagytestû sólyomfaj, a vándorsólyom röpképére, azonban a kerecsen szárnya kevésbé hegyes, és az alsó szárnyfedõk sötétebbek, mint az evezõtollak, azoktól jól láthatóan elkülönülnek, ellentétben a vándorsólyommal, amely szárnyfedõi az evezõkkel nagyjából megegyezõ árnyalatúak.
Elsõsorban a ligetes erdõkkel, fasorokkal, ürgés legelõkkel tarkított élõhelyeket kedveli. Középhegységeinkben elõszeretettel fészkelt sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Hazánkban, hegyvidéken napjainkban már nem fészkel. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költõhelyeket részesíti elõnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévõ, elhagyott parlagi sas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétõl napjainkig a holló állománya jelentõs mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségû oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetõséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévõ elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetõségek korábban számára korlátozottak voltak.
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsõsorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az idõjárás függvényében január végén, február elején kezdõdik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozó madárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elûzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdõdik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják õket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.
Fényképezte: Csonka Péter,természetfotós
...a kerecsensólyom eleségül kiszemelt áldozatát egyetlen jól irányzott csapással semmisíti meg. Nem okoz felesleges fájdalmat, és nem kínoz aljas módon. Ez azért fontos, mert az összes többi ragadozó madár, még élõ áldozatát kezdi el falni.
- Nagy Lajos solymásziskolát alapított Veszprémben.
...a török hódoltság alatt egyes területeken ezzel a madárral válthatták meg a kirótt adót. Egy kerecsen 10-20 ló árának felelt meg.
...aki a kerecsensólyommal vadászik, az egyben tenyészti is a madarat, mert a solymászok nem fészekrablók. Tehát vadászni csak tenyésztett sólyommal illik. A kézzel nevelt sólyomfióka a legkezesebb, ezzel a legkönnyebb vadászni.
...amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani onnantól már turulnak. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig kátának.
Barna színû, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tûnõ ragadozó madár, 45-55 cm testhosszal és 105-130 cm szárnyfesztávolsággal. A hímek súlya 730-990g, a tojóké 970-1300g között változik. A tojók nagyobbak a hímeknél, de ez a különbség nem annyira kifejezett, mint például a vándorsólyomnál. Az öreg madarak háta sárgásbarna, fejük általában világos, néha egészen fehéres színû. Barkójuk keskeny, határozatlan. Az öregek jellemzõje a világos, sokszor fehér mell, amely a has felé sûrûsödõ, csepp alakú pettyekkel mintázott. Lábuk és viaszhártyájuk sárga. Összességében világosabbak, mint a fiatal madarak.
A frissen kirepült fiatal madarak alapszíne szintén barna, azonban mellükön és hasukon a csepp alakú foltok sûrûbbek és hosszanti csíkokká állnak össze, barkójuk kifejezettebb és fejük is sötétebb. Viaszhártyájuk és lábuk kékes színû, és csak kétéves korukban kezd sárgára színezõdni. Összességében sötétebb színezetûek az öreg madaraknál.
A kerecsensólyom röpképe hasonlít a hazánkban elõforduló másik nagytestû sólyomfaj, a vándorsólyom röpképére, azonban a kerecsen szárnya kevésbé hegyes, és az alsó szárnyfedõk sötétebbek, mint az evezõtollak, azoktól jól láthatóan elkülönülnek, ellentétben a vándorsólyommal, amely szárnyfedõi az evezõkkel nagyjából megegyezõ árnyalatúak.
Elsõsorban a ligetes erdõkkel, fasorokkal, ürgés legelõkkel tarkított élõhelyeket kedveli. Középhegységeinkben elõszeretettel fészkelt sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Hazánkban, hegyvidéken napjainkban már nem fészkel. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költõhelyeket részesíti elõnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévõ, elhagyott parlagi sas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétõl napjainkig a holló állománya jelentõs mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségû oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetõséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévõ elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetõségek korábban számára korlátozottak voltak.
A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsõsorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az idõjárás függvényében január végén, február elején kezdõdik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozó madárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elûzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdõdik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják õket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.
Fényképezte: Csonka Péter,természetfotós
0 Megjegyzések