A hollókői népviselet a mai napig élőnek tekinthető, de már csak a vasárnapi szentmisékre, jeles ünnepek alkalmából veszik fel a lányok és az asszonyok. A férfiak a 20. század közepe óta nem hordják. 

Az ünnepi felsőruházat valaha a család anyagi helyzetét is tükrözte, egyben öröklődő vagyontárgy is volt. A viselet a családi állapotot kifejező főkötő, az ingváll és a sok alsószoknya. Utóbbiból munkához kettőt, ünnepeken húszat is felvettek a hollókői nők. Az ingváll több rétegű ruhadarab: vászon, gyolcs, selyem, végül tüll ujjat illesztettek össze, s az egészet együtt bíbor ingvállnak hívták.
A női viselet elmaradhatatlan tartozéka a többsoros gyöngy, a kaláris, melyet apró virágokkal díszítenek. Jellemzője továbbá a rövid, térdet alig takaró, sok szoknya és a fiatal asszonyok kendőből hajtogatott "menyecskéje". Férjhez menő lányok ünnepnapon akár 10-15 alsószoknyát is fölvesznek, míg az asszonyoknak mindössze 6-8 szoknya illik.

A férfiak szűk fekete nadrágot, hímzett gyolcsinget és pitykével, hímzéssel díszített posztó lajbit viselnek. Fekete, alul keskeny csíkban hímzett, klott szakácska kerül a derekukra, melyet széles tarka szalaggal díszítenek. Fejüket fekete pörge kalap takarja, míg lábukon csizmát viselnek.