Gyakorlati útmutató sikeres gyermekükért aggódó szülőknek. Korunk gyermekbetegsége a hiperaktivitás. Egyre több szülőtől és pedagógustól lehet hallani, hogy a gyerek koncentrációs zavarokkal küzd, izgága, kezelhetetlen, stb…

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekintik. Gyakran egyszerűen csak hiperaktivitásnak nevezik, holott létezik hiperaktivitás figyelemzavar és egyéb tünetek nélkül.

A figyelemzavar tünetei időnként bárkinél jelentkezhetnek, de csak akkor beszélünk figyelemzavarról, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, azaz a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több is jelentkezik.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar legjellemzőbb tünetei a viselkedés három fő területén jelennek meg. Ezek a motórium (mozgásosság), az impulzivitás (indulati élet) és a figyelem.

A motórium területéről (a diagnózishoz legalább két tünetnek kell fenn állnia az alábbiakból):

    A gyermek megállás nélkül futkározik, a helyiség bútorait rendszeresen mászókának használja.
    Képtelen egy helyben ülni.
    Ülő helyzetben is izeg-mozog.
    Alvás közben is sokat mozog.
    Olyan, mintha „fel lenne húzva”.

Az impulzivitás tünetei (a diagnózishoz legalább három tünetnek kell fennállnia az alábbiakból):

    Gyakran előbb cselekszik, mint ahogy gondolkodnék.
    Feltűnően gyorsan és sokszor vált át egyik cselekvésből a másikba.
    Feladatait, munkáját képtelen megszervezni.
    Életkorához viszonyítva túlzottan sok ellenőrzést igényel.
    Játékokban, a csoportban nagyon nehezen tudja kivárni, míg sorra kerül.

A figyelemzavar tünetei (a diagnózishoz legalább három tünetnek kell fennállnia az alábbiakból):

    Gyakran nem tudja befejezni, amit elkezdett.
    Gyakran észrevehető, hogy „nem figyel oda”.
    Figyelme könnyen elterelhető.
    Képtelen koncentrálni az iskolai munkájára vagy más, folyamatos figyelmet igénylő feladatra.
    Nem tud tartósan játszani egy játékot, illetve nem tudja tartósan lekötni magát egy játékszerrel.

Forrás: Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, 99-106.o.)

Arra bátorítok minden szülőt, hogy szorongások nélkül forduljon szakemberhez, ha úgy érzi, vagy arra kap jelzést az óvodából, iskolából, hogy a gyermeke viselkedése eltér az elvárt viselkedéstől. Teljes nyugalommal feltárhatja az otthoni helyzetet, hiszen a pszichológus nem fog ítélkezni felette, nem fogja kritizálni, hanem a legjobb tudása szerint abban fogja segíteni, hogy megtalálják a baj okát, és megszűntessék a tüneteket.