Szabolcsban 100-120 forintot adnak a kereskedők a kiváló minőségű gyümölcsért, és mire a vásárlóhoz ér, két és félszeresére drágul. 

Drágán adják a budapesti piacokon a zöldség- és gyümölcsféléket. Míg Szabolcsban például 100-120 forintot fizetnek a kereskedők a termelőknek a kiváló minőségű almáért, mire a gyümölcs a vásárlóhoz ér, akár két és félszeresére, háromszorosára drágulhat. Az okok összetettek, ahogyan az a láncolat is, amíg a termelőtől a fogyasztóig eljut a gyümölcs. Aki tud, leutazik a Nyírségbe, az alma és a krumpli hazájába, ott veszi meg a gyümölcsöt, zöldséget, de sokan nem tehetik ezt meg, így aztán a termék utazik, és mire a fővárosba vagy az ország valamely másik nagyvárosába ér, lényegesen drágább lesz.

A Hajnal-tájban megszólaló termelő is közvetlenül a pultos kereskedőknek adja el a jó minőségű almát. Azt mondja, 100-120 forintot kap kilójáért, így a gyümölcs szinte egy nap alatt körülbelül 50 százalékos haszonnal fordul meg, de legalább biztosan és rendszeresen a pénzéhez jut, nincs kiszolgáltatva a multik 60-90 napos fizetési készségének. A másik nyilatkozó gazda is piaci kereskedőnek adja tovább az áruját. A késő őszi 125 forint után most valamivel többet kap a gyümölcs kilójáért, de azt mondja, a rezsivel együtt ez így is csak „minimálár”. Hozzáteszi azt is, az már nem az ő dolga, hogy akinek szállított, az mennyiért kínálja az árut a vásárlónak.

Mártonffy Béla, a Zöldség-Gyümölcs Terméktanács titkára is elismeri, hogy - bár a szállításnak, árusításnak is vannak költségei - néha indokolatlanul magasra mennek az árak, de hozzáteszi: az étkezési minőségi árukínálatnak igenis is vannak költségei. Takács Ferenc, az Alma Terméktanács elnöke szerint az a legnagyobb gond, hogy a hasznon nem egyenlő arányban osztoznak a termékpálya szereplői, a kereskedők járnak a legjobban. Amikor a kockázatokat vállaló, az ültetvényeit gondozó, azok termőre fordulását 3-5 évig váró gazda rendre 200 forint fölötti árakat tapasztal a piacon, nem érti, hogy miért a kereskedőknél keletkezik extraprofit.