Negyvenkilenc éves nő vagyok, tizenkét éve elvált. Világéletemben keményen dolgoztam, mint fodrász, mégsem tudtam elérni, hogy legyen egy saját üzletem. Most majdnem sikerült elindítani a saját vállalkozásomat, meg is volt a bérleti díjra a spórolt pénzem, de akkor megismertem Ferit.

Feri ötvennégy éves, szintén elvált. Egy ötnapos, bécsi hajóúton ismerkedtünk meg, ahol ő a felnőtt lányával volt, én pedig egy barátnőmmel. Úgy történt, hogy mindannyian a huszonhármas asztalnál kaptuk a reggelit, vacsorát.

Már az első étkezésnél éreztem, hogy van valami zizgés köztünk, nem is ment le egy falat se a torkomon. Én az elmúlt tizenkét évben kapcsolat nélkül éltem, még futó kalandjaim sem voltak, egyszerűen azért, mert senki olyannal nem hozott össze a sors, aki megindított volna bennem valamit.

Meg talán azért is magányosodtam el így, mert a házasságom nagyon kimerített, a férjem egy örök gyerek volt, akire semmit nem lehetett rábízni, sőt, úgy kellett vigyázni rá, mint egy kisbabára. Veleszületett koszorúér problémája volt, így nagyon kellett volna figyelnie a koleszterin szintjére, de ő úgy élt, mintha halhatatlan lenne.

Az egész életem rettegés volt

Többször is kórházba került élet és halál között, többször megműtötték, de ő tovább folytatta italozó, dohányzó és zsírzabáló életmódját. Én a házasságunk huszonkét évét végig rettegtem, voltak hetek, amikor minden éjjel zokogtam, úgy aggódtam érte, de egyszer csak elég lett. Rádöbbentem, hogy hiába igyekszem, nem tudom őt megmenteni, ha ő nem akarja.

Ezzel a felismerésemmel közel egy időben le is bukott valami nőügy miatt, ami engem már nem is érdekelt, viszont kapóra jött ahhoz, hogy megkérjem, váljunk el. Beleegyezett.

Rám zúdult a szerelem

Szóval, a szerelem már rég elkerült, így aztán szinte ismeretlen volt az a rám zúduló érzés, ami a hajó étkezőjében meglepett. Feri inkább szimpatikus volt, mint jóképű, de nekem pont a zsánerem. Kissé köpcös, kopaszodó, jó kedélyű férfi, aki imád élni, imádja a szép dolgokat, akár egy épületről, akár egy növényről van szó.

Forrás: kiskegyed.hu