Kutatók szerint az antarktiszi tengeri jég és a szilás cetek szoros kapcsolatban állhatnak egymással.
Az Antarktisz körüli Déli-óceán fontos régió a globális tengeri táplálékláncok és szénciklus szempontjából a tengeri jég kialakulása és egyedülálló plankton-ökoszisztémája miatt. Eme ökoszisztémák eredete az antarktiszi jégtakaró megközelítőleg 33,6 millió évvel ezelőtti kialakulásához vezethető vissza – mutatta ki egy nemzetközi kutatócsapat. A tanulmányt a Science folyóiratban közölték, és azt mutatja, hogy a tengerijég-ökoszisztéma fejlődése valószínűleg elősegítette a nagyobb testű élőlények – mint a szilás cetek és a pingvinek – adaptálódását és evolúcióját.
A kutatók kielemezték a tengerfenéken 2010-ben begyűjtött üledékmintákat. Ezek 1000 méteres mélységből származnak az aljzat alól, és új betekintést engednek a régmúlt időkbe. Egy 2012-ben publikált tanulmány azt mutatta, hogy 53 millió évvel ezelőtt szubtrópusi növények borították az Antarktiszt. A következő 20 millió év során a globális klíma fokozatosan lehűlt. Az új vizsgálat egy 33,6 millió évvel ezelőtti időszakra fókuszál, amikor igen rövid időn belül óriási jégtakaró alakult ki az Antarktiszon, ami drámaian megváltoztatta a kontinens és a környező Déli-óceán ökoszisztémáit és életfeltételeit.
Az óceáni plankton főleg algákból áll, melyek nagy része nem marad meg az üledékekben. Viszont az egysejtű dinoflagelláták – egyfajta algacsoport, mely szerves, megkövesedésre képes anyagot hordoz – több millió éven át fennmaradhatnak, így értékes eszközt nyújtanak a vizsgálatokhoz.
A kutatók kiderítették, amikor az Antarktisz szubtrópusi és jégmentes volt, a környező vizeket számos dinoflagellátafaj lakta, ami jellemző a relatíve meleg klímára. Azonban attól a pillanattól fogva, hogy jégsapka alakult ki a területen, a diverzitás megszűnt, és csak ama fajok maradtak fenn, melyek adaptálódni tudtak az ideiglenes jégtakaróhoz és a modern tengerijég-környezetre is jellemzőek. Az egysejtűek csak akkor képviseltetik magukat nagy számban, amikor a tengeri jég tavasszal és nyáron elolvad, ennélfogva az év csak eme szűk időszakában szolgálnak táplálékforrásként más állatoknak.
Az Antarktisz körüli vizek kritikus szerepet játszanak az óceáni táplálékláncban. Az algavirágzás csak nyáron indul meg, amikor a jég elolvad. Eme virágzások az apró, egysejtű organizmusokat – mint a dinoflagelláták bizonyos fajai –, és a nagyobb állatokat is kulcsfontosságú táplálékforráshoz juttatják.
Jörg Pross, a vizsgálat társszerzője szerint a dinoflagelláták sokféleségének eme hirtelen átalakulása egyértelműen jelzi, hogy az egész plankton-ökoszisztéma megváltozott. „Az ideiglenes tengerijég-takaróhoz adaptálódott dinoflagelláták egyedszámának felduzzadása igazolja a Déli-óceán táplálékláncának teljes átszerveződését.”
A láncban magasabban elhelyezkedő, nagyobb testű állatok valószínűleg szintén adaptálódtak, mivel az algavirágzási időszakok egyre rövidebbé és intenzívebbé váltak. „Adataink azt sugallják, hogy ez a változás ösztönözhette a modern szilás cetek és pingvinek evolúcióját” – mondja a kutató. Az eredmények nyomós érvekkel támasztják alá, hogy a nagyobb klímaváltozások gyakran járnak együtt különösen gyors biológiai evolúcióval.
Az antarktiszi tengeri jég elősegítette a szilás cetek evolúcióját-tudomány,élővilág
Kutatók szerint az antarktiszi tengeri jég és a szilás cetek szoros kapcsolatban állhatnak egymással.
Az Antarktisz körüli Déli-óceán fontos régió a globális tengeri táplálékláncok és szénciklus szempontjából a tengeri jég kialakulása és egyedülálló plankton-ökoszisztémája miatt. Eme ökoszisztémák eredete az antarktiszi jégtakaró megközelítőleg 33,6 millió évvel ezelőtti kialakulásához vezethető vissza – mutatta ki egy nemzetközi kutatócsapat. A tanulmányt a Science folyóiratban közölték, és azt mutatja, hogy a tengerijég-ökoszisztéma fejlődése valószínűleg elősegítette a nagyobb testű élőlények – mint a szilás cetek és a pingvinek – adaptálódását és evolúcióját.
A kutatók kielemezték a tengerfenéken 2010-ben begyűjtött üledékmintákat. Ezek 1000 méteres mélységből származnak az aljzat alól, és új betekintést engednek a régmúlt időkbe. Egy 2012-ben publikált tanulmány azt mutatta, hogy 53 millió évvel ezelőtt szubtrópusi növények borították az Antarktiszt. A következő 20 millió év során a globális klíma fokozatosan lehűlt. Az új vizsgálat egy 33,6 millió évvel ezelőtti időszakra fókuszál, amikor igen rövid időn belül óriási jégtakaró alakult ki az Antarktiszon, ami drámaian megváltoztatta a kontinens és a környező Déli-óceán ökoszisztémáit és életfeltételeit.
Az óceáni plankton főleg algákból áll, melyek nagy része nem marad meg az üledékekben. Viszont az egysejtű dinoflagelláták – egyfajta algacsoport, mely szerves, megkövesedésre képes anyagot hordoz – több millió éven át fennmaradhatnak, így értékes eszközt nyújtanak a vizsgálatokhoz.
A kutatók kiderítették, amikor az Antarktisz szubtrópusi és jégmentes volt, a környező vizeket számos dinoflagellátafaj lakta, ami jellemző a relatíve meleg klímára. Azonban attól a pillanattól fogva, hogy jégsapka alakult ki a területen, a diverzitás megszűnt, és csak ama fajok maradtak fenn, melyek adaptálódni tudtak az ideiglenes jégtakaróhoz és a modern tengerijég-környezetre is jellemzőek. Az egysejtűek csak akkor képviseltetik magukat nagy számban, amikor a tengeri jég tavasszal és nyáron elolvad, ennélfogva az év csak eme szűk időszakában szolgálnak táplálékforrásként más állatoknak.
Az Antarktisz körüli vizek kritikus szerepet játszanak az óceáni táplálékláncban. Az algavirágzás csak nyáron indul meg, amikor a jég elolvad. Eme virágzások az apró, egysejtű organizmusokat – mint a dinoflagelláták bizonyos fajai –, és a nagyobb állatokat is kulcsfontosságú táplálékforráshoz juttatják.
Jörg Pross, a vizsgálat társszerzője szerint a dinoflagelláták sokféleségének eme hirtelen átalakulása egyértelműen jelzi, hogy az egész plankton-ökoszisztéma megváltozott. „Az ideiglenes tengerijég-takaróhoz adaptálódott dinoflagelláták egyedszámának felduzzadása igazolja a Déli-óceán táplálékláncának teljes átszerveződését.”
A láncban magasabban elhelyezkedő, nagyobb testű állatok valószínűleg szintén adaptálódtak, mivel az algavirágzási időszakok egyre rövidebbé és intenzívebbé váltak. „Adataink azt sugallják, hogy ez a változás ösztönözhette a modern szilás cetek és pingvinek evolúcióját” – mondja a kutató. Az eredmények nyomós érvekkel támasztják alá, hogy a nagyobb klímaváltozások gyakran járnak együtt különösen gyors biológiai evolúcióval.
0 Megjegyzések