Thaiföld, az egyik legszebb és legbékésebb nemzet a világon, de van egy halálos titka – a kegyetlen kutyahús-kereskedelem.

Évente több ezer kutya tűnik el az országban, de nem csak a kóbor kutyák, hanem a kedvtelésből tartott kutyák is áldozatául esnek ennek a kegyetlen, illegális kereskedelemnek. Ma már nem csak a thai-i, laoszi és vietnámi tányérokba kerül kutyahús, hanem a világban egyre több étterem veszi fel a listájára, akár illegálisan is.

Egy új, egészestés oknyomozó dokumentumfilm készül arról, milyen kegyetlenségeken mennek keresztül a kutyák az emberi vágyak kielégítése érdekében. A dokumentumfilm címe: Árnyék kereskedelem- a hűség ára - Shadow Trade.

Ezt a szívszaggató történetet John Keeble meséli el a dokumentumfilmben. Keeble a Guardian újságírója, aki az állatok jogaiért és jólétéért küzd.  Egy évig kísérte figyelemmel a thai-központú jótékonysági szervezet, a Soi Dog Foundation munkáját, akik azért küzdenek, hogy véget vessenek a primitív kutyagyilkosságoknak.

Keeble szerint tudta mit fog látni a helyszíneken, de mégis drámaian hatott rá a valóság, amikor a helyszíni felvételeket készítették. A legnehezebb pillanat számára az volt, amikor felvételteleket készítettek a sokkoló gyilkosságokról. Sokszor már a ketrecben kivégezték a kutyákat és hallotta a többi kutya nyüszítését, akik miközben vártak a sorsukra, mintha sírtak volna társukért. Látott félelemtől reszkető kutyákat saját ürülékükben, vagy a ketrecekben elpusztult kutyákat, melyek már oszlásnak indultak, még élő társaik mellett. Étlen, szomjan szállítják a kutyákat, sokan megvadulnak az átélt élmények hatására. Kiszabadításuk után sok idő is eltelhet, mire újra bíznak az emberben. Sokszor civilek derítik fel az illegális csatornákat és miután a hatóságok kiszabadítják a kutyákat egy befogadó állomásra szállítják őket, ahol megpróbálják a gazdáikat megkeresni.



 Helyiek is segítették a dokumentumfilm elkészítését, nem egyszer a helyi hatóságokkal vagy fegyveres civilekkel együtt mentek éjszaka filmet forgatni, hisz a titkos csempész utakat, nem csak a kutyakereskedők használják, hanem az illegális fegyverkereskedők és drogcsempészek útvonala is. Maga az illegális kutyahús-kereskedelem Ázsiában, majdnem annyira jövedelmező iparággá nőtte ki magát, mint a drog vagy a fegyverkereskedelem.

A filmet nem csak a világnak szánják, hanem a thai-i és vietnámi döntéshozókra és a helyiekre is nyomást akarnak gyakorolni. Thaiföld lakosságának 95 százaléka buddhista, a film készítői bíznak abban, hogy kiállnak a kegyetlen gyilkosság ellen, hisz az ország lakosságának csak kis része fogyaszt kutyahúst, a többi külföldre megy, jobb esetben csak a környező országokba.

Az ország északi részén pár népcsoport kulturális hagyománya, és ma már nem ritka az sem, hogy bottal verik agyon a nyílt utcán a kutyákat és viszik haza megfőzni. Ezek legtöbbször nem kóbor ebek, hanem háziállatok, szerető gazdikkal.

A kutyahús-kereskedelem központja, Bangkok. Innen csempészik tovább az állatokat, de nem ritka az sem, hogy a kutyákat Bangkok utcáiról, templomai környékéről szerzik be, ha nem elég a begyűjtött állomány.



 A dokumentumfilm legtöbb jelenetét Thaiföldön vették fel, de sikerült forgatni a vietnámi Hanoi külvárosában is. A legtöbb jelenet túl borzalmas ahhoz, hogy bemutatásra kerüljön, de az elkészült anyag így is sokkoló.

Cherique O'Brien, a Shadow Trade producere azt mondta, bízik a változásban. Napjainkban a televízió a „leghangosabb” csatorna, amin keresztül meghallhatják az emberek a szenvedő kutyák hangjait. Nincs jobb médium, amin keresztül a kutyák története bejuthat a köztudatba és egyre több embert cselekvésre késztett a világban. Ezért világszerte vetíteni fogják a televíziós csatornák.

A primitív gyilkosságok beszüntetése érdekében több ország kutyaalapítványa is csatlakozott és adta támogatását a film elkészítéséhez – Kína, Svájc, Egyesült Királyság. Azzal, hogy nemzetközivé teszik az ügyet, bíznak a változásban és cselekvésre ösztönzik az országokat és remélik, visszaállítják az állatok jogait.