Világbajnoki aranyérmet nyert a magyar vegyespáros a kanadai Frederictonban megrendezett Curling Vegyespáros Világbajnokságon - áll a Magyar Curling Szövetség közleményében. Palancsa Dorottya és Kiss Zsolt a döntőben Svédország ellen óriási csatában "extra endben" harcolta ki a győzelmet. A Rókusfalvy András, a Magyar Curling Szövetség elnöke által jegyzett közleményben az áll: a magyar curling történelmi, első világbajnoki aranyérme most abban a versenyszámban született meg, amely jó eséllyel olimpiai szám lesz a Szocsit követő dél-koreai Téli Olimpián. Vegyespárosban Magyarország már 4 éve, 2009-ben ezüstérmet nyert, így ez a siker nem előzmény nélküli. Hatalmas dolog Kanadában európai curlingesnek nyernie, abban az országban, ahol másfél millió leigazolt curlingjátékos van, és ez a sport igazi nemzeti sportnak számít. A magyar curling számára pedig óriási lépés ez a világbajnoki cím a sportág hazai ismertségéhez és elismertségéhez vezető úton, míg nemzetközi téren újabb lépés a világ élvonalához - fogalmaz a szövetség elnöke. A curling A curling (jégteke) csapatjáték, a téli sportok egyike. A játékot két csapat játssza, mindkét csapat nyolc-nyolc követ csúsztathat a jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe. Az a csapat nyer, amelynek kövei a legközelebb esnek a kijelölt kör középpontjához. A sportág magyar elnevezésére több kísérlet is történt már. Leginkább a csúszókorong és a jégteke jött szóba, mely nevek mindenképpen szerencsésebbek a surrogó játéknál. Ugyanakkor a jégteke sem tűnik megfelelőnek, a játéknak ugyanis vajmi kevés köze van a tekéhez, a csúszókorong pedig más, bár némileg hasonló, általában nem jégen űzött sportágat jelöl. Egyelőre marad a curling elnevezés, hazai sportszövetsége a Magyar Curling Szövetség, nemzetközi szövetsége a World Curling Federation. A két négyfős csapat felváltva csúsztatja köveit a célmező felé, a cél minél több korong elhelyezése a házban (a kövek kb. 19 kg-osak, skóciai gránitból készülnek). Minden csapattag két-két követ csúsztathat. A csúszás különböző korrekcióit (gyorsítás, kanyarba irányítás) a többi csapattag söpréssel végezheti, a kőhöz azonban nem érhetnek hozzá. A söpréssel nem is annyira a jég tisztítása a feladat, hanem bizonyos hő biztosítása a jégfelületen, amivel a korong sebességét és irányát lehet befolyásolni. A négy csapattagnak általában kötött helye van a lökések sorában, ezek elnevezése utal arra, mikor kell következniük (1st, 2nd, 3rd, skip). Az első játékos neve lead is lehet, a befejező csapattag pedig általában a csapatkapitány (skip). Egy mérkőzés tíz endből (magyarul nevezhető játékmenetnek) áll. A csapatoknak az egész mérkőzést tekintve 73–73 perc játékidő áll rendelkezésükre. Egy end 8–8 kő csúsztatásából áll. Az end győztese az a csapat, amelynek köve(i) a célterület középpontjához a legközelebb van(nak) az end végén. A csapat annyi pontot kap, ahány korong van közelebb a középponthoz, mint az ellenfél legközelebbi köve. Minden end végén térfélcsere következik, aminek az a praktikus oka, hogy a köveket nem kell minden alkalommal „visszaköltöztetni” a kiindulási helyre. Minden endet az előző kör nyertese kezdi, a vesztesé az új endben a „hammer” (kalapács), azaz ők a kedvezményezettek, mert ők csúsztathatják az utolsó követ. Ha egy end döntetlenül végződik (0–0, vagyis egyetlen kő sincs a célterületen) akkor az előző end kezdési sorrendje marad érvényben. Az a csapat győz, amelyik a tizedik end végén több ponttal rendelkezik. Ha az állás döntetlen, a mérkőzést egy 11. end lejátszásával döntik el. Az extra endben a csúsztatás sorrendje a szabályok szerinti, vagyis az előző end eredménye határozza meg. A játékidő ilyenkor nullázódik, és minden hosszabbításos endben a csapatoknak 8–8 perc áll rendelkezésre. A curlingpálya hosszúsága 45,5 m, a két végén elhelyezkedő ház külső gyűrűjének sugarai 1,83 m/1,22 m, belső gyűrűjének sugarai 0,61 m/0,15 m. A belső gyűrű neve tee, a közepe a button. A ház középpontja a a pálya végétől 4,88 m-re van, a lábtartó, ahonnan a sportoló elrugaszkodik, a végétől 1,22 m-re van. A pályán keresztben három vonal helyezkedik el: a tee-vonal a kör középpontján megy át, a back-line a ház (a kör) érintője a pálya vége felé eső részen, a harmadik a hog-line, az a vonal, ahol a csúsztató játékosnak el kell engednie a korongot. A pálya általában fedett (ez nemzetközi versenyeken kívánalom), készítéséhez desztillált vizet használnak. Felülete enyhén érdes, piciny domború kiemelkedések vannak rajta. Ennek oka az, hogy a teljesen sima jégen túlságosan tapadna a korong, és irányítása is nehézkesebb lenne. A kis dudorokat úgy érik el, hogy a játék előtt és az ötödik end után kézi permetezőből langyos desztillált vizködöt permeteznek a felületére. A curlingjátékosok cipőjük talpán csúszásgátló és csúszást segítő réteget viselnek. A csúszó láb talpa általában teflonbevonatú műanyag (slider), a hajtó lábé jégen tapadó gumianyag. A kő egy skót szigetről, Ailsa Craigről származó gránit. Átmérője 30 cm, magassága 12 cm és 19,1 kg súlyú. Közepébe lyukat fúrnak a fogantyú számára. A söprű általában szintetikus anyagú, de készülnek pamutból, műanyaghabból, textilből stb. A játék története A játék eredete nem egyértelmű. Bár Skóciában nemzeti sportnak tartják, valószínűbb, hogy Hollandia a játék hazája. A még nem a mai szabályok szerinti játékot közel 450 éve már játszották a Németalföldön. Id. Pieter Bruegel festményen is megörökítette a játékot. Első írásos említése Skóciából származik, 1540-ből, John McQuhin, Paisley közjegyzője tollából. Az első hivatalos curling klubot 1838-ban alapították Edinburghban. Neve eredetileg Grand Caledonian Curling Club volt, de 1843-ban Royal Caledonian Curling Clubra változtatták, s végül ez vált a sportág nemzetközi irányító szervezetévé. A sportág 1807-ben jutott el Kanadába, ahol nagyon hamar hallatlan népszerűségre tett szert, még abban az évben klubot alapítottak. Az Egyesült Államok első curling klubját 1832-ben, Michigan-ben alapították meg. Az első nemzetközi mérkőzést is utóbbi két ország csapata játszotta 1884-ben. A játék gyorsan továbbterjedt Svédországba, Svájcba, Norvégiába és Új-Zélandra. A sportjáték első szabálykönyvét a Grand Caledonian Curling Clubban alkották meg. A curling 1924-ben, Chamonix-ben mutatkozott be a téli olimpiai játékokon, első győztese a brit férficsapat volt. Ezt követően, hosszú szünet után, az 1998-as naganói téli olimpián rendezték meg újra (immár a nők számára is), és azóta folyamatosan része a téli olimpiai játékok műsorának. Az első hivatalos férfi világbajnokságot 1968-ban a kanadai Pointe Claire rendezte meg, az első női világbajnokságra 1979-ig kellett várni, ez a skóciai Perthben jött létre. A korábban más neveken szervezett versenyeket (1959–1967 között Scotch Whisky Cup, 1968–1985 között Air Canada Silver Broom, 1986–1988 között IOC President's Cup, 1989-ben és 1990-ben WCF Championships, a következő két évben Safeway World Curling Championship, majd két évig újra WCF Championships, 1995 óta Ford World Curling Championship) később világbajnokságnak ismerte el a nemzetközi szövetség. Így a férfi csapatvilágbajnokságok listája 1979-cel kezdődik. Az első férfi Európa-bajnokságot 1979-ben, a nőit 1975-ben rendezték meg, mindkettőt a franciaországi Megève-ben. A Nemzetközi Curling Szövetséget (International Curling Federation) 1966-ban alapították meg. Amikor a sportág bekerült az olimpiai játékok programjába, a szövetség átalakult Word Curling Federationné. Magyarország első curling-csarnokát Budapesten, a Kamaraerdőben nyitották meg, 2005-ben. A hazai curlingezés élharcosai között találjuk Béres Alexandra korábbi fitnesz-világbajnokot is.