Elmúltak a mínuszok, újra emberekkel vannak tele az utcák,
ez pedig a legjobb alkalom arra, hogy gyűlölködjünk ezen egy kicsit. Mert
ilyenkor van az, hogy az ember a tömeg miatt nem éri el a villamost, nem tud
bejutni a posta ajtaján, retteg, hogy felrúgja a kisgyerekeket. Gyűlölködjön
velünk!
1. Autók
Mit kezdenek szegény gyalogosok a beparkolt járdával?
Gyalogosnak öltözve teszteltünk néhány I. kerületi, nyakig
parkolt járdát. Nem az autósok furák, hanem a felfestések. Nézze és kommentelje
az Index videóit a Facebookon is!
Kezdjük azokkal a dolgokkal, amiknek aztán nem sok helyük
van a járdán, ezért teljesen érthető ezeken hőbörögni. A járdán parkoló autók
például ilyenek, természetesen egész évben jelen vannak, de ahogy javul az idő,
és nő a népsűrűség a járdákon, úgy válik egy-egy utcaszakasz teljesen
élhetetlenné, ahol úgy parkolnak az autók, hogy egy ember fér csak el tőlük, az
is oldalazva. Túlságosan kilóg a kocsi, mert túl nagy? Keressen másik helyet,
de na járdát zárja le!
2. Biciklisták
Évek óta rá van eresztve a kerékpáros forgalom a budai oldalon
lévő járdára. A felsűrűsödött forgalom mostanra ellehetetlenítette a
biztonságos korzózást.
Hasonló a helyzet a biciklikkel is. Tűnés a járdáról!
Persze, a kisgyerek, meg a kiszámíthatóan, lassan közlekedő, bátortalan kezdő
városi bringás maradjon, nem akarunk mindenkit elüldözni, de akinek nem okoz
gondot a kocsmába biciklivel menni, annak az se okozzon gondot, hogy eltűnik
szépen a járdáról! Ne kelljen attól rettegni, hogy elgázolják a kisgyerekeket,
a kutyákat, a bármit.
3. Totyogók
De nemcsak olyanok bosszantanak a járdán a jó időben,
akiknek semmi helyük ott, hanem olyanok is, akik hozzánk hasonlóan gyalogos
közlekedők. Egyöntetű vélemény volt szerkesztőségünkben, hogy a totyogók a
legzavaróbbak, különösen akkor, ha sietnénk valami ügyet elintézni. A
totyogósok alfaját képezik azok, akik annyira elmélyülnek az egymással
folytatott diskurzusba, hogy egyáltalán nem veszik észre, hogy rajtuk kívül más
emberek is léteznek, és boldogan elfoglalják a járda teljes szélességét. Sokáig
Olaszországban élt kollégánk szerint egyébként ezt a kategóriát talán
egyszerűbb lenne úgy hívni, hogy olaszok.
4. A művirág nem kerthelyiség
Megvan, ugye, amikor tavasszal minden kocsma kitalálja
hirtelen, hogy akkor idéntől kerthelyiséges hely lesz? Függetlenül attól, hogy
például van-e kerthelyisége. Ezért egy csomó helyen kicsesznek az utcára két
háromezer forintos műanyagszéket, meg néhány randa művirágot, aztán csókolom,
ott a terasz, az arra járó meg kerülgesse az egész tákolmányt, ahogy tudja. Hát
nem! Tűnés vissza a krimóba! Ott legyen terasz, ahol erre van hely!
5. A hosszú pórázt
Persze, kutyát is sétáltatnak mindenkor az emberek, de
amikor jó az idő, akkor jobban oda kell figyelni az állatokra. Nem kell öt
méterre elengedni a pórázt, feltéve, hogy nem pont az a célunk, hogy a) a
kutyáktól tartó emberek páni félelemet éljenek át, b) az összevissza tekergő
kutyánk segítségével sikerüljön minél több járókelőre rátekerni a póráz
zsinórját. Szóval, ha ön kutyás, és sok ember között sétáltat, akkor ismerje a
jószága a lábhoz nevű parancsot, és maradjon is ott!
6. A babakocsikat
Tényleg, komolyan, tisztelünk minden anyát, szeretjük a
gyerekeket, örülünk, ha népünk sokasodik, vagy bárki, de mindennek van határa.
Amikor a bölcsi vagy bármi előtt elvárják a keskeny járdán, hogy az ember
lelépjen az úttestre, mert nem tudják befordítani a babakocsikat, hogy el
lehessen férni. Amikor felháborodnak, ha akár csak egy pillantással jelzi az
ember, hogy nem tud haladni a mindenfele rohangáló kisgyerekektől és a
babakocsiktól, többek között, mert attól retteg, hogy esetleg fellöki a gyereket.
Értjük, hogy kevés nagyobb öröm van annál egy kismamának, amikor tavasszal
végre ki lehet szabadulni a négy fal közül, örülünk is neki, ne rontsa el az
örömünket azzal, hogy nincs tekintettel másokra!
7. A hajléktalanokat
Nagyon kényes kérdés, hiszen milyen barbár állat az, akinek
bármi baja van egy egyébként is nyomorúságos helyzetben lévő embertársával, de
ahogy láthatták, eddig is leginkább arról volt szó, amikor az együttélés
íratlan szabályait valaki áthágja, ezzel bosszantva másokat. Mint például azok
a hajléktalanok, akik úgy helyezkednek, hogy nem lehet tőlük elférni.
Megértjük, hogy értelemszerűen ott kéreget az ember, ahol sok emberrel
találkozhat, de ez nem azt jelenti, hogy ezt úgy kell tenni, hogy ne lehessen
tőle elférni mondjuk egy szűk lépcsőfeljárón vagy hasonló helyen. Arról nem is
beszélve, hogy mennyire célravezető a dolog.
8. A turistákat
A totyogósokra nagyon hasonlítanak a turisták, de ők nemcsak
azzal bosszantják az embert, hogy amőbaszerűen változó formájú alakzatban
zárják el a járdákat, időről időre meg-megállva, esetleg komplett utcasarkokat
hermetikusan elfoglalva, hanem azzal is, hogy mindeközben puszta jelenlétükkel
is azt jelzik, hogy valószínűleg sokkal jobb dolguk van éppen, mint a miattuk
bosszankodó másik járókelőnek. Merthogy ők nyaralnak, mi meg nem .
9. Az esernyősöket
Amikor nincs jó idő, viszont sok az ember a járdán, akkor
jönnek az élet olyan apró kellemetlenségei, mint azok az esernyős közlekedők,
akik egyáltalán nem foglalkoznak a többi emberrel, különösen nem a szemük
épségével. Az agresszív esernyősök egyébként nagyon öntudatosak, nyilván ön is
találkozott már olyannal, hogy szóvá tette, mert éppen kinyomni készültek a
szemét, és az esernyős kezdett el bosszankodni. Tipikus jelenség.
10. Önmagunkat
És kit érdemes mind közül a legjobban gyűlölni? Hát,
természetesen saját magunkat, mert már megint annyira frusztrált barmok
vagyunk, hogy ahelyett, hogy örülnénk a jó időnek, inkább befordulunk, morcosan
túrjuk, fúrjuk át magunkat a tömegen, is mindenkit a pokolba kívánunk. Vegyünk
egy nagy levegőt, nézzünk fel, és nyugodjunk meg! Az élet szép.
Forrás: divany.hu
0 Megjegyzések